Ferdinand Budicki autómúzeum, Zágráb

Pontosabban magángyűjtemény, mert az "intézményt" nem az állam, hanem egy alapítvány üzemelteti, így állítva emléket a zágrábi automobilizmus úttörőjének. Igen, az egész hangárt gyakorlatilag társadalmi munkában újították fel és működtetik lelkes emberek, többnyire pályázati pénzekből és kisebb részben állami támogatásból, mert fontosnak érzik.  Valamivel több mint 100 veterán gépjármű tanyázik az egy nagy csarnokból és két kisebb teremből álló múzeumban, a többségük gyönyörűen restaurálva. Régimódi, alig fűtött terem, a járművek egymás nyakán, mégis van benne valami, ami miatt nem zavaró ez a tumultus.  A lépték ugyanis még mindig emberi, a falakon pedig végig követhető a horvátországi automobilizmus kialakulása. Interaktivitás nincs, tessék olvasni, kivételt képez a tanuló szoba, ahol még egy Commodore 64 is lakik, teljesen működőképes állapotban és lehet vele játszani! A gyerekek kézbe vehetnek egyszerű szerszámokat, játékosan tanulhatnak a közlekedésről, és kipróbálhatják ezeket az ősrégi számítógépeket. Zseniális! 

Megtalálni nem könnyű sajnos a múzeumot, mert az utca szó szerint körbefut a raktárépület és a lakótelep körül, végül tök véletlenül láttam meg a táblát. Tömegközlekedés sincs, de a buszpályaudvartól gyalogszerrel is simán elérhető, kb negyed-fél óra kényelmes séta.
A bejáratnál lévő pultnál éppen nem volt senki, csak egy barátságos kis alien a háti tálcáján egy könyvvel. A "portás" hölgy valamivel később persze előkerült, és mondta, hogy nézzek nyugodtan körül, a kis játszóterem ajtaját pedig majd csukjam be magam után, hogy ne menjen ki a meleg és ha végigjártam a múzeumot, ugorjak be melegedni a fenti irodába. Aznap valószínűleg én voltam az első és egyetlen látogató... A belépő 30 kuna (kb. 4 euró).
De miért éppen Ferdinand Budicki? Legyen annyi elég róla, hogy ő volt az első, akinek gépjárműve volt Zágrábban (a zágrábi vizsgabiztosokat is ő tanította meg vezetni, akik egyébként őt vizsgáztatták), ő kapta az első büntetést is Zágrábban gyorshajtásért és rengeteget tett az automobilok elterjedéséért horvát területen.

 A legkülönfélébb autó-, és motortípusok találhatók a gyűjteményben, de ami mondjuk engem meglepett, hogy magyar vonatkozású jármű (például Pannónia motorbicikli) egy darab sincs.

 Zaszika, hát persze!

 Ezt a kompozíciót a traktor tetején mondjuk nem tudtam hova tenni. Nagyon fura elefántfejű valami, cuki laborpatkányokkal... Kemény cuccot szívhattak a kiállítás berendezői...

Régimódi, de működött. Nemcsak a golyós számológép, hanem a közlekedésre nevelés is. Színes könyvben, érthetően, gyereknyelven elmagyarázva, hogy miért nem szabad agyatlanul rohangálni, biciklizni a közúton.
Nagy szükség lenne erre ma is, nem tudom, van-e egyáltalán forgalomban olyan könyv, vagy játék, ami ennek a korosztálynak szól. Tőlem lehet akár digitalizált színesszagos formában is, de legyen. 
Ha valaki a nagy márkamúzeumoknál megszokott rendezettségre, szuper fényekre, habos-babos kiállításra számít, az csalódni fog.

Ez a múzeum magának az automobilizmusnak állít emléket. Megannyi korszak megannyi ritkább és kevésbé ritkább járművével, motorbiciklikkel, teherautókkal.

Old school, de sugárzik belőle, hogy szeretettel hozták létre és ez az, ami fontos. Csak így lehet a következő generációkat a múlt tiszteletére, biztonságos közlekedésre és az öreg gépek szeretetére nevelni

Jubileumi nagyvastalálkozó

Immáron tizedik alkalommal került megrendezésre az "Auf Räder und Ketten" elnevezésű veterán harcjármű találkozó Bécsben, a Hadtörténeti Múzeumban. Amióta Grazban élek (több mint öt éve) talán ha egyszer nem voltam jelen, de a mai alkalom után erősen elgondolkodtam azon, hogy a jövőben menjek-e. Merthogy ma olyannyira eluntam az egészet, hogy meg se vártam a lánctalpasok beindítását, hanem eljöttem.(A reggeli indításról ugyanis lemaradtam. A lelépésben persze az is benne volt, hogy a vihar már Wiener Neustadtnál járt, azt semmiképp nem akartam megvárni. Így is esőfutam volt a hazaút, de legalább én nem áztam takonnyá.)
Egy jubileumtól azt várná az ember, hogy lesz pár igazi ínyencség - ehhez képest kevesebb volt a jármű, mint a korábbi években és a keleti technika gyakorlatilag hiányzott - leszámítva a pozsonyi egyesület évről-évre megjelenő UAZ-ait. Se T72, se T-34, de még egy Csepel se.  
Nem volt olyan technika, ami megfogott volna, a negyvenmilliomodik Jeep és füstöt okádó motorkerékpár valahogy nem tud lekötni. Legnagyobb meglepetésemre már maketteket se árultak, pedig abban reménykedtem, hogy talán itt sikerül vennem pár dolgot a diorámáimhoz... A nap két értelmes pontja az M60-as motorcseréje és egy 1918-ban készült "mentő" Ford voltak. 

Mondjuk meglepett, hogy a "tábori" motorcserét az alakulatoknál 1998 óta nem gyakorolják. (Mintha valaki egyszer régen valami olyasmit mondott volna, hogy "Ha békét akarsz, készülj a háborúra!")

Kukucs...

Az idő legnagyobb részét tehát inkább a múzeumban töltöttem, az érdekesebbnek bizonyult.

Itt jelezném, hogy a mi apró Hadtörténeti Múzeumunk kezdi verni a HGM-et. Minden elfogultság nélkül. A Várban természetesen nem lehet ilyen méretű rendezvényt lebonyolítani, de mondjuk egy páncélos kert nálunk is elférne. (Ki lehetne tenni replikákat például, mivel Zrínyiből és Toldiból gyakorlatilag nulla a rendelkezésre álló, eredeti darab.) Igen, tudom, hogy nagyon nagydarabok, de nem volt olyan sok típus rendszerben, és sok embert vonzana. Különben is méltatlanul elhanyagolják a páncélos fegyvernemet. Repülőnap helyett lehetne szervezni egyszer-egyszer nehézfém találkozót is, Magyarországtól nyugatabbra vannak ilyen rendezvények, tódul rájuk a nép.  Igen, kitapossák a virágágyást meg a pázsitot, de attól még nagyon is szerethetőek. Nem az emberek, hanem a páncélosok...
Még pár fotó a rendezvényről:

És a múzeumból:

     
  

Reptár, Szolnok

A szolnoki Repülőmúzeum "örököse" 2016-ban nyitott meg, miután az eredetit, az IGAZIt "ideiglenesen" bezárták.
Nos, én az a fajta vagyok, aki egy esélyt mindig mindennek és mindenkinek ad.
Ezelőtt pár éve, amikor Apu osztálytalálkozni volt, mi Anyuval, elmentünk a Repülőmúzeumba. Anyukám nem műszaki beállítottságú ember, mégis jól érezte magát a csendben, a nagy vasak között bóklászva.
Idén megint Szolnokon jártunk - ezúttal az apró Herbert volt a szállító - és ha már így alakult, akkor elmentünk a Reptárba.
A véleményem röviden: olyan lett az egész, mint valami ócska fagyikehely. Sok tejszínhab, sok csokiszósz, de a lényeg, a fagyi, rossz ízű.      

PRO (mert volt, amit nagyon eltaláltak és jó, hogy van)
- VR szemüvegek, amikkel be lehet kukucskálni még az olyan gépek belsejébe is, mint a Sturmovik-roncs
- ajándékbolt  (ezt már az előző helyen is hiányoltam)
- érmelapító (gyűjtöm a lapított ötforintosokat, nekem ez mindig nagy érték)
- makettek és terepasztalok
- végre rendes tető alá kerültek a mentett kincsek (mert minden, ami a roncskutatásból származik, kincs.)

KONTRA
- a hely  (Ez egy öreg vasútállomás, vazze! Nem múzeum!)

Valaha itt gőzösök jártak

- a belépő!!! (A repmúzeum ingyenes volt, és mindent meg lehetett nézni közelről. MINDENT! Most 2500 forintot fizetek a színes-szagos maszlagért, amiben nincs benne például idegenvezető tablet, ha már annyira digitálisak és interaktívak vagyunk. Apropó tablet. Állítólag lehet bérelni, és 20.000 forintot le kell tenni érte. Ezt nem a múzeum honlapján olvastam, mert ott erről szó sincs. Csak úgy mondom, hogy Svájcban, a pici Engadin Múzeumban a belépőben benne volt egy iPad fülessel. A belépő egy ezressel volt több, letét nem volt. Kódleolvasós beléptetőkapu sem. Gondolom azért, mert senki nem gondolja komolyan, hogy valaki kicipel egy kétajtós tömör fa szekrényt... vagy egy MiG-15öt.)
- mindent bebarmoltak egy nagy terembe, lekordonozták, oszt jónapot

Ezt miért így?

- a fasznak kell játszótér, szimulátor (van vagy öt darab), kávézó, akadálypálya, meg 4D mozi
- QR-kódok normális ismertetők helyett (nem bámulja eleget az ember azt a kurva tepsifont, meg nincs elég alkalmazás rajta, neeeeem, dehogy...)
- egy csomó gépet helyhiány miatt nem lehetett áthozni, sok gép, ami elférne, még hiányzik, remélem, felújítás miatt (a Csőri elég kopott volt pár éve)
- mindenbe belelógó oszlopok a szabadtéri kiállítóhelyen, a MiG családról nem lehet normális képet csinálni, mert mindig belekerül egy oszlop!

Oszlopos sétautas Mig-kép - de a Mig-29 hol van?

- értem én, de nem értem, hogy a légvédelmi eszközök mi a rézfa..ú baglyot csinálnak itt (Elfogyott a hely Kecelen?)

Még nincs kész, de egyébként sincs itt semmi keresnivalója

- a kibaszott folyamatos zeneszó a háttérben (ha legalább katonai indulók szólnának, de nem...)
- a makettek készítői nincsenek megnevezve, pedig mindegyik csodaszép és rengeteg munka lehetett bennük (hogy mi idő, pénz és szeretet kell egy-egy ilyen makett elkészítéséhez, majd leírom egy másik posztban)

Ráfért volna a készítő neve...

- az érintőképernyős ismertető állványok a szabadban (szikrázó napsütésben baromi előnyös, tényleg... meg egyébként is, még nagyon hiányos)

Ha ideparkolsz, a KrAZ akkor is kijön...

És hogy ne mondhassa senki, hogy nem vagyok proaktív, íme néhány javaslat:
- az interaktív felületek felhasználása ismeretterjesztő céllal (gázturbina és belsőégésű motorok működési elve, hogyan repül a repülőgép és a helikopter, érdekességként megemlíthető, például hogy miért páratlan hengerszámú a csillagmotor, vagy hogy létezett egy olyan, hogy Jendrassik-féle gázturbina...stb...)
- a teljes mentett gyűjtemény kiállítása például az akadálypálya helyén, a roncskutatás részletes bemutatása
- a forgószárnyasok kilakoltatása a hangárból a légvédelem helyére, az összes meglévő forgószárnyas kuriózum kiállítása 
- a játszótér felszámolása és a hely átadása a repülőtechnikának
- a központi mindentbele, lekordonzott rész tematikussá tétele úgy, hogy csak a nem szabadtérre való, nagyon sérülékeny gépek maradnak, de azok is normálisan, nem egymás hegyén-hátán
- a kordonok nem kellenek (Wiener Neustadtban sem voltak kordonok, pedig ott is aztán volt egy-két olyan holmi, aminek az eszmei értéke felbecsülhetetlen), a látogatók figyeljenek oda a kölkeikre
- a régi Repülőmúzeum megnyitása, ingyenes, vagy minimális díj fejében transzfer a két helyszín között
- a kávézó felszámolása és múzeumpedagógiai foglalkozásokra átadása, egy szendvics és egy kávéautomata beállítása
- legfeljebb egy-két szimulátor (a hatalmas Mercedes Benz múzeumban 1 db szimulátor van!!!)
- a Magyar Légierőt ennél sokkal tisztességesebben, részletesebben bemutató kiállítás makettekkel, híres pilótákkal, bemutató kötelékekkel (beleértem ebbe az olyan disznóságokat is, mint az Égi Huszárok felszámolása, ha már a Cápeti kint van) és nem kihagyva a technikát kiszolgáló alakulatokat
- digitális vagy papír alapú idegenvezetők rendelkezésre bocsátása, rendszeres, például óránként induló tárlatvezetés

Cápeti és Cápali

Összetört FW-190 szív (BMW 801)

Hősi halottak

Elég gáz, hogy ezt ki kell írni...

PO-2

 - sokkal több és pontosabb információ (például a PO-2-nél simán megemlítik, hogy alkalmazták bombázóként is, de az már lemaradt, hogy melyik alakulat vált erről igazán hírhedté...Éjszakai Boszorkányok, 588.)

Na ebből pl jó lenne egy olyan, ami átforgatható

A Reptár jelenlegi formájában élettelen, és lélektelen. Hideg. Minden, ami a Repülőmúzeumban élt, lélegzett, az itt halott. A gépek csak úgy vannak, mintha éreznék, tudnák, hogy ez itt nem az ő helyük. Biztos vagyok benne, hogy akik ápolják, karban tartják őket, azok nagy szeretettel és megbecsüléssel tekintenek rájuk, de a nagyok nélkül, az öregek nélkül az áthozott vasak is mások.
Ezt a mézesmázos maszlagot meg lehet etetni egy tíz éves gyerekkel, de egy technikai érdeklődésű felnőttel már nem. A kérdés csak az, ki a célközönség...

Tanksimogató a Várban

Há, de cuki, már ha szabad ilyet mondani egy ilyen bestiára... Persze, jobb lett volna a kompozíció, ha egymással néznek farkasszemet, de ez már csak szőrszálhasogatás.

Imádom a Várat és a Hadtörténeti Múzeumot.

Mindig van valami időszaki kiállítás, amivel fel tudnak csalogatni akkor is, ha éppen rohadt sok dolgom lenne. A Hunyadiak korának történelme (link), páncéljaik rekonstrukciói láthatók még december közepéig a Hadtörténetiben és megújult az első világháborús kiállítás is. Mondjuk ki: ez utóbbi marha jó lett, csillagos ötös. A korábbit bevallom, baromira untam, de az újat gyakorlatilag minden korosztály számára sikerült érdekessé tenni és ez nagyon jó. Interaktív és informatív, történelemtanár ismerősöknek ajánlom, hogy próbáljanak látogatást szervezni ide, mert így talán felkelthetik a kölykök érdeklődését és esetleg tanulnak is valamit, nemcsak évszámokat bifláznak be. (Nekem olyan töritanáraim voltak, akik a miértre próbáltak rávilágítani. Miért akkor, miért ott és miért úgy történt, ahogy történt. Ok és okozat.)
A páncélkiállítás is jó, csak kicsi. Információ persze bőséggel akad, de lehetett volna egy kicsit több a kiállított anyag. Hozzáteszem, így is rengeteg időt sikerült eltölteni itt, mivel végigolvastunk minden tárlót, végignéztünk minden filmet, de akkor is: egy folyosó és egy terem az egész. Nyüff.
No, de a tank, kérem... az már egészen más.

Ne kérdezze senki, miért csücsül fenn a Várban egy T-34-es, de ott van, akkor is, ha ez egy kissé pikáns.
Hogy élő-e, azt se tudom, a beltér elég (túl) patent állapotban van, még az is lehet, hogy indítható a gép.

 És akkor a maga teljes valójában:

Ja, szolgálati közlemény: megnyitott a RepTár, a szolnoki repülőskanzen utódja. Most már csak azt kell kitalálnom, mikor jutok majd el oda...