Fóki beköltözött

Hr. Würger birtokba vette a számára készült állóhelyet. 

Fóka klinika - Teil 7.

Hr. Würger elkészült. Mivel nem vagyok híve a túlöregítésnek (Angolul talán a legjobb kifejezés erre a heavy weathering.), ezért csak módjával lett használt és koszos a Fóki. Még kapni fog egy matt, csillogásmentes lakk bevonatot, aztán kész. Elkészült. Hogy hány óra munkám volt vele, nem tudom, de jó látni, mivé lett.
A beálló is halad előre: az alapja só-liszt gyurma, a deszkák fa spatulából készültek. Természetesen az egész festve lesz, nőnek majd rajta cuki fűcsomók, meg minden, de először ki kell száradjon. A legnagyobb gondot amúgy a dioráma kellékek beszerzése jelenti, ugyanis 1:72-ben nagyon kevés a rendelkezésre álló cucc, illetve nem nagyon lehet hozzájutni. Úgy tűnik, a német makettező oldalak jelentik a megoldást, már kettő webshopot is találtam, ahonnan rendelni tudok majd kiszolgáló személyzetet, benzines kannát, hordókat, illetve bóklászó kutyát, macskát...
 

Ez lesz a beálló - épp a sütőben szárad

Egy koszos Fóka-láb

A kész Fóka - lakkozás előtt

Fóka klinika - Teil 6.

Beöltözve

Felgyorsultak az események: Fóki határozottan kezd Herr Würgerbe átmenni.
Ma újra beüzemeltem a festékszórót és igen, valóban nem alkalmas finom részletek készítésére, de a nagyobb sémákat fel lehet fújni vele. Most, hogy jobban előkészítettem az asztalt (több helyem volt) és végeztem a donoron pár próbafújást, Fóki mindjárt jobban sikerült.
A kamuflázs nem ilyenre volt tervezve, de ilyenre sikerült. Az apró foltok ecsettel lesznek felfestve, mert a szórófej túl durva.

Mivel a festés idejére levettem az orrkúpot, utána ránézve a minimadárra meg kellett állapítsam, hogy az orrkúp a szexepilje. Anélkül elég kis szerencsétlen.

Fóka klinika - Teil 5.

Napozás az első rétegben

Fókuci napozott ma egyet az első festés után, amíg én lehiggadtam.
Mert amikor először orcán fújtam szegényt, hát, nem nézett ki valami jól. Oké, szarul nézett ki, túl vastag lett a festékréteg rajta. A kezdő airbrush szett nem ilyen pirinyó jószágokhoz lett kitalálva, úgy érzem. Egyszerűen túl vaskos a fúvóka és a nyomás sem szabályozható. Nem baj, megoldjuk és gyakorolunk - azzal kell dolgozni, ami van, aztán majd egyszer valamikor veszek egy normális festékszórót, meg egy kompresszort. Holnap hazahozom az egyik nagyobb dobozt, ami már vagy két éve az irodai asztalom alatt figyel (kolléga visszahozta költözés után, én meg lusta voltam hazacipelni), ez valószínűleg segít abban, hogy nagyobb távot tudjak tartani Fókitól a pisztollyal. Szerencsére nem lett rusnya a gép, mert még szét tudtam kenni ecsettel a festéket. És igen, a gravírozó kés csodákra képes, így a részletek is megmaradtak. Helyenként újra kell majd kenni pár dolgot, mert sikerült lefröcskölni (légcsavar, kerekek), de nem reménytelen a helyzet. Mivel a héten nincs flamenco, így meló után tudok majd dolgozni vele és húsvétra elkészül.

Fóki az asztalon, virágok között

Az a baj, hogy elkezdett számítani nekem a kis nyomorult, így aztán most már nagyon nem mindegy, hogyan fog kinézni a végén.
Azt szeretném, ha szép lenne.

(A legnagyobb szívás egyébként a festékszóró takarítása.)

Fóka klinika - Teil 4.

Úgy is mondhatnám, hogy finisben vagyunk, de a neheze most jön - Fóki minden letört alkatrésze a helyén, az elveszettek kipótolva, a repedések befoltozva, már "csak" maszkolni és festeni kell.
Igen, láthatóan sánta, ezt még javítani fogom.

 A kabin mögötti rész green stuffból van, ez le lesz festve, nem fog látszani. A plexi alatti részt ki kellett tömni, mert a donor alkatrész nem passzolt teljesen. Mivel ez is festett rész, szintén nem fog látszani.

És akárki akármi mond, a Liquid Green Stuff igenis használtahó cucc. A Citadel termékei olykor aránytalanul drágák, de speciel a Green Stuff megéri az árát. Hogy miért?
Először is, mert vízoldékony. Könnyű vele dolgozni, és a folyékony verzió azonnal kimosható az ecsetből, így nem teszi tönkre az egyébként nem olcsó eszközöket.
Másodszor nincs szaga. Aki szagolta már a Revell Plastoját, az tudja, miről beszélek. A hígítós cuccok mind istentelenül büdösek, csak nyitott ablaknál lehet velük dolgozni.
Harmadszor nagyon sokáig elég. Egy kis doboz folyékonyból alig kellett elhasználnom, pedig szegény kicsi Fóki igencsak foghíjas volt. A kabintető hátuljának pótlására elég volt egy 3 mm széles csíkocska. Bőven maradt a következő projektekre.
Stay tuned. Fóki tovább épül!
....................................................................................................................................................................
A Fóka klinikák epizódjait olvasva gondolom jópáratokban felmerült a kérdés, hogy mégis mire jó ez? Mi ebben a buli?
Elárulom: a tanulási folyamat és az alkotás öröme. A modellezés nem egyszerűen csak előre legyártott alkatrészek összeragasztása, hanem komoly kutatómunka is. Miközben a Fókit építettem, folyamatosan a netet böngésztem, megismertem a gép történetét, erősségeit és gyenge pontjait, olvastam azokról az ászokról, akik vele repültek. (A második világháború történelem. Kezeljük akként! És igen, fel fog kerülni a szvasztika a gépre.) Új technikákat gyakorolhattam be, kicsit kijjebb tolhattam a saját képességeim határát, már ami a nulláról történő modellalkotást illeti.
Megjavítani valamit, alkotni jó dolog. Megmozgatja az ember agyát, újraéleszti a hétköznapi melóba fulladt kreativitást és észrevétlenül redukálja szinte nullára a napi stresszt.
Ajánlom mindenkinek - nyugodtan rá lehet kapatni a gyereket is (nemtől függetlenül). 

Fóka klinika - Teil 3.

Megint tollatlanul

Fóki kezd úgy kinézni, mint egy repülőgép. Múlt héten szüleim kint voltak nálam és egyúttal kihozták a donort, amit 1490 kemény magyar valutáért rendeltem. Na most: ennyi pénzért ne várjunk el minőséget. Ennyire gagyi cuccot én még életemben nem láttam. Az összeszerelési útmutatóban megjelölt alkatrészek egy jelentős hányada például hiányzik. No comment. De legalább van részletmatrica és plusz festési útmutató. Aki nem akar nagyot csalódni, nem vesz Mistercraft makettet.

Kalap k...

 Ami nekem kellett egyébként az egész paksamétából, az a kabintető volt - mondanom se kell, hogy nem passzolt tökéletesen és befaragás közben meg is roppant, mert olyan szar anyagból volt. Faxom... mindegy, ez most már így marad. A hiányzó rész (a plexi mögött) green stuff-ból megcsinálható, a réseket úgyis ki kell tömni, mert van belőlük bőven.

A legnagyobb macera a kabinbelső volt. 1:72-ben szemkifolyatós művelet bármi részleteset alkotni, főleg ha nincs fotomaratott kiegészítő a háznál. Mivel Fóki az, ami, nem akartam sok pénzt költeni (a fotó-maratott cuccok nagyon drágák). Így lett fekete-fehér pöttyös a műszerfal, amúgy se nagyon látszik. Azután meg pláne nem, hogy megrepedt a fülketető...
A légcsavar naná, hogy megint tollatlan lett - gravírozás közben sikerült két tollat is letörni, ezeket már visszataknyoltam, most éppen szárad. Sajnos az egyik toll kicsit csámpás lett ragasztás után, lehet, hogy megint le kell törni.
A körantenna elveszett az idők során, úgyhogy vékony rézhuzalból lehajlítottam és beragasztottam.

Most, hogy már le van festve, nem is annyira feltűnő, hogy sánta szegény. Ami feltűnő, hogy nincs teljesen síkban a két futómű, de ez is csak akkor, ha megfelelő szögből nézzük. Lekerültek az R-típus gépágyúi is, alattuk elég komolyan kellett takarítani.
A tervem az, hogy mini diorámát készítek a kész Fókival, amint éppen szerelőre vár. 

Fóka klinika - Teil 2.

Először is dobpergés: előkerült az összeszerelési útmutatója a Fókinak! Fogalmam sincs, mikor hoztam ki, de ma rendezgettem az újságaimat és megtaláltam. Ez azért öröm, mert így legalább tudom, hogy mi hiányzik és mi nem. Az alkatrészek ugyanis több másik roncs darabjaival együtt, ömlesztve kerültek letárolásra és hangyabokányit nehéz a picuri darabkák azonosítása.
És hát igen, a Green Stuff... egyszerűen zseniális. Bármit le lehet gyártani belőle, akár egész figurákat is, ha valaki profi.
Én kevéssé profin ugyan, de futómű támasztékot, párnát az ülésbe, gépágyú csövet, Pitot-csövet és egy légcsavar tollat kreáltam belőle, így Fóki maradhat a földön.

Új lábikók

A cucc arra is jó, hogy a törött, vagy nem pontosan illeszkedő felületeket kitöltse vele az ember. A szárny másik felén van belőle bőven, majd fel kell csiszolni, ha megkötött.

Egy toll mind felett...

A propellernek egyébként minden tolla le volt törve... 
A rossz hír, hogy a kabintetőt semmiféle csiszolással, polírozással nem sikerült helyre hozni és egyelőre az írásvetítő fóliából újragyártás sem volt sikeres. Ezt valószínűleg meg kell majd rendelnem, reménykedve, hogy a jelenleg kaphatók összeépíthetők a húsz éves makettel. Részletmatricákat úgyis venni kell, mert azok tényleg elvesztek.

Nem mondom, hogy szép lesz a Fóki, ha elkészül, mert nem lesz az. Soha sem lesz olyan, mintha már eleve normálisan építettem volna meg. De kis szerencsével még lehet belőle csinos példány, és hát igen, nagyon jó érzés látni hogyan épül, szépül a roncs, amit voltaképpen ki kellett volna dobni a szemétbe. 

Fóka klinika - Teil 1.

A kis szürke a Fóka, a nagy az A-10

Aranyos, piciny Fókám hányattatásai több mint két évtizede kezdődtek, még valamikor az általános iskolában. Akkortájt kezdtem ugyanis makettezni, az elsők egyike volt egy FW-190 repülőgép, alias Fóka. Az Academy Minicraft 1:72 makettjéről van szól, kétféle verziót is lehetett építeni belőle. Na, olyan is lett szerencsétlen, mint amit egy kétbalkezes tízéves életében először rakott össze. Csúnya ragasztás, festetlen kabinbelső, a külsejét meg inkább hagyjuk! Ehhez jött még a folyamatos lepotyogás, úgyhogy a nyomorult szépen lassan elfogyott, és zacskóba került, míg tavaly meg nem találtam és ki nem hoztam magammal.
Mivel annál többet érdemel, mint amit eddig kapott, úgy döntöttem, megmentem Fókit (és a fényképen szereplő A-10 csatarepülőgépet is).
A feladat nem kicsi, egyszerűbb lenne belőle diorámát építeni, annyira le van amortizálva a gép, viszont diorámában nagyon nem vagyok otthon, így maradt a felújítás. Természetesen ez is egyfajta kísérletezés, a Fóka rosszabb már nem lehet, jobb ellenben még igen, és a rajta szerzett tapasztalatot felhasználhatom más, ennél is nagyobb odafigyelést igénylő maketteknél.
Egy elcseszett makettet felújítani ugyanis majdnem nehezebb, mint odafigyeléssel megépíteni egy újat. 

Szépen ázik fel a festék

Először is, szét kell kapni a gépet, amennyire csak lehet és utána le kell szedni a régi festést. Ehhez sokféle módszer van, a körömlakklemosótól kezdve a csatornatisztító folyadékig. Én egy drágább, de kevésbé veszélyes módszert választottam: a Revell Paint Removert. Az ára mellett egyetlen hátránya, hogy mocsok büdös, viszont hamar elillan a szag. A festéket megfelelően hosszú áztatás és némi fogkefés sikálást követően kitűrően lehozza.
Az áttetsző kabintetőt ne áztassunk bele, én sajnos elkövettem ezt a hibát és most matt a Fóka fülkéje. Használhatatlan lett, újra kell csinálni.

Fóka darabokban

A Fóka tehát szétdöntve, a következő lépés a hiányzó alkatrészek legyártása. Merthogy az idők során a légcsavar három tollából egy eltűnt, de elfogytak a géppuskák is. A gép futóműve is megsemmisült, így az a döntés született, hogy a Fóka behúzott futóművel, állványra lesz ültetve.
Folyt. köv.