Ha nem lett volna ez a qva járvány és nem állt volna a feje tetejére minden, július végén ismét Wisconsinban élvezhetném a napsütést és Spooky társaságát... De neeeeem. Szóval, most örülök, ha októberben sikerül valami, addig marad Közép-Európa - amíg le nem zárják megint a határokat. No, de, mivel már fentem a fogam a jó kis fahéjas bucira, valamelyik nap eszembe jutott, hogy én bizony keresek egy receptet és csinálok magamnak. Ha a hegy nem jön Mohamedhez, ugye...
Leltem is egy receptet, amit persze módosítanom is kellett azon nyomban, elvégre nem egy hadsereget kívántam megetetni és a laktózintoleranciám se lett jobb az évek alatt... Meg hát az is van, hogy nem szeretem a laktózmentes tejet, az összes, Ausztriában kaphatónak mellékíze van.
Az eredetit Julie Clark oldalán találjátok, én először is lefeleztem az adagot, majd pedig mindent laktózmentesre vagy vegánra cseréltem. Így például a tej nálam cukrozatlan mandulaital, a vaj pedig növényi margarin, a tejszín pedig laktózmentes tejszín. A cukor mennyiségét lecsökkentettem, nem kell bele Kaba teljes éves termelése. Egyáltalán nem olyan sok meló, főleg ha valaki benne van a dagasztásban. A máz pedig nálam csak közvetlenül fogyasztás előtt kerül rá, sokkal könnyebb tárolni, és nem ken mindent össze.
A végeredmény isteni lett egyébként. A lényeg, hogy a sütőedénybe úgy tegyétek bele, hogy össze tudjanak majd nőni a csiguszok és akkor sokkal puhább marad az egész.
