Panther Projekt - almost done!

Hogy mi történt? Én történtem.
Szokás szerint nagy elánnal nekiestem valaminek, aztán az egész jégre került, mert jött a karácsony és kitaláltam, hogy mézeskalácsot fogok sütni. Az ipari mennyiséget aztán meg is kellett írni, ami elvitt egy csomó időt, plusz a házi manók se taposták egymást, hogy kitakarítanának helyettem...
Ebből következik, hogy Párduc dobozba került (roppant büszke vagyok magamra, hogy nem zúztam darabokra közben), és velem tartott a karácsonyi ünnepekre abban a hiszemben, hogy hátha befejezem.
Nem fejeztem be. 

Festés előtt

Nagyon cseszte persze a csőrömet, hogy ott van tankocska bezsuppolva a dobozába és egyszerűen nem jutok el odáig, hogy befejezzem.  Az elmúlt hétvégéket többnyire utazással töltöttem - kitört a jó idő -, de pár napja megint rám jött a konzervdoboz-rajonghatnék és úgy döntöttem, itt az idő, mielőtt nyakon ver a húsvéti nyúl és nekiállok tojást hímezni.
Majdnem négy hónap telt el azóta, hogy előbb megutaztattam szegényt, aztán meg elrekkentettem a fiókba, de most úgy tűnik, Párducka a hányattatásai végére ért. (Vagy hát a korábbi makettjeim sanyarú sorsát tekintve lehet, hogy csak most kezdődnek majd igazán... A tengeralattjárók végül is már vagy öt éve húzzák.)
Örömmel jelenthetem, hogy Párducka majdnem kész, már csak a végső festés és egy kis korrekció van hátra. Méreteit tekintve kisebb lett, mint a tenyerem, ami azt is jelenti, hogy orbitális szívás volt összerakni a lánctalpat... de megérte. (Nagyjából két óra anyázás volt, mire minden összejött és a felső rész még mindig természetellenesen egyenes. Túl egyenes. Ezen majd változtatunk.)
További apró malőr, hogy enyhén félresikerült a fröccsöntés és német precizitás ide, vagy oda, csak van egy lik az alsó és a felső rész között, hogy a macska rúgja meg. Tömködhetem ki modellező pasztával.
Ami a festést illeti, először úgy volt, hogy nem a leírásban fellelhető darab fog elkészülni, aztán böngésztem a neten és úgy döntöttem,hogy tök mindegy, milyen a kamó, úgyis egy erősen kopott, téli álcafestés lesz a végső... Jó duma, mi? Valójában az az ok, hogy az ecsettel felpingált kamuflázs...hmm... mutat némi hiányosságokat, erről igyekszik majd a málladozó fehér festék elterelni a figyelmet. (És legalább elhasználom a régi hajlakkot is, másra úgyse jó...)
További tanulság, hogy egy nem túl színgazdag (értsd szürke) repülőgépet simán le lehetett mázolni ecsettel, de egy ilyen kis bébitank terepszínű mintázatát igazán szépen tényleg csak airbrush-sal lehet megfesteni. Messziről amúgy rohadt jól mutat, de közelről... Hát, legyünk őszinték, gagyi.
Kap majd még egyébként egy olajos fedőréteget is, hogy ne tűnjön patikatisztának, meg egy itt-ott egy kis rozsdát, sarat is... Csini lesz, na! Remélem.

Ilyen volt...

Ilyen lett...

Látható, hogy azért még azért hiányos a kis drága, de ha minden igaz, egy héten belül az összes részlet a helyére kerül és Párducka elfoglalja méltó helyét (valószínűleg az íróasztalomon), átadva a munkaasztalt a következő páciensnek.
Merthogy van dobozban egy T-72-esem...

OFF
Az összes "weathering" és "wash" technika amúgy onnan jött, hogy megint rákaptam a Warhammer 40k-ra. A net tele van jobbnál jobb wh40k videókkal - azért akad egy két elmebeteg cucc is, amikor valaki képes vagy száz, kisebb-nagyobb, anatómiailag tökéletes koponyát felpingálni egy Leman Russ Hódítóra - amikből rengeteget lehet tanulni. 
Esküszöm, bevállalnék egy Romboló osztályú páncélosvadászt, csak ne lenne ennyire mocskosul drága.  

Bécsújhely, Kismarton és Fraknó vára

egy újabb kirándulós bejegyzés, ezúttal irány kelet

Bécsújhely (Wiener Neustadt)

Egyszer régen már jártunk itt családostul, még a Nünüvel és hát egy Skoda 105-össel valahogy nem tűnt ennyire kicsinek...
Merthogy Bécsújhely kicsi. A külső, ipari régió és az új főútvonal nem, de a belváros igen. Vagy csak a járműállat volt nagy... Tény, hogy egy öt méter hosszú és két méter széles gépsárkány már nem tekinthető növésben lévőnek, de hogy majdnem beszorultam vele egy belső udvarba, az mégis csak sok(k).
Amiért mondjuk én jöttem, az kint volt az ipari régióban - úgy hívják, Flugmuzeum Aviaticum. Egyetlen hangár, tele mindenféle nyalánksággal - és igen, van egy Messzerük. Majd lesz róla poszt, csak előtte befejezem a szolnoki repmúzeumról szólót.
Szóval van egy Messzerük, egy Gusztáv. Igazi, nem replika. Restaurálták.

Érdemes elsétálgatni a városka történelmi központjában. Van egyébként egy kicsi ipari múzeum is, vagy ötször mentem el mellette, mert nem hittem el a GPS-nek, hogy abban a piszlicsáré sikátorban tényleg ilyesmi tanyázik. Aztán meg megpróbáltam beszuszakolni a Pockot egy zsebkendőnyi helyre, és csodálkoztam, hogy nem fér be. A múzeum egyébként tényleg ott van, de sajnos hétvégén nincs nyitva. Van egyébként még pár látnivaló, ami sajnos az őszi-téli időszakban nincs nyitva - vagyis az esetlegesen odabent rejtőző múzeumot nem lehet megnézni , de így is azt mondom, érdemes egy kis kiruccanást tervezni mondjuk egy bécsi látogatás alkalmával.

Kismarton (Eisenstadt)

A kastély

Ahol minden az Eszterházyakról és Haydnról szól, meg iszonyat drága a parkolás. Nem vicc, még életemben nem fizettem 6 eurót két óra parkolásért sehol. Értem én, hogy parkolóház, meg hát valamiből ki kell fizetni a kastély rezsijét, de akkor is! 3 euró óránként? Anyád! Ó, bocsánat, ha megveszed a belépőt a kastélyba (akár 9 euró is lehet), akkor négy egész darab órát ingyen parkolhatsz. Köszi!
(Csak a mihez tartás végett: itt Grazban a kék zónában 5,49euró 3 órára, és már az is arcpirítóan sok a helyiek szerint. Ráadásul hétvégén csak szombaton 9-13 között kell fizetni, utána nem.)
Amúgy még Bécsújhelynél is kisebb, meg se próbáltam a felszínen parkolni, nem akartam még egy olyan kínos szituációt, mint egy héttel korábban.
A fentiekből valószínűleg kitűnt már, hogy nem ez lesz a kedvenc helyem. A dolog persze nem fekete és nem fehér. Egyrészt viszonylag könnyű elképzelni, milyen lehetett a XVIII-XIX. században egy kisváros, mivel az épületek nagyrészt megmaradtak és ez érdekes.

Joseph-Haydn Gasse

Városháza (Rathaus)

Emitt lakott Haydn

Pestis-oszlop

Van egyfajta bája, a kastélykertért például nem kérnek belépőt, ami pozitív.  Bárki bemehet, van játszótér, lehet pecázni a Gépház-tavon, meg futni, sétálni, vagy egyszerűen kiülni a padok valamelyikére pocakot süttetni.
A kastélypark mondjuk tényleg érdekes - sokkal érdekesebb lett volna, ha nincs minden bezárva.



Az a nagyjából másfél óra, amit eltöltöttem, bőségesen elég volt belőle.
És hogy akkor végül is mi a bajom Kismartonnal? Az, hogy mérhetetlenül főúri. Pöffeszkedő és gőgös, a modern kirakatok ellenére is bűzlik a feudalizmustól. Egy elmaradott társadalmi rendszer zárványa ez a hely, amit ékszerdoboz-kinézet csak tovább erősít. Elismerésem a hercegi családnak, hiszen nyilván nem kevés anyagi áldozattal jár a birtokukban lévő műemlékek fenntartása, de azért hadd ne sírjam tele a párnám...  




Fraknó vára (Burg Forchtenstein)

Naná, hogy nem volt nyitva. Há' tél van! Miért is lenne? De azért kívülről is gyönyörű. Nem mellékesen ez is az Eszterházyaké. Böszme nagy kincsesláda.
Elképesztő látvány, ahogy egyszer csak kibukkan a kanyarok mögül és ott trónol egy szirten. Manapság nem nagy kunszt lenne elintézni, de középkori haditechnikával azért okozna némi fejfájást a bevétele. (Lássuk be, Szun Ce bácsinak igaza van, amikor arról elmélkedik, hogy mennyibe is fáj egy fallal körülvett város ostroma. A túl sok szerepjáték hatása - meglátok egy várat és már azon agyalok, hogyan lehetne bevenni.)
A vár és az Esterházyak tulajdonában lévő egyéb látnivalók ezen a linken érhető el. A vár április elsején nyit újra, és mivel Európa egyik legnagyobb, magánkézben lévő fegyvergyűjteménye is megtekinthető... én vissza fogok menni. (Visszamentem)

A környéken lehet és érdemes is túrázni, van egy hüllőpark is, meg csak úgy élményautózásra/motorozásra is kiválóan alkalmas a terep. Itt hívnám fel a gépjárművezetők figyelmét, hogy a felfelé tekerő kerékpárosok elütéséért nem jár plusz pont, tehát ne vasalja ki őket senki.
Az utakról csak annyit, hogy kanyargósak, meg szűkek (a nyomorult GPS rendesen bevitt a susnyásba), de eszméletlen szép tájakon vezetnek keresztül. Ja, padka nincs, csak úgy fél-egy méterrel lejjebb a szántóföld, úgyhogy óvatosan a nézelődéssel.