Jubileumi nagyvastalálkozó

Immáron tizedik alkalommal került megrendezésre az "Auf Räder und Ketten" elnevezésű veterán harcjármű találkozó Bécsben, a Hadtörténeti Múzeumban. Amióta Grazban élek (több mint öt éve) talán ha egyszer nem voltam jelen, de a mai alkalom után erősen elgondolkodtam azon, hogy a jövőben menjek-e. Merthogy ma olyannyira eluntam az egészet, hogy meg se vártam a lánctalpasok beindítását, hanem eljöttem.(A reggeli indításról ugyanis lemaradtam. A lelépésben persze az is benne volt, hogy a vihar már Wiener Neustadtnál járt, azt semmiképp nem akartam megvárni. Így is esőfutam volt a hazaút, de legalább én nem áztam takonnyá.)
Egy jubileumtól azt várná az ember, hogy lesz pár igazi ínyencség - ehhez képest kevesebb volt a jármű, mint a korábbi években és a keleti technika gyakorlatilag hiányzott - leszámítva a pozsonyi egyesület évről-évre megjelenő UAZ-ait. Se T72, se T-34, de még egy Csepel se.  
Nem volt olyan technika, ami megfogott volna, a negyvenmilliomodik Jeep és füstöt okádó motorkerékpár valahogy nem tud lekötni. Legnagyobb meglepetésemre már maketteket se árultak, pedig abban reménykedtem, hogy talán itt sikerül vennem pár dolgot a diorámáimhoz... A nap két értelmes pontja az M60-as motorcseréje és egy 1918-ban készült "mentő" Ford voltak. 

Mondjuk meglepett, hogy a "tábori" motorcserét az alakulatoknál 1998 óta nem gyakorolják. (Mintha valaki egyszer régen valami olyasmit mondott volna, hogy "Ha békét akarsz, készülj a háborúra!")

Kukucs...

Az idő legnagyobb részét tehát inkább a múzeumban töltöttem, az érdekesebbnek bizonyult.

Itt jelezném, hogy a mi apró Hadtörténeti Múzeumunk kezdi verni a HGM-et. Minden elfogultság nélkül. A Várban természetesen nem lehet ilyen méretű rendezvényt lebonyolítani, de mondjuk egy páncélos kert nálunk is elférne. (Ki lehetne tenni replikákat például, mivel Zrínyiből és Toldiból gyakorlatilag nulla a rendelkezésre álló, eredeti darab.) Igen, tudom, hogy nagyon nagydarabok, de nem volt olyan sok típus rendszerben, és sok embert vonzana. Különben is méltatlanul elhanyagolják a páncélos fegyvernemet. Repülőnap helyett lehetne szervezni egyszer-egyszer nehézfém találkozót is, Magyarországtól nyugatabbra vannak ilyen rendezvények, tódul rájuk a nép.  Igen, kitapossák a virágágyást meg a pázsitot, de attól még nagyon is szerethetőek. Nem az emberek, hanem a páncélosok...
Még pár fotó a rendezvényről:

És a múzeumból: