Tanulságok a műhelyből

 .. avagy szerszámból sose elég és a rozsda nem a barátod. 

Teljesen mindegy, hogy egy kisebb szekrényre való szerszámot vettél már, biztos, hogy amire éppen akkor, éppen ott szükséged lenne, az vagy nincs, vagy nem találod. 

A kombifogó azóta is ütközetben eltűnt - biztosan tudom, hogy volt! -, és ha a csillag-villás lenyalja a hatszöget a csavarafejről/anyáról, esélyed nincs leszedni spec szerszám nélkül. 

Két rozsdás dög is kóricál mostanság a környéken, az egyik Őnagysága, a másik a vasaló. 

Az egyik 70+ éve rohad, a másik 130, ehhez képest a csavarok java része egészen jól lejött. 

Puchságán, ahogy azt korábban írtam, az egyik pedálgumi nagyon rattyon van, és mivel megjött a cserealkatrész, gondoltam, még az idei szezon végére átszerelem. Hipp-hopp, jön, megy... 

Ja, gondoltam. Az egyik anya ugyanis némi agresszióval lejött, a másik viszont nem, a kulcs meg szépen gömbölyűre ette azt a francos hatlapot. Anyááááááááád. A fűrész szóba se jöhet, mert a menet a gumit tartó tengelyre van vágva, azt pedig nem akarom roncsolni, marad tehát a speciális fej és/vagy az anyatörő. 

A vasaló egy picit más tészta. Ennek a nyomorult eszköznek van összesen 7 db csavarja, ebből négy a fogantyúba megy, kettő a vasaló testét köti össze a fogantyúval, egy pedig az ajtócskát rögzíti, amin keresztük be lehet tenni a vas ökörnyelvet.

Na, melyik rohadt be? Igen. Az ajtó csavarja és az egyik a test és a fogó között. Gyakorlatilag oldhatatlan lett a kötés az évtizedek alatt, se a hideg, se a meleg, de még a pontozó-kalapács kombó se tudta megindítani. A cucc most épp egy vödör ecet-citromsav kotyvalékban ázik (és bűzlik, szóval kitettem az erkélyre), lehet, hogy a fogantyú csavarját ez majd kilazítja, de az ajtóhoz nem fűzök nagy reményeket. Ha azt le akarom venni, akkor jön a fűrész, aztán meg a fúró és a menetmetsző. Egyébként is mennem kell már megint az OBI-ba anyáért, mivel a pedálon lévőt pótolni kell.    

Hogyan is lehet tehát berohadt csavarkötést megoldani?

• Fagyasztó spray - eddig nem ájultam el tőle
• Szúró láng - nekem nem segített, de ettől még lehet jó
• Áztatás WD40-ben - ha van idő, nem rossz
• Pontozóval és kalapáccsal - mivel vasárnap van, a húskloffolás zajánál nagyobb ütlegelést nem akartam rendezni, így ennek a hatékonyságát megítélni nem tudom. A vasaló csavarját nem mozdította meg.
• Ha az egyik fél anyacsavar, akkor anyatörővel - ez ahogy szorítod, egyszerűen elroppantja az anyát anélkül, hogy a tengelyt károsítaná
• Lefűrészeled a csavarfejet, a maradékot kifúrod és újra vágod a menetet - macerás, éppen ezért ez a végső megoldás 

Rozsamentesítés

Nekem eddig a legjobban az ecet-citromsav kutyulék alias LÖTTY vált be, ez egy nap alatt szó szerint lezabálta a rozsdát a beletett cuccról. Pontos arányt nem tudok mondani, mivel úgy készült, hogy nem volt itthon elég ecet, szóval beleborítottam a maradék citromsavat is, jóleszaz felkiáltással. Hát, tényleg jó lett. Nagyjából egyébként egy fél liter 20% ecet és fél zacskó citromsav ment bele a kisvödörbe. A maradék meleg víz, annyi, hogy ellepje a maratni kívánt holmit. Ami a legjobb, hogy ez nem vegyszer, tehát simán bele lehet önteni a mosogatóba, vagy a WC-be használat után.       

Kipróbáltam a Hammerite rozsamentesítő zseléjét is, ami szintén vízben oldható, de ennek a hatásfoka meg se közelítette a Löttyét. Nem rossz, de nem is jó. Nyilván, ahol az áztatás nem opció, ott ez jól jöhet. 

A kólát felejtsétek el! Egyáltalán nem jó a hatásfoka, megrothad (megpenyhed), és drága. Az ökörnyelv az első kezelését ezzel kapta. Rozsdát alig hozott le, ellenben penész nőtt rajta három nap alatt. 

Ez pedig a vasaló-projekt jelenlegi állapota:

Az ökörnyelv lemaratva, kékítésre vár. Ez már a lemosás és átpolírozás utáni állapot, mielőtt további kezelést kapna, ismét át lesz küldve a smirgli alatt. Hogy az a vörös mi benne, ne kérdezzétek! Valószínű rozsda, de olyan vastagon, hogy kitakaríthatatlan.   

A foganytú a csiszolás után mahagóni pácot kapott. A szú rágta lyukakat szándékosan nem akartam kijavítani, mivel nem múzeumba kerül és eladni se akarom. A legtöbb, ilyen korú fa már szuvas, egy 130 éves eszköznél belefér. Száradás után kapott viaszt, most örül. Én is örülök. 

A csavarok az eredetiek, amiket kiszedtem és a vas tartó is, természetesen polír után. Lord Dremel ismét bizonyított...

Ami hátra van:

A vasaló kis teste mindenestől éppen a löttyben fürdőzik. Ha a fürdő megtette jótékony hatását, akkor jön majd a tisztítás és megpróbálom levenni legalább a tartó vasat. Ez ugyanis baromira útban van. A testet mindenképpen fémtisztára fel kell csiszolni, majd tükrösre polírozni, és ha ott a tartó, akkor alatta, körülötte nem tudom megcsinálni. Ha az ajtó nem is jön le, majd megoldom a csiszolást és kékítését valahogy, de a tartónak mennie kell. 

Apropó, kékítés. A vasaló, mivel élelmiszerrel nem érintkezik, szerencsére alávethető hideg kékítésnek. 

Kékítve lesznek a csavarok, a tartó vasak és az ajtó. Ez az eljárás egyszerre ad egy szép, kékesfekete színt a fémnek, miközben a korróziótól is megvédi. 

Kékíteni lehet:

• hővel és olajjal
• ecetben főzéssel 
• hidegen, speciális folyadékkal - ezt főleg a fegyvereknél használják, a Ballistol az egyik legjobb

Először gondolkodtam az ecetben főzésen, de már az áztatás szaga elég volt ahhoz, hogy meggyőzzön, érdemes lesz inkább a hideg kékítés felé menni.    

Közben pedig indul a versenyfelkészülés. A lövészklub, ahova járok, október elejére versenyt hirdetett kezdőknek és én, mivel vesztenivaló nincs, beneveztem. 10m táv, 36 lövés, 3-as sorozatokban. 

A vasaló ráér, Őpuchsága pedáljához meg amúgy is csak szerdán jön meg a szerszám... 

  

Vasaló

...avagy újabb vendég érkezett a műhelybe. 

Alapvetően Puchságos asszonynak szerettem volna pedálgumit venni - ami végül Willhabenen keresztül sikerült is -, aztán hazajöttem egy vasalóval. 

Vezetéknélküli technológia, már a súlya önmagában elég ahhoz, hogy kipréselje a ruhából a ráncokat. Igaz, kicsit felújításra szorul. Én is felújításra szorulnék, ha valamikor a XIX. század utolsó harmadában születtem volna... 

Nem viccelek. 

Fogalmam sem volt, hogy mit veszek meg, csak tetszett, hogy lehet vele mókolni és ha varrogatok, akkor nem kell majd szarozni azzal, hogy úgy pozícionáljam a vasalódeszkát, hogy áram is legyen. Nem sok konnektor van a lakásban, legalábbis elérhető helyen és ez mindig macera.  

A nő, aki eladta, valószínűleg szintén nem tudta, hogy egy százévesnél idősebb holmit árul, ami ráadásul teljes is, tehát nem egyszerű vintage dekor, hanem egy használhatóvá tehető eszköz. Benne van ugyanis az öntöttvas betét, a kis vasaló lelke. 

Jó rozsdás és jó koszos, tehát el fog telni még egy kis idő, mire újra betöltheti eredeti funkcióját, de pont ez tetszett. A korához képes príma állapotban van, még a fa fogantyú is csak minimális mértékben sérült. Ha nem törik be egyik csavar se, akkor a legmacerásabb a rozsdamentesítés lesz. Gondolkodom rajta, hogy elviszem műhelybe, ahol homokszórással meg tudják tisztítani pillanatok alatt, de ez ugye, súlyos plusz kiadás, ami megfontolandó. A legközelebbi ráadásul Södingben van. Valószínűbb, hogy maradnak a lassú, de költséghatékony, házi módszerek. Ecet, rozsamentesítő gél és társai, no meg mr. Dremel. Egyébként is kelleni fog egy jó sokk-oldó, mert a Nacssága pedálján a csavarok brutálisan be vannak rohadva és ne feledjük, Őfelsége a Cárevics is renoválásra szorult helyenként, mielőtt vizsgára visszük.     

Ez tehát a legújabb projekt, amivel a munkahelyi hörcsögkerékből igyekszem menekülni. 

Mondjuk, ha holnap jó idő lesz, akkor kimegyek a lőtérre. Azt mondtam már, hogy megszereztem az engedélyt, és így járhatok íjászni?   

Airpower22 - Kempingmalac

Na, ezt is túléltük. A 150-600mm Tamron beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és időközben megjött az árajánlat is a 100-400mm javítására (abszolút vállalható). Így most lesz két bevethető tele, bár a fekvőtámaszokat mostantól nyomhatom ezerrel, mert a Tamron kibarmolt nehéz. Ez a helikoptereknél erősen befolyásolja a képminőséget, a legtöbb kidobott kép a forgószárnyas kategóriából került ki. Így is maradt elég persze, és hát igen. Azért az a 600mm csak 600mm na. 

A sátrazás is elviselhetőre sikerült, bár a szomszéd család a folyamatosan bömbölő egyévesekkel és a bulikázó német kanegerek az iszákosmulatóssal igencsak próbára tették a környezetük idegeit. 

Sose fogom megérteni, miért kell ennyire pici gyerekeket kiszakítani a megszokott környezetükből és napirendjükből. Bocs, de a gyerek egy önként vállalt korlátozó tényező, szóval ha kempingezni, utazni, repülőnapozni akarsz, akkor:

a, nem vállalsz gyereket

b, vállalsz, de megvárod, amíg elér egy olyan kort, amikor már csak kevésbé megy az agyára rajtad kívül mindenki másnak, illetve emlékezni fog arra, hogy hol járt, mit látott

c, otthon rábízod őket valakire, amíg a nagyobbikkal kimész szájat tátani.  

Igen, a hegyek között könnyen lehet hűtőszekrény-közeli hőmérséklet szeptemberben, és egy felnőtt is káromkodva veszi fel a hideg zoknit, hát még egy beszélni sem tudó, pelusos apróság. Nekem egyszer próbálták meg beletenni a lábujjamat a húszfokos Balatonba anyuék, de úgy leordítottam a napot az égről, hogy még egyszer nem kísérleteztek vele. Hozzáteszem, már nem egy év körül voltam, hanem olyan három-négy és a rokonok nyaralójához tartozó lépcsőnél történt... (Két évvel később meg már nem lehetett kiszedni a vízből, annyira szerettem.)

Na, szóval, a két manócska bömbölt mindenért. A hideg zokniért, ha orra esett a fűben és vizes lett, ha koszos volt a pelus, ha felvették, ha letették, ha megsütötte a nap, ha le akarták fektetni, ha rosszat álmodott... szóval folyamatosan. Két napig, reggel fél héttől este nyolcig. Nem lehetett megmaradni mellettük noise-canceling füles nélkül, az ember teljes pihenő idejét tönkre tették.   

Öcsém, ha kutyát, macskát, hörcsögöt nem lehet bevinni repülőnapra, akkor nem kellene a három év alattiakat se! A zaj, a por, a meleg nem nekik való.

Nem a gyerekekre haragszom, ők erről nem tehetnek, hanem a barom szülőkre. Csak a mihez tartás végett: egy kollégám most, a kisfia születése után adta el a full extrás kepingbuszát, mert nem akarja fenntartani, amíg a gyerek elég nagy lesz az utazáshoz. 

A részeg németek más tészta, azok se voltak piskóták, és azért beléjük se sok ész szorult, amikor kilenc körül bekapcsolták a múzikot... Ezt a kemping házirendje egyébként megengedte, éjfélig lehetett bulizni. Sokra megy amúgy az ember az efféle korlátozással, amikor az út túlfelén egy diszkó van. Ettől függetlenül ráerőltetni másokra a saját zenei ízlés(telenségün)ket nem éppen jófej dolog. Ami viszont érdekes és megünnepelendő, hogy a kempingben nem volt a kocsik körül szemét, a távozók is mind összeszedték, mielőtt elmentek. Nem dobálta szét senki a kiürült sörösdobozokat, hanem összegyűjtötte és elvitte a kukáig. Azok után, ami reptéren maradt a "kedves" nézők után, hát... szerencsétlen kiskatonák, akiknek azt össze kellett szedniük, nem irigyeltem őket.      

A sátor (Robens Starlight 1) pöpecül bevált, simán túléltem benne a szombat éjjeli vihart is, egy csepp víz nem jött be. A sátor alatti ponyváról úgy fél-egy liter vizet öntöttem le, csak mondom. 

Szombatra meleg víz amúgy nem nagyon maradt, csak langyos és a négy tusoló meg hét WC ennyi emberre azért nem volt éppen bőséges. Ha azt nézem, 35 euró éjszakánként az áram nélküli helyért nem kevés - ráadásul a honlapon nem ennyi, hanem 27 euró szerepelt. Ami azonban megfizethetetlen volt, hogy mindkét nap ki tudtam menni, ide-odaingázás nélkül. A parkolásért is elkértek volna 20 eurót, nem beszélve a gigadugóról, ami kialakult.  

A kis PocketRocket is király, kitűnő kávét és teát főztem a segítségével. Az öreg kempingasztal is látott végre kempinget, a Hoferben 10 euróért vett széket szintén csak ajánlani tudom. 

Nekem bejön ez a félnomádság, de azt elismerem, hogy nem való mindenkinek. Az első éjszaka baromi kellemetlen a hálózsákban, meg kell szokni a keményebb derékaljat és a kevesebb komfortot. A jelenleg rendelkezésemre álló setup ezt a +6 fok körüli hőmérsékletet még gond nélkül elviselhetővé teszi, de nulla fok környékére már nem lenne elég (főleg a hálózsák, de a matrac se). 

A napi 6 km trappolás, teljes felszereléssel remek edzésnek bizonyult, ha három év múlva megint lesz Airpower, szerintem ugyan így fogom abszolválni. 

Fotók hamarosan.