2014. december 7., vasárnap

Ritterburg Lockenhaus (Léka vára)

Őszinte leszek - ez a vár volt az egyik legkülönlegesebb, amit az elmúlt három év során volt szerencsém meglátogatni.
Van benne valami... nem is tudom, megfoghatatlan.

Lockenhaus, vagy Léka alig néhány kilométerre fekszik a magyar határtól (Kőszeg 15 km). Mint azt a neve is mutatja, lovagvár - valaha a templomos lovagrendé volt, bár a középkor századai során több, nagy főnemesi család is birtokolta (Kanizsayak, Nádasdyak, Kőszegiek, Eszterházyak és még sorolhatnánk) és állítólag Báthory Erzsébet is megfordult errefelé. Igen, az a középkori nemesasszony, akit a szájhagyomány Vérgrófnőnek titulál és mindenféle (nettó) hülyeséget állít róla.
Jelenlegi állapotát Paul Anton Keller osztrák írónak köszönheti, aki rengeteget tett az épületkomplexum felvirágoztatásáért.

 A várban templomosok életét, történetét bemutató kiállításon, kínzókamrán kívül taverna és szálloda is működik, valamint megtekinthető egy denevér múzeum/rezervátum is. Ez utóbbiról nem tudok nyilatkozni, mivel nem érdekelt, így aztán nem is néztem meg.

 Mivel ez nem sziklavár - vagy legalább is nem olyan magasan fekszik, mint mondjuk Riegersburg, Deutschlandsberg vagy éppen Fraknó - különösebb túrára nem kell készülni. A várnak van saját parkolója (nem túl nagy), ami ingyenesen vehető igénybe.
Maga a vár teljesen körbejárható - a szállodai részbe nyilván csak az ott lakók mehetnek be -, van sakktábla, picike játszótér és tornatér, ahol a lovagi játékokat szokták megrendezni.

 A kilátás itt is kitűnő, mi más is lehetne. Az ott lent Léka.
Visszatérve a várra...
Nos, igen, a templomosok. Az utóbbi években számtalan film, számítógépes játék szereplői voltak, többnyire nem a jófiúk oldalán - mintha el se telt volna az a néhány évszázad azóta, hogy Szép Fülöp máglyára küldte lovagostól a nagymesterüket, Jacques de Molay-t, hogy aztán cakk-pakk lenyúlja a rend teljes (nem kicsi) vagyonát.
Elnézve a várban található, föld alatti szentélykamrát és a paplakban álló ágyat, elég valószínű, hogy "külhoni" tartózkodásuk során a rend tagjai magukra szedtek pár, a klérus által nem feltétlenül preferált szokást, de ettől még nem lettek rosszabbak a középkori nagyátlagnál.



Legalább is, elég nehezen magyarázható ennek a helyiségnek a jelenléte, vagy éppen a funkciója egy keresztény lovagrend székhelyén. (Persze, lehet ókeresztény is...)Az ember ide betévedve ki se nagyon akar menni, legalábbis én remekül éreztem magam odalent. Béke, csend, fény...
És hogy mi a furcsa az ágyban?
Voltaképpen semmi, csak egy szépen faragott, kicsike ágy - rajta egy feltűnően szabályos, csúcsával felfelé álló, ötágú csillaggal. Jól megfér egymással a pentagramma és az újszövetségi ábrázolás, ahogy ez a furcsa kő is remekül ellakik a kápolnától nem messze a szentélyben.  


Mivel a vár majd minden része a nagyközönség előtt is nyitva áll, a látogató könnyen elképzelheti, milyen is lehetett a középkori emberek élete.
A füstös konyha, a lovagterem, az étkezde... Egyszerre nyomasztó és különleges élmény.

 

 





A vár honlapján minden fontos információ megtalálható, magyarul is (a magyar nyelvű változat kevésbé részletes, mint a német).
A kiállításon a tárlók kizárólag német nyelvű információt tartalmaznak (ezért jár egy fekete pontocska, ejnye), ettől függetlenül úgy gondolom, megéri a 8 eurós belépőt megvenni.