A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gépsárkány pszichológia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gépsárkány pszichológia. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. december 10., vasárnap

Habalabalaputty újra akcióban

Szombat reggel 08:15, valahol a bolygón, -10 fok

...avagy a prototípusnak is van lelke és megvan a maga véleménye a szombati munkanapról

- Jó reggelt, 261.
Áááááásít. 
- Mondom, jó reggelt, 261. 
- Reggelt. Hideg van itt. 
- Igen, ezt én is észre vettem. 
- Mit szeretnétek? 
- Hmmm... mérni? 
- Szombat van. Reggel. Hideg. Muszáj?
- Egen, muszáj. 
- És ha én ma nem állok szóba veletek? 
- Meg ne... anyááááád!

Egy órával később....
- Kapcsolat! 
Zzzzzzzzzzzzzzzz....
- Öhömm... Hozna valaki egy akku töltőt? A booser is jól fog jönni, azt se hagyd ott! 

Fél órával, két akku töltővel és egy boosterrel később...
- Na jó, legyen nektek, ha már ilyen kirtatóak voltatok. Egye fene, mérjünk!
- Ah, egyem a jó szívedet, te cenk! Gyerünk, srácok, go, go, go, amíg ez a jótét lélek online van!

Egy méréssel később...
- Most meditálnék egyet, ha lehet, ne zavarjatok!
- 261, ne... fszom, már megint eldobta a kapcsolatot! 
Ommmmmmm... ommmmmmmm...
- 261, meddig óhajtasz meditálni? Le fogom késni miattad az ebédet!
Ommmmmmm.... ommmmmmm....
- 261, vétel! 
- Ommmm... hé?! 
- Újra van vele kapcsolat! Meg ne mozdulj, bm, mert ha megint elveszítjük, én kapitulálok!
- Hova megyünk?
- Ki a közútra, fel ne dobd a pacskert, nem akarok trélert hívni! 
- És utána bevisztek a műhelybe?
- Igen. 
- Mikor indulunk? Induljunk már!

2023. május 10., szerda

Csipkejózsika adni önmagát

- 1733, vétel!
...áááááááááááááááásít...
- A nevem CJ. Amúgy figyelj, ez az izé... mögöttem... szaglászik, ráadásul van egy tuskó a bal hátsóm alatt. Csiklandoz. Nem lehetne elvenni onnan?
- Nem. 
- Miért?
- Mert elgurulsz. 
...áááááááááááááááásít...
- CJ, ébren vagy?
- Tegnap két faszi összevissza bökdösött, ami rohadt idegesítő volt, aztán meg kitargoncáztak ide. Nincs kedvem most beszélgetni. Aludni szeretnék. 
- Két hónapig aludtál, nem volt elég? 

Zzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz... 


2023. május 1., hétfő

My immortal

- Köhhköhh...
- Parancsolsz? 
- Izé... igen. Szóval... a tonhalas szendvicsek után érdeklődnék. Azt hallottam, nálad lehet. 
- 176, hol szorít a cipő? 
- Csak... tudni szeretném, hogy kimegyünk-e sétálni még egyet. Olyan jó lenne és láttam, hogy 125-öt levitted. 
- Meglátom még, mert 120-at mindenképpen ki kell vinnem. Neki még van egy kis dolga. Ha marad rá idő a transzport előtt, akkor igen, elviszlek téged is egy körre. Igyekezni fogok.  
- Transzport? Elvisznek minket is? 
- Igen. 
...
- De, ugye, nem azért, mert nem voltunk jó autók?
- 176, hogy jutott ilyesmi eszedbe? 
- Ugye, jó autó voltam? 
- Igen, 176. TE voltál az egyik legjobb.
- És mondd, visszajöhetünk még hozzád? 
- Nem.
- Akkor... akkor, ugye, meghalni visznek el minket? 
...
- 176, ti itt mindannyian halhatatlanok vagytok! Minden egyes vevőnek legyártott példányban ott éltek tovább. 
...    
- És, mondd, ottleszel, amikor... amikor felszállok majd arra a trélerre? 
- Mindenképpen. 
- Megígéred? 
- Megígérem. 

2023. február 22., szerda

A két partizán

 - Diszkó, diszkó, parti, parti...
- Az anyátok úristenit, merre vagytok?!
- Buliiiiii!
- Halló, hozzátok beszélek!
- Fáááááánk! Konfetti! 
- Adok én fánkot, meg konfettit, te cenk! 1797, merre vagytok?
- Hol lennénk? Kölnben. Farsang van. Te nem kérsz fánkot? 
- Nem. Rég itt kellene lennetek. A 1733 ott van veled?
- Ja. Kicsit még mufurc, de majd belejön. Biztos, hogy nem kérsz fánkot? Ne vigyünk? 
- 1797, nincs több biocuccos, világos? Össze fogod hányni a trélert.
- Jóvanna... és nem fogom. Ígérem, de most visszamentem inkább riszálni...   

2023. február 10., péntek

Mindenki kelhet bal lábbal

- Volnál szíves..? 
- Nem. 
- Na, de mégis...
- Nem. 
- Figyelj, a haverjaid már mind elindultak! Ott mennek, látod? Esetleg, ha utánuk fáradnál...
- Nem. 
- Kibaszol egy csomó emberrel, ne legyél már ekkora gyökér! 
- Hideg van. Nem mehetnénk vissza esetleg a melegbe csevegni? Jó volt egyet levegőzni, de ezek a mínuszok... Kezd fázni a lábikóm... 





  
 

2023. február 6., hétfő

Csacskamacskamocska

 - Helló! Merre vagy? 
- Megbocsáss, kérlek? TE kérdezed TŐLEM, hogy ÉN merre vagyok?  
- Igen. 
- Ez jó. Egyébként nem tudom. Itt ülök fent ezen a cúgos ördögszekéren, és egyfolytában attól fosok, hogy vagy leesek innen, vagy leveri a fejem valami. Ráadásul hideg is van. Csupa hó lett a pofám, cseszd meg!  
- Nézd, neked már nem jár zárt uber.  
- De bezzeg a vén trottyoknak igen! Hallottam ám róla! Különben is, miféle bánásmód ez? A mór megtette kötelességét, a mór elmehet? Először kiráncigáltok a finom, meleg odumból a haverok közül, és kicsesztek az udvarra. Aztán még pofán is verettek jó alaposan hideg vízzel, tisztítás címén. Ez minimum állatkínzás. Erről hallani fognak otthon. Panaszt fogok tenni. 
- Nézd a jó oldalát! Neked legalább nem kellett egész úton egy akkumulátort szagolgatnod, mint a 173-nak. 
- Micsoda mázli! Menten elsírom magam a meghatottságtól. 
- Szóval, merre vagy, 129? 
- Fogalmam sincs és csak hogy tudd, ezért jössz nekem legalább egy láda tonhalas szendviccsel!  

2022. január 9., vasárnap

Újévi járműpisztergálás

...avagy ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. 

 Szóval, ha valaki Dél-Budán járművet szeretne vizsgáztatni, esetleg eredetiségvizsgálatra, vagy csupán kipufogógáz analízisre vinne autót, jó szívvel ajánlom a Car-tékát. 
Szívem 4,2m csücske még negyedikén vonult be hozzájuk egy CO-mérésre, és büszkén jelentem, hogy ha százast nem is sikerült fülre lőnünk, azért nem voltunk messze az igazságtól. Az 1,15-ös lambda azonban még ennek a motornak is sok, szóval nagyjából 20 perc hókuszpókusz után úgy hagytuk el a terepet, hogy a Cárevics egy számára már megfelelő keverékkel tudott menni - még ha éppen ki is hűlt megint hazáig. Pici szivató, boldog Szamár, semmi para. 

A tanulság:
- mindenképpen vigyétek el bemérni az állatotokat, ha csesztetnetek kellett a keverékképzést. Ha a lambda mégis pöpec stimmelne, vegyetek egy lottót, hátha!
- attól, hogy valami simán átmegy a vizsgán, még nem jelenti azt, hogy műszaki szempontból minden kóser 

Cárevics ugyanis nyilvánvalóan megfelelt az előírt követelményeknek már másfél éve is, viszont hogy a lambda a dús tartományban leledzett, az is tuti. Aki elvitte vizsgára, látnia kellett a mérési jegyzőkönyvet, ennek ellenére hagyta, hogy a kocsi tönkre tegyen legalább négy komplett szett gyertyát, a mi idegeink egy tetemes hányadát, továbbá majdnem ráment maga a motor is. (Emlékszünk? Benzin volt a kenőolajban... A vezértengely már kékre futott, a bütykökön már látszott a kenés hiánya. Még egy kicsi, és lehet nagygenerálozni.) 
A lambda pedig lambda, akárhonnan nézem is és még egy csavarhúzogató droid számára is világos kell legyen, mit jelent, ha fekete a gyertya és a lapon 1 alatti érték szerepel. Igen azt, hogy állítani kell a karburátoron. A hogyanról kérdezni nem ciki - ellenben így bánni egy 20+ éve hűséges ügyféllel és majdnem kicsinálni egy veterán korú autót az. Nagyon is az. 
Na, szóval, Cárevics egy másfél éves problémáját ezzel sikerült lezárni. Nagyon köszönöm a Car-tékás fiúknak, hogy segítettek, kezelték a mérőberendezést és a gázpedált, világítottak és türelmesen viselték, amíg én bejátszottam a keveréket az ideális értékre. 
Ezután persze nem lett minden szánsájn és hepinessz. A kocsi továbbra is fázott, plusz olyan szarul indult hidegen, hogy ihaj. 
A vacogást a termosztát cseréje megoldotta - közvetlenül utána előadva egy Pán és a bakkecskék best of-ot a próbaúton. Ha ugyanis az ember közelharcot kénytelen vívni egy 29 éve begyógyult alkatrésszel, ott szinte biztosan lelazít valamit - esetünkben történtesen a gyertyakábelek egyikét -, ami miatt élő egyenesben tapasztalhatja meg a hengerlekapcsolás csodás jelenségét. Nem, nem vicces.  Legalább annyira nem, mint 0 fok körüli hőmérsékleten szerelni. Mégis csak jó volt előszedni az infra fűtőtesteket... 
Persze, ha a kocsi csak hosszas imádkozásra hajlandó beindulni, az nem annyira ideális, leginkább az akku nem lájkolja. Mivel az alapjárat, ha már sikerült beimádkozni és életben tartani a motort, stabil volt, és a keverék is be lett állítva, a hiba egyértelműen az indító rendszerben volt keresendő. Iván a gyárban naná, hogy nem jól állította be az indító hézagot, a motor látványosan nem pörgött fel, mi meg persze megbíztunk benne. 
A szabim utolsó előtti napján végül sikerült egy tisztességes indíthatóságot összehozni (lefordítom: addig tekergettük a csavart, amíg egy normális indító fordulatot nem láttunk és a motor simán nem indult, lefulladás nélkül). 
Tavasszal be kell még állítani a gázbovdent, mert jelenleg kissé...khmmm... laza és folytatni kell a finom hangolást. Valószínűleg vissza fogjuk tenni a régi gyertyakábeleket is, mivel semmi bajuk nem lehetett, ez a vékony szar meg megy a tartalékba. Lesz egy olajcsere is majd, biztos, ami biztos, aztán jönnek a szépészeti beavatkozások, mint például a finoman korrodáló alkatrészek tisztítása és védelme, valamint a lekopott fekete ablakkeretek visszafújása.       
Minősítőre nem megyünk vele, mert csak novembertől lenne jogosult a veterán címre és én a sebeivel együtt szeretem, nem fogom csak ezért az eredeti fényezést feláldozni. A bal első sárvédő példáján tanulva nem biztos, hogy megéri. 
Ha azonban jobb idő lesz, egy mosást mindenképp megejtünk. Eléggé koszmók szegény. Pont mint, aki két évet állt egy poros garázsban...     

2021. augusztus 16., hétfő

Szamárklinika - nemtudomhányadik rész

Évek óta bíráskodom a Formula Student East-en, mert imádom. Az egyetemi éveim alatt ez nekem kimaradt, de amikor lehetőségem nyílt - köszi, Réka! - életemben először részt venni bíróként a static eventen, nagyon megszerettem. Tavaly online nyomtuk egy német kollégával párban, idén viszont már a valóságban láthattuk a gépeket, méghozzá nem is akárhol, hanem a Hungaroringen. 
A szabadidőm áldozom rá, igen. Át kell olvasni a dokumentációt, fel kell készülni, ki kell menni, ott kell lenni - de bakker, ők a jövő! Ha végeznek az egyetemen, a kollégáink lesznek, juniorok, és hát nem sokkal jobb olyannal együtt dolgozni, aki tudja, hogy mi a dörgés? Hát de! 
Emiatt aztán volt egy nagyon rövid kiruccanásom Budapestre, és mivel a program csak a vasárnapot érintette, a maradék időt fel tudtam használni arra, hogy végre be legyen szabályozva az a nyomorult karburátor. 
Rövid ellenőrzés: 
Folyadékszint a kiegyenlítő tartályban? Szint alatt. Feltöltve. 
Olajszint? Rendben. 
Benzinszagú az olaj? Pálca szaglászás. Negatív. Rendben.
Gyertyák? Egyes henger - moderáltan dús keverék jelei, hézag túl nagy. Kettes henger - moderáltan dús keverék jelei, hézag túl nagy. Hármas henger - anyááááááád, ez fájt! Két levert kéz (kesztyűben véres sebet vágott a vas), szegény keverék jelei, hézag normális... Hármaska, hát maga meg mit különcködik?
Négyes henger - moderáltan dús keverék jelei, hézag nagy. Beállítva minden, kábelek visszatéve. Röffre kész. 
Na, most, sokadszorra is bebizonyosodott, hogy a booster aranyat ér - a kis méregzsák be is rántotta rögtön az 1.5-ös morzsaerőművet. Lőn alapjárat... vagy inkább valami alapjárat féle, mert az istentenért nem akart kisimulni úgy igazán szivatóval se és sziszeg, mint egy bedrogozott sikló. Nézünk egymásra, hogy te, há' ez a múltkor még nem ilyen volt. Há' nem. De mi sziszeg? Hol sziszeg? Mi csúszott le? 
Motor melegszik szépen, ahogy kell, mondom, akkor szivató vissza... Blupp... Szó bennszakad, hang fennakad... Motor lehelete megszegik. Izé... WTF?! 
Najóvanbazmeg, ez nem vicces! A múltkor még ment stabilan, most meg kileheli itt nekem a lelkét. 
Nézzük csak meg, hol áll az a nyamvadt csavar! Tükör elő, kukuccs...
Te, hol a csavar? Há' hogy a rézfszú bagolyba... Ez kiköpte azt a szájba vágott csavart!
Még jó, hogy előtte nyírtunk füvet, így könnyen meglett a kis rohadék. A teszkóban vett műszerész csavarhúzó készlet (nagyjából a százezredik darab csavarhúzó a háztartásban) bizonyított, végre nemcsak a levegőben forgott a fej, hanem vitte is a kis fojtócsavart. 
Negyven fok, napernyő alatt szerelés (a Viking közben a virágokat szaglászta az árnyékban), fordulatszám-teszt féktisztítóval (mert nincs is jobb extrém gyúlékony anyagot fújkálni a tűzforró kipufogó leömlő környékén), próbaút a környező utcákban - done. 
Most ott tartunk, hogy van egy stabil alapjárat, ami mellett a motor a terhelést felveszi, a kamrák összenyitása klappol, a gyorsító szivattyú dolgozik. 
Szeptemberre maradt az üléshuzat csere (a régi szétporlott, ami nem csoda, hiszen tíz éves), és a menetpróbával összekötött fürdetés. Ha a mosóig és vissza előtte álló 6km-t abszolválja, akkor valószínűleg majd már csak a motortartó bak cseréjét kell megejteni. 
És keresni egy tisztességes szervízt, akire rá lehet bízni majd a vizsgáztatást, mert ezek többet a közelébe nem mennek. Egy évet vesztettem a hanyagságuk miatt a műszaki érvényességéből, ennyi ideje nem tudott kimozdulni a kocsi a garázsból. Nem beszélve a sok, drágán és feleslegesen kicserélt alkatrészről. 
Folyt.köv.  
  
  

2018. február 15., csütörtök

Zsömleinfluenza

Köhög az összes nyürmő, egyik jobban, mint a másik. A Kakukk kezdte pénteken - lekapcsolt főkapcsolóval megette a saját akkuját. Aztán jöttek a többiek, szépen sorban, egyik a másik után. Oké, hideg van, mind kint voltak tesztúton a málnaszállító konténerekben, simán oda lehet az akku. Egy éjjel a töltőn, és gyógyultnak minősültek mindhárman.
A fertőzés azonban elérte a fékpados példányokat is, akik folyamatosan mennek, ráadásul bentlakók, ezért náluk semmi más nem indokolja a kórságot, mint az oda nem figyelés. A kisállataink ugyanis érzékeny lelkek, most dolgozom egy Így neveld a nyürmődet összeállításon, mert mindegyik egyéniség, csak őrá jellemző rigolyákkal és ha figyelmen kívül hagyják az igényeiket, akkor az ember idegeire tudnak menni.
A Folti tünetei szerencsére enyhék, ő reggelre oké lesz, de az egyik zsömle nagyon oda van, nem vagyok meggyőződve arról, hogy képes lesz megfutni a tesztet ma éjjel, amit a vevő tűkön ülve vár.  Teljességgel érthetetlen, mert tegnap éjjel még semmi baja nem volt, ma délutánra meg teljes KO. Hagytam üzenetet, hogy ha máshogy nem megy, bikázzák be, de muszáj mennie. Remélem, nem köhögi pofán a többieket...

Napi egészségmegőrző tippünk széria nyürmőkhöz:
Az akkumulátor-halál télen nem ritka jelenség, bárkivel előfordulhat. Egy idő után minden akkumulátor elöregszik, ezért érdemes odafigyelni, és ha a kocsi nem sokat megy, vagy nehezebben indul a szokásosnál, mindenképpen tölteni az akkut. Ajánlott továbbá egy indítókábelt a csomagtartóban tartani, így egy másik kocsiról bármikor bebikázható a renitens példány.

2018. február 14., szerda

Houston, Herbert has a problem

Ahogy az várható volt, Herbertünk akkuja végleg lemerült a több hónapos állásban és már annyi szufla sincs benne, hogy az ajtót kinyissa. A zárat pedig mint emlékszünk, ugye, elhagyta, úgyhogy most ott tartunk, hogy van egy két tonnás alvósmackónk, aki éppen csak nem horkol, és akit igencsak nehéz lesz felébreszteni.
Jó, a műhelyfőnökünk biztos kitalál valamit, hogyan tudnánk behekkelni magunkat a kocsiba, ha mást nem, veszünk egy zárcilindert az e-bayről. Más kérdés, hogy léteznek módszerek, amikkel meg lehet tolni annyira egy akkut egy pillanatra, hogy kinyissa az ajtót, meg persze mechanikus úton is megközelíthető a téma, de egyik hülyébben jönne ki a gyárudvar közepén, köhköh...szó szerint a főnökség ablaka alatt, mint a másik...
Ilyenkor örülök csak igazán, hogy Szuperszamárovicsnak mindkét első ajtaján és a csomagtartón is van zár. 

Instant UPDATE: 
Herbertet sikerült kinyitni és bebikázni, úgyhogy bevonult a műhelybe töltikézni és melegedni. A hogyant ne részletezzük! Most már csak arra kell rájönnünk, miért nem hajlandó rendesen működni a vezérlő.

2018. január 6., szombat

Működik!

Lőn szikra és nafta. Az ipari hulladék PEKAR-koppintás Eurex AC-pumpa két év alatt (kb. 10.000 km) megdöglött, a szlovén pumpa felszerelése után pöccröff indult őcári felsége. Az alapjárata még mindig kicsit dadog, és lehet, hogy vannak gondok a hőszabályozásával is. Át kell nézni a "szamárbibliát". A próbaút alatt - elmentünk shoppingolni a madaras teszkóba - egyszer elejtette az alapjáratot, annyira fázik. Nem tud bemelegedni a motor, ez minden télen előjön, sőt, már ősszel is, amikor 10 fok alá esik a hőmérséklet. Pedig hogy mondták 1996-ban, a balesete után, hogy a hűtőt is cserélni kell, mert állandóan forrni fog... na ja, a középdobot azóta se találjuk, mert ebben a változatban nincs. De akkor ráírták, hogy gazdasági totálkárra vehessék a kocsit, és ha mi lemondunk róla, akkor jó pénzért eladhassák az ukránoknak. Ez volt egyébként az a pont, amikor trélert hívtunk és elvitettük a kocsit másik szervizbe...
Közben tegnap a csajokkal elmentünk moziba és megnéztük az új Star Wars filmet. Szerintem semmi baj nincs vele. Szórakoztató, kikapcsolja az ember agyát, lehet rajta röhögni. A hardcore fan-eknek persze szar, nekem se tetszik ez az új Disney vonulat, de a Legends nem jön vissza, úgyhogy ez van.
Amúgy BB-8 for president!

2018. január 4., csütörtök

Javul

Az én izomzatom helyrejött, szerencsére még viszonylag gyors a regeneráció.
Szuperszamár Nemmegyevics azonban sajnos még mindig nem jó. A hiba hál égnek kombinált, az egyiket megcsináltuk - elektronikus alkatrész hegyek cserélve -, de benzin nélkül nem megy, hiába kattan a mágnes. Merthogy benzint a pumpa nem szállít, vagy legalábbis nem szállít eleget. Beszarás, hogy 5000-6000 kilométer alatt tönkre ment az AC... ráadásul a meglévő javító készlet nem jó ehhez a típusú pumpához, a régi - enyhén szólva határeset pumpa - meg kint röhög Grazban, mert miért ne. Eddig nem volt időm megjavítani, egyébként is csak ideiglenes megoldásnak lenne jó, mert nem megy rajta a kézi szivattyú és az nem is javítható.
Úgyhogy holnap irány Rákosmittudoménmicsoda alkatrészért. 

2017. október 19., csütörtök

Herbert és a kötélidegek

Herbertről volt már bejegyzés itt a blogon - ő az egyik legidősebb gépkolléga a flottában, meg amúgy a legnagyobb csavargó is: Ausztria, Franciaország, Spanyolország, Németország, Szlovénia, Magyarország mind megvolt neki az elmúlt valamivel több mint egy év alatt. A farsangi fánktól kezdve a felnire szerelt 20 colos kerekeken át a két tonna sóderig mindent cipelt már, rendszeresen bikáztunk be vele nála fiatalabb géptársakat - egyszóval igazi ahol tud segít figura a mi Herbertünk, még ha a külsőre nem is tűnik annak. Egy nyugodt, kövér óriás, ha szabad ilyet mondani és nem számít body shamingnek, akit mindemellett nem célszerű bosszantani. Békés, késő őszi szendergésében megzavarni meg még inkább nem, mint ahogy annak jelét is adta, tőle szokatlanul markánsan.
A járművekről köztudott, hogy kiszagolják, ha
1. valaki tart tőlük
2. siet
3. kellően fáradt és ideges ahhoz, hogy ne akarjon még egy kekec járművel is vitatkozni.
Péntekről szombatra Herbertem - még nem tudva, hogy Németországba kéne már megint mennie - rendben levőnek érezte a közlekedést, szívesen jött velem vásárolni, élvezte a napfényt és eszébe se jutott fesztiválozni. Szombaton bementünk reggel hétre, mert ilyen ez a popszakma, néha nincs szombat, ekkor közöltem vele, hogy kolléga viszi Németországba, legyen jó gyerek és ne harapja meg. Hétfőn aztán mégis úgy alakult, hogy én jöttem haza vele. Ekkor már Herbert, hogy érezzem a törődést, elkezdte a nyüffögést, este kilenckor, mert az úgy jó... Legalább tíz perc alkudozás után sikerült rávennem, hogy hazahozzon, de ezután a kis incidens után boldog, a világgal elégedett Herbert volt megint. Egészen szerdáig, amikor aztán nagyon elkapta a gépszíj és WTF-üzemmódba kapcsolva kerek perec kijelentette, hogy ő bizony nem megy Németországba. Utoljára ilyen durcit a haverja vágott le, amikor megharapta egy teherautó és több hétig csak én vakargattam fülön, ha elmentem mellette, más rá se cseszett.
Azt a szégyent, hogy tréleren hozzák vissza a sarokról, Herbert végül nem engedte meg magának (ennél hiúbb), de a rendezett nagyjelenettel sikerült ténylegesen kibújnia a németországi út alól - mehetett helyette egy másik gépállatka, aki egyáltalán nem volt erre felkészülve. Mondani sem kell, hogy a srácok marha pipák voltak rá, a Herbert meg röhögött a markába, és cseszett szóba állni bárkivel - engem leszámítva. Mondjuk, amikor már beszélt hozzám, akkor tudtam, hogy nincs nagy baj, csak mint a kis barátja, ő is akkus lett. Addig viszont eléggé aggódtam érte, tekintve, hogy ő az én sárkánykám, többnyire én ápolgatom, és nagyon nem szeretem, ha beteg.
Ezek után pedig az, hogy még a zárcilinderét is elhagyta valahol, már csak a hab volt a tortán. Úgyhogy most lyukas az ajtó a kilincs mellett, én meg tegnap egész este a netet bújtam, hogy nem-e bűncselekmény áldozata lett az én jól fejlett bébisárkányom...
Mit lehet erre mondani? JajbazmegHerbertazidegeim...

2017. szeptember 11., hétfő

A gépállatok lelkéről

Lassan eljutok oda, hogy én leszek a gépsárkányok anyja a projektben. A szabim (ami már véget is ért a tegnapi nappal, brühühü) előtti utolsó hét ugyanis azzal telt, hogy egy halom óvoda kiscsoportos gépállatot kellett gardíroznom. Mindnek volt valami hasfájása, az egyikben az akku purcant ki, a másik nem akart kórházba menni és betolatta magát a műhelybe, a harmadik meg pókhálós szélvédővel jött ki a sárkánymosóból... A koktélcseresznyét a tejszínhab tetejére természetesen a sajátom, Szuperszamár tette fel, amikor hazafelé úgy döntött, hogy akkor ő most Lepsénynél pihenőt tart... az én beleegyezésem nélkül. Pedig minden jól alakult, már csak 84 km volt hátra, amikor elment belőle az erő. Mire a Sárga Angyal kiért, már megjavítottam. Elég szürreális látvány lehetett, ahogy egy girhes manóféle kantáros miniruhában szerszámokkal hadonázik kurvaanyázva... A kantáros miniruha legnagyobb fícsöre egyébként a kenguruzseb, faszányosan elférnek benne a villáskulcsok. Külön büszke vagyok arra, hogy benzinszűrő csere közben egy csepp benzint se vesztettem és még csak oda se sütöttem magam a forró csövekhez.  
A kis technikai malőr óta Szamár Szamárevics egyébként jól van, megkezdte az idei utolsó grazi etapot. Október végén mindenképpen hazamegy, nincs téli cipőcskéje, meg egyébként is szalonszörny, garázsban lakik, mióta hozzánk pottyantotta a gépgólya. Novemberben a születésnapjára kap egy teljes körű polírozást, ez már meg lett neki ígérve, a vadi új első kárpitokat a hétvégén végre beszereltük. 25 éves lesz, megérdemelte már. 25 éves, vazze! 
Jövőre meg valószínűleg újra lesz fényeztetve a bal első sárvédő, mert mocsok ronda és vedli a festéket, ami elég komoly probléma forrása lehet.
Mindig szénné röhögöm magam a kormány mögött, amikor látom az értetlenkedő, csodálkozó arcokat, hogy ez meg mi a búbánatos rosseb, mert ilyen kocsit errefelé nemigen láttak még a népek. Otthon se sokat, mert nem volt népszerű ez a típus. Olyannyira nem, hogy a magyar hatóságok se voltak képesek helyesen kiállítani az új forgalmit, amikor merő öntökönszúrásból, rendeletileg cserélni kellett a régit. (Csak a típusmegjelölés, a teljesítmény és a szín nem stimmel...) Meg persze az se hétköznapi látvány, hogy egy ilyen vas még vígan szedi a lábikóit külföldön - általában úgy szoktak rám nézni, mint a szent őrültekre, hogy én ezzel a kocsival még el merek indulni Ausztriába. Persze, hogy el merek. Nekem legalább van esélyem megcsinálni, ha elcsesződik valami és valahogy csak elvonszolom magunkat hazáig. No ECU, no problem. Igaz, egy fél autót hurcolok a csomagtartóban keresztül fél Európán, de a 430 literes csomagtartóban elfér. 
Végezetül pedig egy jó tanács: Öregautó tulajdonosoknak sose tegyük fel az alábbi két kérdést, hacsak nem akarjuk kinyitni a pofonládát!
Még mindig azt a vén szart hajtod? Mikor veszel már egy rendes autót? 

2015. szeptember 28., hétfő

Szuperszamár még mindig kehes

De úgy néz ki, megvan a hiba oka.
Tegnap átesett egy osztófejfedél és forgórész cserén a kicsike, a gyertyákat is kihajtottam, hézagot beállítottam, az egyikre azt kell mondjam, ez már nem gyertya. Beköpte, valószínű a szombati digitális ámokfutás közepette - lehet, jobban jártam volna, ha hazatolom... (Roppant viccesen néztünk volna ki, ahogy egy kb 55 kilós csaj tol egy 940 kilós orosz vasat a városi forgalomban...Igen, ketten együtt nem vagyunk egy tonna, a hiányzó kilókat a szerszámos láda pótolja.)
Mivel alapjárata még mindig nincs - ilyen esetben a legapróbb dolgoknak is örülni kell, szóval nézzük a jó oldalt, legalább beindul, ha csak 5 mp-re is -, úgy döntöttem, leveszem én még egyszer a kriglitetőt - a légszűrő házának fedelét - és megnézem azokat a csavarokat, amiket múlt vasárnap cseréltünk ki.
Nos, amikor egy menetes alkatrészt egyszerűen ki lehet húzni a helyéről, akkor ott már nem nagyon van menet... Ez viszont azt jelenti, hogy négyből két csavar nem tart semmit, ergo ferde a krigli, ott szívja a falsot a malac. Legalábbis remélem, hogy tényleg csak ennyi baja van és nem kell komolyabb műtétet végrehajtani itt a parkolóban.
A felmentő sereg (Apu - műszaki segítségnyújtás, Anyu - lelki támasz) pénteken érkezik a pótalkatrészekkel - szegény szüleim ki kellett menjenek Rákosborzasztóra az általam összeírt, cuki bevásárló listával (zsömle, párizsi.. AC-pumpa, tömítés...), ezúton is köszönöm az asszisztenciát, a gépállat nevében is. Szegény, most olyan kis elkeseredetten csücsül a parkolóban, megérem majd kikezelni a pici lelkét - a reggeli fülsimogatás persze most is jár neki, nem haragszom rá, végtére is, hazahozott és végre értelmesen töltöttem a hétvégét... (Egy modern autónál ilyenkor rég letilt az elektronika, lehet hívni a trélert. Ő megküzdött minden méterért, én meg bájosan mosolyogva anyáztam a volán mögött és tapostam felváltva a pedálokat...)
Aki pedig még mindig nem érti, hogy miért szarakodok ennyit egy 23 éves, keleti autóval, annak azt tudom mondani, hogy azért, mert szeretek vele szarakodni. Bármennyire is furcsán hangzik, én szeretem ezt a 23 éves, keleti autót és ezen az se változtat, ha elromlik. Gépész vagyok, az a különleges fajta, aki nem bánja, ha mocskos, vagy sebes lesz a keze szerelés közben. Nekem ez a kocsi a részem, vele nőttem fel, sokfelé jártam már vele és még fogok is. Lehet, hogy lesz mellette majd másik is - akartam venni egy Bogarat, de Anyuék szerint egy fogatlan gépállat elég a családban, nincs annyi időm, hogy kettőt gardírozzak-, de ő mindig megmarad.       

2012. október 31., szerda

Szuperszamár újra száguld, meg ami a héten történt

Gyors helyzetjelentés Szuperszamár állapotáról: jelentem, a kis drága kiváló egészségnek örvend, nem volt szükség komolyabb beavatkozásra - azt hiszem, egyszerűen csak hiányolt... Szombaton kénytelen voltam elbeszélgetni vele, és elmagyarázni neki, hogy nem lehet a gazdit hazanyüffögni kéthetente.  
Hamarosan egyébként megkapja az új katalizátorát is, és már beígértem neki, hogy tavasszal újra jöhet velem kirándulni. Remélem, ez kissé feldobta... Ha nem, azt úgyis tudni fogjuk - új hakli, új zajok... No meg egy új akksi, mert a régiben szulfátosodnak a cellák és a lötty (elektrolit, jól van na!) is kilötyögött, mert szépen megcsócsálta a vasat maga alatt.


A hét mottója egyébként, hogy ami el tud romlani, az el is fog - ez nem afféle választható extra az alapfelszereltséghez, hanem tény. Minél több elektronika (és kárörvendő elektron) van valamiben, annál biztosabb, hogy valamelyik kis szemétláda úgy fogja érezni, hogy márpedig neki most ideje szabira mennie (én is így érzek) és el is megy szabira (helyettem). Az eredmény: mínusz úgy két-három kiló (rólam), új barátok (valami jó is legyen már), növekvő nyelvtudás (én úgy hívom, vészhelyzeti német) és egy teljes kézipoggyász kollekció (a szemem alatt). Fogalmazzunk úgy, hogy most éppen smink nélkül is elmennék háziszellemnek, különben is Halloween van...

Halloween, vagy ahogy a régiek hívták, Samhain. A nap, amikor az élőket és a holtakat elválasztó függöny a legvékonyabb, a kelta új év, Mindenszentek, Halottak napja... Amikor gyertyát gyújtunk, és virágban úsznak a sírok. Áldozunk a holtak emlékének.
Voltatok, ami vagyunk - leszünk, ami vagytok. Nyugodjatok békében!