Rohanó világban élünk, az idő pénz, social media, newsfeed... Pörgetünk, lapozunk, ide húz, oda húz, már a kisgyerek kezében is tablet van, meg tepsifon, nem csörgő és babakönyv.
Pedig unatkozni néha jó és kell is. Elfelejteni a hétköznapok stresszét, lelassulni, új készségeket tanulni.
Soha nem volt olyan egyszerű hozzáférni a tudáshoz, mint manapság. Persze, szelektálni tudni kell, meg nyitottnak lenni, hiszen a YouTube tartalmak nagy többsége angol nyelvű és a statisztikák szerint a magyarok többsége - a fiatalabb generációkat is beleértve - nem beszél idegen nyelvet.
Korai Gen Y-ként (Millennial) nekem még volt szerencsém az offline világhoz. Tudok és szeretek kézzel írni, imádom a könyveket, és anyai nagymamámhoz, Mamihoz hasonlóan a kézügyességet igénylő dolgokat jobban tanulom megfigyelés útján, mint ha kifejezetten tanítani próbálnak.
Mami idén lenne 98 éves, ha még élne, tőle tanultam meg még kismalac koromban hímezni és tojást írni.
Mami ugyanis telente főként hímzéssel, néha kötéssel, horgolással ütötte el az időt, amikor a kert és a hegy a hó alatt aludt és az állatok körül se volt annyi munka. Nem tanították rá, csak megmutatták neki. Ő pedig szorgalmasan hímezgette a szebbnél szebb holmikat a parasztházba. Párnahuzatok, terítők, falvédők kerültek ki a keze alól, olyan minőségben, hogy még egy falubeli népi iparművész is csak pislogott elismerően.
Hogy én kértem-e meg, vagy magától nyúlt az aluminium kanálért és koppintott le egy kis terítő részletet, már nem tudom. Azt viszont igen, hogy ötödikes koromban igen kedvesen orrba vágtak a kíváncsiságom miatt az erdei iskolában, és ez is belejátszhatott abba, hogy MEG AKARTAM TANULNI hímezni. (A sztori "csak" annyi, hogy az egyik foglalkozás keretében mindenkinek, a fiúknak is, hímzés volt terítéken. Egyszerű keresztszemes, semmi kacifánt. Csakhogy eközben az egyik lánynak megengedték, hogy mivel már tudott hímezni, a saját kalocsai hímzésén dolgozzon. Én hülye meg kiszúrtam és persze szerettem volna inkább olyat csinálni a kissé együgyű keresztszemes tulipán helyett. Le lettem ápolva, hogy nekem ezt kell csinálni, és ne akarjak különcködni. Ahemm...)
Szerencsére a Mami szárnyai alá vette a különcöt és miután megmutatta az öltéseket, hagyta, hogy a magam módján kivarrjam a koppintott mintát. A tojásírás amúgy szintén csak úgy rámragadt, mellette ülve, vele együtt gicázva húsvétkor...
A hat elemit végzett parasztasszony pedig a girbegurba viaszolt vonalak, az egyenetlen öltések láttán nem nevetett, nem szídott, hanem csak annyit mondott a lógó orrú gyereknek: Nem baj, lesz ez majd szebb is, csak gyakorolni köll.
Lett szebb, olyannyira, hogy a gödöllői kastélyban porolgatta a padlóra koppant állát a tojásíró iparművész a tojáskáim láttán és én büszkén mondtam, hogy köszönöm, a nagymamámtól tanultam. Mami sajnos már nem láthatta, hogy milyen szépek lettek az egykor ügyetlen vonalak és virágok, mert mind a tű, mind a gica csak sok évvel a halála kerültek elő a fiók mélyéről.
A kötés és a horgolás alapjait pedig már az internetről tanultam meg, mert bár anyukám nagyon szépen horgol, nem tudott megtanítani. A horgolás egyébként azóta sem az én sportom, de a kötést baromira megszerettem, igaz, szokás szerint nem úgy áll a kötőtű a kezemben, ahogy az a nagykönyvben le vagyon írva...
Ha valaki kedvet érez a tanulásra, én ezt a két csatornát használom:
A varrás pedig a covid alatt került elő, amikor is újra beüzemeltem Mami közel száz éves Singer varrógépét. Maszkok készültek rajta, de gyakorlatilag bármit meg lehet vele csinálni. Ezek az öreg masinák egyébként sokkal többet tudnak, mint első ránézésre gondolnánk róluk, csak meg kell szerezni a különböző varrótalpakat, amik megkönnyítik a munkát. (Gomblyukazó, meg zippzárvarró talp már akkor is volt, de elvileg még hímezni is lehet velük, ha az ember nagyon motivált.)
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mégis, minek ez ma már? Hiszen mindent meg lehet venni a boltban, olcsóbb is, és hát az a rengeteg idő, amit beleölsz...
A helyzet az, hogy nem minden kapható a boltban, nem minden olcsó, a mentális egészségem pedig, amit ezek a sokak számára teljességgel értelmetlen skillek remekül karban tartanak, megfizethetetlen.
Pár kép az alkotásaimról:
A tojások alatt, azt a terítőt még Mami hímezte. Legalább harminc éves, de még mindig gyönyörű.
