Konmari Greenie módra

 Ama ló, meg az ő másik oldala, ugyebár. Éveken át nem igazán vásároltunk ruhát nekem, aztán puff, egyetem vége... Kicsi Greenie kb tíz éve rájött, hogy a ruhatára nem éppen munkahely konform, szóval vásárolni kezdett. 

Egy kicsit talán túl sokat is. A tesztutak miatt főleg. Felszaporodott egy csomó minden, a lakás meg csak nem nőtt vele... így aztán mostanra eljutottam oda, hogy eljött a vendetta ideje. Muszáj lesz a nem használt és nem szeretett daraboktól megszabadulni, mert a kupi kezdett túlságosan is a mindennapok részévé válni. 

A konmari módszerre tessenek rákeresni a neten, szerintem az egyik legjobb arra, hogy a felesleges cuccoktól megszabaduljunk, mégha első hangzásra kicsit drasztikusnak tűnik is. 

A magam módján alkalmazom persze, mert azért nem törekszem a minimalizmusra. Egyszerűen csak helyet akarok felszabadítani. A dolgok egy része megy a Carlaba, a legjobbak, legszebbek pedig a willhabenre és a Vintedre. Igen, megpróbálom eladni őket, mert van köztük olyan, amit talán egyszer, ha viseltem és azért kár lenne érte. Ha egy kicsi visszajön belőle, már nem rossz. 

A szakadt, hibás cuccok pedig a H&M -ben fognak kikötni, ha még mindig le lehet adni őket utalványért cserébe. 

A konmari persze nemcsak a ruhákat foglalja magába, hanem minden mást is. Könyveket. Csetreszeket. Már nem aktuális hivatalos iratokat. Személyes tárgyakat. 

Aztán pedig jön a bolhapiac. Néhány héten keresztül szerintem ki fogok menni vasárnap reggelente árulni. Ez most eléggé furán hangzik, de baromira kedvet kaptam hozzá, mivel nemcsak ruhanemű várja ám itt a sorsát, hanem sok más egyéb is. Ehhez persze még katalogizálnom kell a dolgokat, dobozolni, szétválogatni, hogy ott csak ki kelljen pakolni a kocsiból. Már ötletem is van arra, hogy hogyan fog kinézni az én kis standom, ha majd eljutok odáig. 

Meggazdagodni ebből nem fogok, de hát régóta tudjuk: Ami az egyiknek szemét, az a másiknak még lehet kincs. 

(Nyugodtan lehet mondani, hogy te Greenie, te mekkora hippi tudsz lenni. Vállalom. Igen, néha tényleg, baromira.)

 

 

   

  

Újévi járműpisztergálás

...avagy ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. 

 Szóval, ha valaki Dél-Budán járművet szeretne vizsgáztatni, esetleg eredetiségvizsgálatra, vagy csupán kipufogógáz analízisre vinne autót, jó szívvel ajánlom a Car-tékát. 

Szívem 4,2m csücske még negyedikén vonult be hozzájuk egy CO-mérésre, és büszkén jelentem, hogy ha százast nem is sikerült fülre lőnünk, azért nem voltunk messze az igazságtól. Az 1,15-ös lambda azonban még ennek a motornak is sok, szóval nagyjából 20 perc hókuszpókusz után úgy hagytuk el a terepet, hogy a Cárevics egy számára már megfelelő keverékkel tudott menni - még ha éppen ki is hűlt megint hazáig. Pici szivató, boldog Szamár, semmi para. 

A tanulság:

- mindenképpen vigyétek el bemérni az állatotokat, ha csesztetnetek kellett a keverékképzést. Ha a lambda mégis pöpec stimmelne, vegyetek egy lottót, hátha!

- attól, hogy valami simán átmegy a vizsgán, még nem jelenti azt, hogy műszaki szempontból minden kóser 

Cárevics ugyanis nyilvánvalóan megfelelt az előírt követelményeknek már másfél éve is, viszont hogy a lambda a dús tartományban leledzett, az is tuti. Aki elvitte vizsgára, látnia kellett a mérési jegyzőkönyvet, ennek ellenére hagyta, hogy a kocsi tönkre tegyen legalább négy komplett szett gyertyát, a mi idegeink egy tetemes hányadát, továbbá majdnem ráment maga a motor is. (Emlékszünk? Benzin volt a kenőolajban... A vezértengely már kékre futott, a bütykökön már látszott a kenés hiánya. Még egy kicsi, és lehet nagygenerálozni.) 

A lambda pedig lambda, akárhonnan nézem is és még egy csavarhúzogató droid számára is világos kell legyen, mit jelent, ha fekete a gyertya és a lapon 1 alatti érték szerepel. Igen azt, hogy állítani kell a karburátoron. A hogyanról kérdezni nem ciki - ellenben így bánni egy 20+ éve hűséges ügyféllel és majdnem kicsinálni egy veterán korú autót az. Nagyon is az. 

Na, szóval, Cárevics egy másfél éves problémáját ezzel sikerült lezárni. Nagyon köszönöm a Car-tékás fiúknak, hogy segítettek, kezelték a mérőberendezést és a gázpedált, világítottak és türelmesen viselték, amíg én bejátszottam a keveréket az ideális értékre. 

Ezután persze nem lett minden szánsájn és hepinessz. A kocsi továbbra is fázott, plusz olyan szarul indult hidegen, hogy ihaj. 

A vacogást a termosztát cseréje megoldotta - közvetlenül utána előadva egy Pán és a bakkecskék best of-ot a próbaúton. Ha ugyanis az ember közelharcot kénytelen vívni egy 29 éve begyógyult alkatrésszel, ott szinte biztosan lelazít valamit - esetünkben történtesen a gyertyakábelek egyikét -, ami miatt élő egyenesben tapasztalhatja meg a hengerlekapcsolás csodás jelenségét. Nem, nem vicces.  Legalább annyira nem, mint 0 fok körüli hőmérsékleten szerelni. Mégis csak jó volt előszedni az infra fűtőtesteket... 

Persze, ha a kocsi csak hosszas imádkozásra hajlandó beindulni, az nem annyira ideális, leginkább az akku nem lájkolja. Mivel az alapjárat, ha már sikerült beimádkozni és életben tartani a motort, stabil volt, és a keverék is be lett állítva, a hiba egyértelműen az indító rendszerben volt keresendő. Iván a gyárban naná, hogy nem jól állította be az indító hézagot, a motor látványosan nem pörgött fel, mi meg persze megbíztunk benne. 

A szabim utolsó előtti napján végül sikerült egy tisztességes indíthatóságot összehozni (lefordítom: addig tekergettük a csavart, amíg egy normális indító fordulatot nem láttunk és a motor simán nem indult, lefulladás nélkül). 

Tavasszal be kell még állítani a gázbovdent, mert jelenleg kissé...khmmm... laza és folytatni kell a finom hangolást. Valószínűleg vissza fogjuk tenni a régi gyertyakábeleket is, mivel semmi bajuk nem lehetett, ez a vékony szar meg megy a tartalékba. Lesz egy olajcsere is majd, biztos, ami biztos, aztán jönnek a szépészeti beavatkozások, mint például a finoman korrodáló alkatrészek tisztítása és védelme, valamint a lekopott fekete ablakkeretek visszafújása.       

Minősítőre nem megyünk vele, mert csak novembertől lenne jogosult a veterán címre és én a sebeivel együtt szeretem, nem fogom csak ezért az eredeti fényezést feláldozni. A bal első sárvédő példáján tanulva nem biztos, hogy megéri. 

Ha azonban jobb idő lesz, egy mosást mindenképp megejtünk. Eléggé koszmók szegény. Pont mint, aki két évet állt egy poros garázsban...     

Végre autó

 Cárevicsem októberben úgy maradt itt, hogy inkább volt négykerekű kocka, semmint autó. A decemberi szokatlan tavasz - 15 fok, napsütés, lesz ennek még böjtje - nekünk most kapóra jött, lehetett mókolni odafagyás nélkül. Pedig még a fütőtesteket is előszedtük... 

A szilveszteri szeánszon végre sikerült fülre belőni az alapjárati keveréket, negyedikén visszük CO-mérésre. Az analizátor elvileg lambdát is tud számolni, tehát ha minden jól megy, erre a fejezetre legkésőbb kedden pont kerül. A próbaút azonban feltárta, hogy a jármű még mindig nem teljesen egészséges. Egyrészt a teljesítményleadás még igencsak hézagosnak mutatkozott (kőszáli kecske üzemmód ON), amit másfél deci denaturált szesz és 12 liter százas benzin orvosolt - mert csak sikerült eljutni a legközelebbi kútra etetni. Fasza dolog ez az E10...

Az újévi műszerfal szétszedés sajnos nem hozott eredményt, a benzinszint még mindig zombi üzemmódban van, nem teljesen értjük, hogy miért. Valamiféle fura agyi tevékenységet mutat ugyan, de sehogy se azt, amit kellene. 

Ami azonban még ennél is nagyobb hűbazdmeg élményt jelentett, az a 3km alatt 50 fok elvesztése volt. Igen, az üzemmeleg motor kihűlt, mire elértünk a kútig és még csak nem is fűtöttünk. Elvileg be kellene melegednie terhelés alatt, ez meg lehűl. Remek. Most mehetünk termosztátért...