Mit tehetnék én egyedül, kérdezte pár milliárd ember.
Belefulladunk szépen lassan a szemétbe. Megesszük, megisszuk, az arcunkba úszik, elborít minket... és ezért mi magunk vagyunk a felelősek.
Egyszer használatos dolgok tömkelegét fogyasztjuk, mert kényelmes, mert ott van az orrunk előtt kitéve. Megveszünk egy csomó holmit, mert trendi, mert olcsó, mert csak... Aztán kidobjuk jó esetben több, rossz esetben kevesebb használat után.
Soha nem hordott ruhák kerülnek a kukába, mert nem volt rájuk szükség. Másnak még jó lenne, de az már nyűg, mert szelektálni kell, elvinni a charitybe, feltenni hirdetőre.
Tonnányi élelmiszer végzi kidobva, mert leárazás volt.
Elég lenne egy hadseregnek, ami a hűtőben van. Megvárjuk, amíg lejár, megfonnyad... repül is ki szépen, pedig lenne olyan, aki megette volna korábban. Nem, nem Afrikában, hanem talán éppen a szomszédban a nyugdíjas néni, vagy a kisgyerekét egyedül nevelő szülő. De megint csak nyűg, probléma, mert meg kell mozdulni...
Morgunk, hogy szemetes a panel környéke, mert a szél feldöntötte a szelektívet, de nem teszünk semmit. Mert mi diplomások vagyunk, nem a mi dolgunk, szedesse össze az önkormányzat a közmunkásokkal.
Apropó szelektív gyűjtés.
Itt, Grazban, ahol lakom, a házban mindenki szelektál. A nyolcvan évestől a húsz évesig, az egyetemet végzett orvos-doktortól az építőmunkásig, a tőzsgyökeres osztráktól a bevándorló hátterűig, mindenki. Szüleimnél, Budapesten, a XXI. században a milliomodik tacepaót kell kitenni, a házkezelőségnek levélben kell fenyegetőznie, hogy térjenek már észhez a lakók, mert a tárolóból lassan kidől a szemét és már bűz van, pedig még hol vagyunk a 40 fokos, nyári melegtől.
De mégis, mit tehetek én, egyedül?
Például azt, hogy:
- Felveszed a gumikesztyűt, meg a maszkot, fogsz néhány szemetes zsákot és összeszeded a mocskot a ház körül, ha már bassza a szemedet! Húsvét után anyuék háza körül két zsák, főleg műanyag szemetet bokorkommandóztam össze, miután a szél fellökte a kukát, illetve a jó balkáni kúrjukkiazutcára típusú lomtalanítás után elvitt pár kihajított füzetet és papírújságot is. De jó, hogy kérték, hogy a szelektívbe valót ne tegyék ki...
- Nem vásárolsz feleslegesen! Glamúrnapok ide, vagy oda, ha valami nem kell, akkor nem kell. A kotralék minőségű fast fashion pont azért kapta a nevét, mert gyorsan fogja a szemétdombon végezni. Ha például az elmúlt 15 évben nem hordtál haspólót forrónacival és platószandárral, akkor valószínűleg ezután sem fogsz, totál értelmetlen megvenni, csak mert olyan cuki és ez lesz idén nyáron az FFP2 maszk mellé a sláger. Ráadásul ezeknek a cuccoknak a nagy része embertelen körülmények között készül, éhbérért dolgoztatott munkások által, akik aztán kínjukban megeszik a denevért, meg a tobzoskát...
- Ha már nem kell, továbbadod, eladod, vagy elviszed a gyűjtőbe, attól függően, hogy milyen állapotban van!
Oké, sikerült megvenni a haspólót, forrónacit és a platószandárt, majd rájöttél, hogy nem ezt a lovat akartad... Irány vele a charity, vagy a jófogás, vagy a szomszéd Putyika, aki rendszeresen hord ilyen szettet. A charityben szinte biztosan elmegy, a jófogáson lehet, hogy nem, Putyika viszont még örülni is fog az új szerzeménynek.
A szétszakadt holmi viszont nem való adományba! Oda csak olyat adunk, amit jó szívvel magunk is hordanánk, ha akarnánk, vagy tudnánk. A szétszakadt, szétmállott, koszos holmi valóban szemét, és a hulladékgyűjtő udvarban a helye. Érdemes megnézni, mert vannak olyan boltok, akik utalványt adnak bármilyen ruhaneműért cserébe. Nálunk épp két zsák, teljesen vállalható ruhanemű várja a szállítást (jön ki majd a Carla gyűjtőjébe velem) és én magam is épp szelektálom a cuccaimat, mert van jópár dolog, ami csak foglalja a helyet, másnak viszont még kincset érhet. A nagy segélyszervezetek jelentős része sajnos Magyarországon nem fogad tárgyadományt, csak pénzt (ami zsebre lehet tenni), viszont számtalan kisebb civil szervezet igen. Google is your friend.
- Egyszer használatos termékek helyett az újrafelhasználhatót keresed!
Sminkelek, igen. Eldobható sminklemosókendő és vattapamacs helyett azonban hónapokkal ezelőtt mosható korongokra váltottam, amik már a DM-ben, Müllerben is hozzáférhetők. Egyszeri kiadás, amivel több zacskó vattapamacstól mentettem meg a világot és még akkor is jobban járok anyagilag, ha bekalkulálom a mosás forrásigényét.
A konyhában mosható bambusz törlőkendő (by Pandoo) váltotta a papírtörlőt. Baromi elégedett vagyok vele. A tányérokat meg mindig is textil törlővel törülgettem.
Mosható tisztasági betétek és betétek is rendelkezésre állnak. Ezzel kapcsolatban vegyesek a tapasztalataim, van, ami bevált, van, ami nem.
Nagymami függönyéből pedig isteni zöldséges zsákocskák lehetnek, ami máris egy 2 in 1 megoldás, elvégre a nem túl biztató kinézetű függöny nem a szemétben landol, és az egyszer használatos nejlonok sem gyarapodnak tovább a világ óceánjaiban. Tudok olyan kofát a budafoki piacon, aki azzal bátorítja a saját staneclibe vásárlást, hogy pénzért adja a műanyag zacskót.
Méhviaszos kendőt venni drága mulatság, elkészíteni azonban gyerekjáték és hopp, máris van egy alternatíva a szendvics csomagolásra, de gyakorlatilag bármi mehet bele, ami nem friss hús.
Termosz és üveg a műanyag palack helyett, saját táska, kosár a reklámszatyor helyett. Ha van rá lehetőség, csomagolásmentes áru vásárlása, és utántöltés.
- Kérdéseket teszel fel - magadnak!
Valóban szükségem van erre?
El fog ez mind fogyni?
Fel fogom én ezt még venni?
Meg lehet ezt javítani, vagy javíttatni?
Van értelme még erre költeni?
Meg tudom én csinálni, vagy tényleg meg kell vegyem?
- Helyi termelők, kisvállalkozások, minőség a mennyiség felett! Szezonális termék az utaztatott helyett!
Emlékszik még valaki arra, hogy régen decemberben eper akkor volt, ha az ember a lekvárok között kolbászolt és a barackot is a telázslin kellett kompót formájában keresni? Volt azonban alma. Meg savanyú káposzta. Cékla. Krumpli. Minden, amit eltettünk nyáron. Most gyakorlatilag bármi is kapható. Egész évben érik az eper, amit hűtőkamionok hurcibálnak onnan, ide, repülőgépen jön az ananász és a banán. Minél kevesebbet utazik valami, annál jobb. Igen, én is veszek citromot, meg narancsot télen, amit viszont nem veszek, az a hohescé. Narancslé pure, a héj meg megy a komposztba.
Nyilván a kistermelői áru lehet drágább és főleg, ha bio, akkor nem is annyira gyönyörűséges, fényesre suvickolt, mint a dömping, de ha jól belegondolunk, simán belepakolunk a kosárba olyasmit, ami full szemét és nyugodtan elverhetnénk másra az érte kiadott pénzt. Például öt zacsi chips helyett egy zacsi (mert azért néha jól esik, na), a fennmaradóból meg veszük Gizinéninél sárgarépát, vagy a cukrosüdítő helyett szezonban megvesszük a málnát és csinálunk belőle jó kis szörpöt... Vagy, ha nem akarunk vacakolni, akkor irány Bubunéni, éljen a termelői málnaszörp a kóla helyett!
De csak egy példa arra, hogy nem mindig olcsóbb az ipari: adott két nápolyi gyártó, az egyik egy kis családi vállalkozás, a másik nagyüzem. A termék mindkét esetben kakaós nápolyi. Megnézve az összetételt kiderül, hogy a kisvállalkozás nápolyija kevesebb hozzáadott cukrot tartalmaz és gyakorlatilag semmiféle töltelékszemét nincs benne.
Az áruk pedig... FILLÉRRE EGYFORMA. Hopp. (Nem vicc, budapesti abécében vettünk így nápolyit.)
A tudatos vásárlás, ez a kulcsa annak, hogy egy élhető világot hagyjunk hátra magunk után. Ha máról holnapra hirtelen mindenki vegán lenne, mert az ipari állattartás egyrészt merő borzalom, másrészt környezetszennyező, harmadrészt pedig húdetrendi, attól még nem lenne hirtelen písz, szánsájn és hepinessz. Nem. Az lenne, mint a pálmaolajjal. A kereslet határozza meg a kínálatot, no, meg a profit.
A tudatlanság és az egyén felelősségérzetének hiánya pedig nem fog varázsütésre eltűnni attól, hogy obégatjuk bele a világba, hogy bajvanbajvan, védeni kell a környezetet...
Nem, ezért tenni kell. Ezért dolgozni kell. Alternatívákat kínálni, oktatni, jó példát mutatni. Nemcsak hibáztatni, mint a csínyen kapott kutyust, hogy fújrosszkutyamegintleszartadakéziperzsát.
Egy hétre előre megírni a menüt és megvenni hozzá az alapanyagokat. Felírni, mi van a spájzban, a szekrényben.
Átnézni a ruhatárat, szelektálni, gombot varrni, felhajtani, talpaltatni.
Gondolkodni, nem csak vásárolni és vásárolni.
Egyensúlyra törekedni, mert jelenleg a Föld az egyetlen bolygó, ahol van csokoládé.
