Balkon

Az én kis birodalmam felújítva, átrendezve, kitakarítva. Lehet, hogy nem trendi, de az enyém. Sajnos, még nem tökéletes, de az ikeás padlóburkolat aligha fog már ezen a nyáron lekerülni. Az ok: nem lesz időm lerakni. Pedig úgy lenne igazán szép.
További üröm az örömben, hogy fájó szívvel bár, de meg kellett válnom a balkon legidősebb növényétől, a korallvirágomtól. Ő volt az, akit egy ideje már karanténban tartottam a tetvei miatt. Mivel a terápia csak részeredményt hozott, nem akartam kockáztatni, úgyhogy megköszöntem neki az elmúlt több mint három évet és elbúcsúztunk egymástól. Sajnáltam szegényt, mivel a születésnapomra kaptam és a kis barátja már ezelőtt két éve kimúlt. Az edénykéjét persze megtartottam (aranyos, fehér bádogkanna) - már ki is mostam, kifertőtlenítettem, és amint időm engedi, szerválok majd egy korallvirág juniort.  
(Most olvastam, hogy a korallvirág hajlamos a tetvesedésre, úgyhogy jaj. De hát úgyis szeretek veszélyesen élni... meg a muskátlijaim is.)
Ami nem látszik, hogy van a másik sarokban egy jókora puff, azon is lehet ücsörögni, továbbá beszereztem néhány olcsó párnát is, és így lesz egy kényelmes olvasósarkom odakint. Majd még kihozok egy napernyőt... valamikor augusztusban... talán...

Heti *assza meg...

Vasárnap vettem észre, hogy megtetvesedett az árvácskám.
Az én gyönyörű árvácskám, ami túlélte a telet! Egyik percről a másikra. Szombaton még semmi, vasárnap meg már tele volt a zöld kis g****kel. Országomat egy kupac katicáért!



Próbáltam megmenteni, de nem sikerült...

R.I.P

Ráadásul nem elég, hogy ki kellett dobnom őket - az én gyönyörű árvácskáimat!!! -, de most:

1. moshatom ki a balkonládát, nehogy a betervezett szegfű is a tetvek áldozata legyen

2. a balkonláda mocsok nagy, tehát csak a kádban tudom kimosni, amit utána szintén pucolhatok

Azon túl pedig őszintén remélem, hogy a kis zöld #&@*-k nem kerültek át a többi növényre - az egyikük gyanús, ő most karanténban van és megelőző jelleggel kezelést is kap. Főleg, hogy lebújtottam Rambót, vannak kis Rambók...

Erről jut eszembe... a PALÁNTÁIM! Le fogja vinni a szél a palántáimat!

A muskátlik jól vannak

Hogy is volt a Kishercegben?
,,A virágom... felelős vagyok érte. Hiszen olyan gyönge! "

Ha valakinek kétségei lennének, a muskátlik jól vannak, élnek, virulnak a többi növénykével együtt. Úgy látszik, csak sikerült, igaz ebbe valószínűleg az erkély szerencsés fekvése is belejátszott. Más kérdés, hogy arra sosem gondoltam, hogy ennyi virág lesz a muskátlikon - olyan kis szerencsétlenek voltak, ráadásul a szállítás sem éppen ideális módon történt, mint tudjuk... Ugyanez vonatkozik a petúniákra is. A jobb sarokban lévő, egyke példány például nagyon elkanászodott (jó értelemben)...
Szóval ez itt az én szép kiskertem. A kövirózsát és a fehér locsolókannában lakó növényeket nem én telepítettem, hanem szülinapomra kaptam őket. Egy ideje ők is kint laknak a többiekkel.A petrezselyem és a snidling is remekül fejlődik, az oregano és bazsalikom pénteken földbe került, meglátjuk, lesz-e belőlük valami.
A kiskert jó dolog. Reggelente meglocsolgatom a növényeket, leszedem az elsárgult leveleket és az elnyílt virágokat, aztán munka után ugyanez... Növényellenőrzés, etetés, teknőcke megtöltése vízzel. Ez is egyfajta kikapcsolódás. Amíg a növényeimmel foglalkozom, addig se azon jár az agyam, hogy a napközben felmerült problémát hogyan lehetne a "sikeresen megoldott" mappába menedzselni a "pofáraesés" feliratú helyett, sokkal inkább azon, hogy a balkonláda helyett nehogy az alsó szomszédot öntözzem meg növénytáppal (mint például ma reggel, amikor csak melléborítottam a vizet)...
A másik, hogy egyszerűen jól esik kiülni az erkélyre kajával, kávéval és bambulni ezeket a színes kis élőlényeket. Az ember még arról is megfeledkezik, hogy odaégette magát zsemlesütés közben a sütőhöz.(Igen, a 200 fokos sütő vasfelülete nagyon meleg, és nagyon csúnya nyomot hagy a bőrön.) Így jár, aki a zsemlék szemmel tartása helyett éppen egy virtuális tengeralattjárót próbál bemenedzselni egy kikötőöbölbe úgy, hogy ezt lehetőleg az ellenfél ne vegye észre... Aztán amikor már majdnem brikettet csinált a kajából, akkor ugrik fel, hogy jajazsömle... aztán meg anyáááááádzsömle és aúúúú...
A jó hír, hogy szépen gyógyul, bár hogy miért mindig ezt a kezemet verembe és pont ott, ahol a seb van..?