Nemzetközi repülőnap Varasd (CIAV 2018)

Ha valaki megkérdezi a családtagjaimat, hogy mivel tudom a munkámon kívül a frászt hozni rájuk, akkor a válasz valószínűleg a "gondol egyet, és útnak indul" lesz. Teszi ezt természetesen a Cárevics őfelségével, kivel mással, mert csak így kerek a világ és ki nem hagyná a buliból az öreg vasat!   
A varasdi nemzetközi repülőnapot már korábban kinéztem magamnak, és mivel a Szuperszamár is kitűnő egészségnek örvend, bátran mertem nekivágni a 147km-nek. Ennyi ugyanis Graz és Varasd távolsága, az egymásba érő falvak és a katasztrofális minőségű út miatt valamivel több mint 2 óra - akkor is annyi, ha nem téved el az ember ordenáré módon Varasd belterületén. Ez most már úgy látom, hagyomány lesz, a Waze húzott ki a szarból, no meg a mobilnet... Esküszöm, most már nyomtatok egy térképet magamnak, ha legközelebb arra tervezek tévedni.
Eredetileg amúgy csak vasárnap ugrottam volna le, de:
- a szombati program sokkal ígéretesebb volt
- a vasárnapi időjárás előrejelzés nem éppen ideális időt ígért.

Emiatt aztán szombaton mentem - csütörtökön meg sovány malac vágtában foglaltam szállást, mert bátor vagyok, de nem hülye. Nem indulok neki este fél 8-kor a nagyvilágnak erdőn-mezőn keresztül, amikor az őzek éppen fajfenntartási szoftvert futtatnak. Nemcsak az öreg vassal, mással se, legfeljebb olyannal, aminek van hőkamerája.
Szállás: Ha valaki Varasdon jár és nincsenek nagy igényei, akkor jó szívvel ajánlom a Bed&Bike Hostelt. Eszméletlen barátságos, patyolat tiszta szállás, ahol ugyan közös a zuhanyzó és a WC - makulátlan tisztaság!!! -, cserébe van viszont mindennel felszerelt konyha, hűtő fagyasztó rekesszel (valaki tele is pakolta fagyival), ingyen parkoló, ingyen wifi és ingyen klíma, valamint igen kedvezményes bicikli bérlés. Ja, és az óváros 10 perc komótos séta - a kolesz mellett pedig, ami 5 percre van, ingyenes szabadtéri kondipark található. Ha ezt tudom, viszek gyúrós cuccot. Mindezt 22 euróért az utolsó pillanatban foglalva - 22 euró egy egyszemélyes szobáért semmi, a 10+ fős dormokért szoktak személyenként 14-15 eurót elkérni.
Vissza repülőnaphoz: a repülőteret reggel 9-kor nyitották meg és kb. háromnegyed 10-re értem oda, így aztán bőségesen volt parkoló a mezőn - Szamár utoljára Zeltwegben kapott hasast fűcsomótól, de hősiesen tűrte -, viszont kuna nélkül, ami mint utóbb kiderült, hiba volt. Még jó, hogy vettem jegyet a neten, merthogy nemhogy kártyával nem lehetett fizetni, de kp euróval sem. Sehol, egyetlen büfében sem. Úgyhogy szuvenír nuku és elestek attól a pénztől is, amit vízre költöttem volna... Mert aki hülye, és a kocsi csomagtartójában felejti a másfél literes palackot, az megérdemli...
A kuna kizárólagosság baromi kellemetlen, és hát Magyarország sem euro-zóna, mégis lehetett Kecsőn euróval is fizetni, szóval ezen lehetne változtatni.   

Black Hawk farkinca

A program hivatalosan csak délben kezdődött, úgyhogy a kiparkolt gépeket körbe lehetett járni - Varasd reptere nem alkalmas vadászgépek fogadására, viszont a kisebb gépeket és a heliket kicsapták legelni, és legálisan oda is lehetett menni hozzájuk. Az UH-60A például tárva-nyitva állt, szabadon be lehetett ülni, amit a népek ki is használtak. 
Bár repülnie kellett volna később (a pilóta maga is csak saccolni tudta, hogy mikor), végül érthetetlen okból nem szállt fel. Információ a miértről azóta sincs, de pár csepp eső egy ekkora madárnak meg se kottyan és gyanítom, sokkal inkább politika volt ebben, semmint biztonságra törekvés. Ha a Krila Oluje négy gépét felengedték a szemerkélő esőben, akkor a Black Hawk földön tartását semmi sem indokolta - sokkal inkább van az az érzésem, hogy a Krila kedvéért elvették a Black Hawk szlotját, ami jobb prognózisú volt, és mivel a Krila volt a fő attrakció (a showt amúgy korábban a Hornet, a MiG-21 és a két Orlik már csúnyán ellopta, de mindegy), utána hiába nem esett, a Hawk nem repülhetett. Nagy kár, mert szívesen megnéztem volna (és nemcsak én, többen sérelmezték a dolgot), mit tud a madár két olyan képességű pilótával, mint akik vele jöttek. (A gépet a Slovak Training Academy üzemelteti, de a két pilóta - vagy legalábbis azok, akik ottlétemkor épp őrizték - a US Army kötelékébe tartozott és hosszú éveket húzott le különleges műveleti katonaként. Sikerült kölcsönösen meglepnünk egymást, aminek következtében én csak itthon vettem észre, hogy bár nagy szerelmem a Black Hawk, az összes fotóm róla az, amit itt tetszenek látni. Igen, ez az egy szem farkinc. Ügyes, nyugodtan röhögjük ki! Mire nem képes egy tetoválás és egy szürkészöld szempár...)
A korábban meghirdetett program olyan volt, mint a BKV menetrend - tájékoztató jellegű. A Po-2-t hiába várta a nép és az Eurofighter "bemutatója" egy darab áthúzás volt a reptér felett Románia felé menet, kiérdemelve ezzel az Év Trollja díjat. A Gripen igyekezett, de ez a gép továbbra is úgy műrepül, mint egy kivi - ha kellően jól megrúgják, esetleg forog kettőt a levegőben, de nem áll nagy karrier előtt a showbizniszben.
Hatalmasat ment viszont a spanyol F/A-18 Hornet és a horvát MiG-21 - ez utóbbit látva nekem a könnyem is kicsordult, szentimentális barom vagyok, de ez van.
Odatették magukat a lengyelek is a két Orlikkal, és külön dicséret illeti a zeneválasztásukat, nagyon illett a programhoz a Two Steps from Hell és a szép gesztust, amivel a repműszakiakat is megemlítették. Merthogy örök igazság a gépekkel dolgozók között, hogy "Végy egy jó szerelőt!" Lehetőleg ne olyat, aki csutkáig lehúzott ablakkal kibassza a műhelyből a kocsit a felhőszakadásban...
Igazából mindenki ott volt a szeren, bár a Krila egy kicsit halványabbnak tűnt a szokásosnál. Hogy az ígért hat gép helyett csak négy szállt fel, már fel se tűnt senkinek...
A program folyamatos változtatása egyébként nemcsak a látogatókkal, hanem a hajózókkal szemben is udvariatlanság, mi több, nettó pofátlanság.
Hadd mondjak egy példát: te meghívsz engem a rendezvényedre, hogy adjak elő egy tíz perces műsort. Én örömmel igent mondok, készülök rá, mert anélkül nem megy. Ez nekem nincs ingyen, de megteszem, mert lehet, hogy egyszer majd én kérlek meg hasonlóra. Te ugyan fizeted nekem a szállást, a tüzelőanyagot és a kaját, de amikor én odamegyek felkészülten, te gagyi indokkal azt mondod, hogy bocs, mégse. Se ma, se holnap. Kóser dolog ez? Nagyon nem, ugye? (Van pár cifra sztorim a táncos éveimből, tudnék mesélni.)

Még szemmaszkkal alszik... Yak-11

MiG-21

Hornet

A spanyolok igen szépet repültek, ők aztán tényleg megtisztelték a közönséget azzal, hogy minőséget mutatnak. Nagyon-nagyon odatette magát a pilóta, és tökéletesen kihasználta a gépben rejlő művészi adottságokat.

Minyó munkában

Kiowa Warrior

A szokásos repülőnapos leégést ezúttal sikerült megúszni, bár még úgy is csokoládébarnára sült kezem-lábam, hogy másfél óránként megmártóztam az 50-es faktorú naptejben. Picit meleg volt... aztán jött az eső, és a sok papírkutya kereket oldott. Nem vicc, hazamentek. Úgy futottak, mint a nyulak, pedig tényleg enyhe zápor volt, nem úgy, mint ma reggel hatkor, amikor valamelyik barlanglakó akkora csatazajjal vonult el a szállásról, hogy majdnem kifordultam az ágyból...
Apropó barlanglakók. Én még ennyi bunkóval egy rakáson sose találkoztam, de tényleg. A száraz tarló kellős közepén, gyerekek mellett cigiző, kiürült söröspoharat a kordonon csuklóból átdobó, a másik embert odébb lökő, letaposó, záróvonalon előző toplák gyökér északi horvátok... És még ezek mondják a dalmátokra, hogy milyenek. Hozzátok képes úriemberek egytől egyig b+! Több kör rakija után is... Na mindegy.
És egy tipp: ha nagyon rühelltek valakit, és soha többet nem akartok beszélni vele, vegyetek elemes zenélővillogókattogócsattogó játékot a gyerekének. A siker garantált. (A mellettem lévő 3 gyerekes család legkisebb, szemre 7 éves fiúgyerekének vett apuka egy elemes puskát, amit a gyerek délelőtt 11-től délután hatig folyamatosan működtetett... Halleluja. Szerintem nem volt olyan a környéken, aki ne akarta volna eltörni azt a szart. Nem, nem szóltak rá a gyerekre, hogy legalább öt percre hagyja már abba a "lövöldözést".) 
A szervezést egyébként legfeljebb az ad hoc változó program miatt érheti szó, minden egyebet tökéletesen megoldottak. A parkolóból kihajtást is. Vicces volt látni, hogy a vendég pilótákat a helyi koleszban szállásolták el - 11-kor, amikor visszafelé jöttem a városnézésből, még ott fotoszintetizáltak a napozóágyakban. (Ilyen ez a popszakma. Most Granadában mi is elkövettük azt a hibát, hogy csütörtökön este kicsit jobban elengedtük a gyeplőt és hajnali egykor értünk vissza a szállodába, miközben péntek reggel 8-kor már kezdenünk kellett. Rég láttam ennyi jól nevelt fikuszt egy asztalnál, és ha belegondolok, hogy szeptemberben lesz egy szombat-vasárnap is, és vasárnap nem dolgozhatunk...Case Tenerife reloaded, nemhogy 11-kor, de még a hazaúton délután 5-kor se volt egészen magánál a társaság nagy része.) Ez persze azt is jelenthette, hogy vasárnap reggel korlátozottabban volt gépnyálazás, biztosan nem tudom, mert én délbe elindultam vissza Grazba és nem mentem már ki a reptérre.
És igen, dobpergés: bejutottam a várba!

Edömérrel, naná!

Tarlókommandó és mission Brikett - Kecskeméti Repülőnap 2013

Idén a Balkán-túra miatt sajnos le kellett mondanom a nehézfém-találkozóról Bécsben, de már akkor kárpótolt a tudat, hogy lesz repülőnap elérhető közelségben, mindjárt kettő is, szóval jippijájé, mégse leszünk egészen vashiányosak...
Az elsőt, a zeltwegi repülőnapot Szuperszamárral csont(sérülés) nélkül és inverz pandamaci fejjel abszolváltuk (a poszt itt), és hát szép volt, jó volt, de be kell vallanom, nekem ha Repnap, akkor továbbra is Kecskemét. Jó volt látni a Flying Bulls arzenálját, mert csodálatos gépeik vannak (remélem, egyszer majd az itthoni közönség is megcsodálhatja őket mind), jó volt látni az öreg gépeket a levegőben (de az a fránya Messzer nagyon hiányzott), de mert nálunk nemcsak repülőket látni, hanem szárazföldi egységeket is (kellenek az Uralok, Krazok, T-72-esek a pici lelkemnek, na), így hát Kecskemét forever.

Diesel power

Mondjuk úgy, hogy ez az egyetlen alkalom, amikor nyári szabadság ide, vagy oda, de nem tud érdekelni, hogy hétvégén nagyon korán kell kelni, hogy spongyabobbá ázok, vagy briketté égek - idén ez utóbbit várakozáson felül sikerült teljesíteni, már hámlok... Év elején ráadásul nagyon elhúzták a (vas)orrom előtt a mézes madzagot azzal, hogy jönnek az Orosz Vitézek és lesz Mig-15 is, meg Mig-21 és Szu-22...

Mig-15

"Faros" Ikarusz

Idén ráadásul döbbenetes mennyiségű légi és földi bemutató volt, az lett volna csoda, ha a szervezők tartani tudják a programot. (Szombaton nem tudták, a vasárnapról fogalmam sincs.) Egyszerűen képtelenség volt bejárni a statikus sort úgy, hogy az ember közben ne maradt volna le valamiről az égi történések közül... Így azután nem láttuk se a közelharc bemutatót (három éve jó pár gyereket megríkattak), se a díszelgők produkcióját. Én például pont a Szu-22 repülését beszélgettem át a T-72 mellett, de icipicit se bánom. Mindig örömmel tölt el, hogy nem én vagyok az egyetlen űrlény, aki rajongva szereti a keze alá rendelt technikát gépsárkánykákat. Ráadásul még egy mikrofonnal is levadásztak...
(Azt még az illetékesek - Anyu és Apu - se tudják pontosan megmondani, hogy honnan jött nálam ez a harckocsik iránti rajongás.

Morzsa

Csak gyanítjuk, hogy a fertőzésért a köztereken egykor kiállított és az akkori pöttöm-én számára is könnyen megközelíthető nagyvasak a felelősek, de még ez sem magyarázza, hogy egy öt éves kislány miért kér tankot a Moszkvába induló apukájától... Mondjuk, ha hozzávesszük, hogy két évesen már egy pedálos Moszkviccsal toltam az első udvarban és több Matchboxom volt, mint babám...
Szeretett Morzsám - aki a Gyetszkij Mirből érkezett egy pár fülbevaló társaságában, mert mégis csak kislánynak lesz - azóta is remek kondiban van és nemrég még modellt is állt nekem a féléves beadandómhoz. Á, nem volt nagy röhögés, amikor a feladatkiírás, majd pedig a leadás napján megjelentem Morzsával a hónom alatt a BME patinás falai között, majd hogy teljes legyen a kép, még meg is sétáltattam a Z. épület egyik folyosóján...)
És akkor íme, néhány a sok egyéni és kötelék bemutató közül, a teljesség igénye nélkül. 

Krila Oluje - PC-9

Ez itt a Krila Oluje, a Vihar Szárnyai Horvátországból, akik szombati programjukat néhány éve elhunyt pilótatársuknak ajánlották.
Hihetetlenül szép bemutatót repültek, az ember szája tényleg tátva maradt.
Hasonlóan igényes programot repült a Baltic Bees csapata, de róluk nem készült fotó, mert éppen limonádéért álltunk sorba. 
 

Török Csillagok

A Török Csillagok. Mint mindig, minden a helyén volt: a program, a show és a kommentátor is. (Mint annyi minden ez is ízlés kérdése, de az olaszok kommentátora nekem egyszerűen sok. Repülni nagyon tudnak, de a figura a toronyban számomra idegesítő.) 

Russzkije Vityazi

Na igen. Az Orosz Vitézek. Már a hajtóműindítás se volt semmi és az, ahogy utánégető nélkül manővereztek az égen, demonstrálva ezeknek a hatalmas gépeknek az erejét... Nincs rá jobb szó, egyszerűen fenségesek voltak, bár a show-faktoruk meg se közelítette a többi, nagynevű kötelékét. Kicsit sajnáltam, hogy ennyire visszafogták a gépeket, hogy nem láthattunk egy jól nevelt Kobrát se tőlük (harang manőver viszont volt), de örülök, hogy egyáltalán eljöttek és láthattam őket.

Li-2 Teve, Kármán Tódor

Li-2. Egy letűnt világ követe. Mindig jó látni őt, akárcsak két öreg társát, a Po-2-t és a Kányát.

Váááárj meg, lepke, vááááárj meg!

Bf-108

Ő itt egy Nimród. Az egyetlen, még élő példány, legyünk rá büszkék. Élemedett kora ellenére remek egészségnek örvend, hiszen restaurálták. Idén ő volt az egyetlen, általam lencsevégre kapott lánctalpas, mivel a T-72 ki se látszott az árnyékba menekülő embertömeg alól.  







A Luftwaffe múzeumának egyik büszkesége ez a konzervált, szárnyaszegett madár és háttérben álló restaurált testvére. Ha valakit érdekel, a múzeum Berlin-Gatow repülőterén található (Itt a honlapjuk) és kötelező program a repülés szerelmeseinek - természetesen a szolnoki múzeum után, ahol olyan hírességek laknak, mint Cápeti és Csőrike.
A szolnoki múzeum honlapja
Érdemes őket FB-n is követni!




Összességében megérte három évet várni az újabb repülőnapra, és ha ez kell - mármint a néhány év - a színvonal fenntartásához, akkor üsse kavics, kivárjuk megint. Egyedül azt fájlalom, hogy Kisördög súlyos kézsérülést szenvedett még a nap elején. (Amióta megvan - Budva sétálóutcáján vettem -, joggal mondhattam, hogy nem én voltam, hanem a Kisördög. Most viszont a fotóstáskámban lábadozik szegény.) Gyógyulására van némi remény, de úgy néz ki, komoly rekonstrukciós műtétek várnak még rá.

Most pedig egy kis puffogás: 

Na, ez fájt...

Szinte még le se szálltak a gépek szombaton, de már beindult a különböző netes fórumokon a nyafogáscunami, hogy így, meg úgy, jaj, nem volt árnyék (Napernyő, napkalap?), meg elegendő ivóvíz (He? Jó, hogy nem azt sérelmezik, hogy nem ízesített ápdétvíz folyt zenélő kútból...), vagy ha volt, akkor sorban kellett állni (És a boltban, ott sem tetszenek sorban állni a kasszánál, amikor tele tetszenek pakolni a bevásárlókocsit minden vacakkal, mert jajhátakcijósgyorsanvegyükmeg?), és hát por is volt (Mégis, mi legyen, ha hetek óta nem esett az eső?), és jaj, a tarlón kellett parkolni... (Az hagyján, öcsém, de mi a tarlón keresztül mentünk vissza a parkolóba, mert kemények vagyunk, mint a vídia és nem várunk órákat a buszra! Laza nyolc kilométer séta a koromsötét búzaföldön és a műúton, közben találd meg a traktorok vasúti átjáróját és vajon kibírja-e a hősokkot kapott cipő a kocsiig kvízjáték... Még jó, hogy a csősz nem lőtt hátsón bennünket. Jutalmul viszont nagyon gyorsan kijutottunk az autópályára a parkolóból.)
Tény és való, hogy messze volt a parkoló, hogy a buszos oda-vissza utaztatás nem ment zökkenőmentesen (ebben benne volt a k. közönség is vastagon), de emberek, legyünk már kicsit kevésbé puhányok! 
Mindazoknak pedig, akik úgy vélik, hogy a magyar szervezők nem álltak a helyzet magaslatán lássuk, hogy is nézett ki mindez tőlünk kicsivel nyugatabbra, a szintén igen illusztris nézőszámot produkáló zeltwegi repülőnapon?

• nem voltak lajtkocsik, kerti csapok, párakapuk, negyven fok és felhőtlen égbolt ellenben igen
• egy szerencsétlen, árva fa se nőtt sehol a többnyire hepehupás, füves-poros reptér területén
• nem lehetett becsücsülni a nagyvasak szárnya alá
• a poros tarlón volt a parkoló, onnan gyalog kellett besétálni a földúton a repülőtérre, igen, gyerekkocsival is, ha valaki azt hozott
• rohadt nagy dugó alakult ki a ki-, és belépésnél, voltak balesetek is a gyorsforgalmin, mégse zizegett senki, hanem kivárta a sorát 

Na, erre tessenek gombot varrni!  

Szuperszamár újra bevetésen - Zeltweg, Airpower13

Tudom, hogy még nincs befejezve a balkáni riport, csakhogy közben zajlik az élet és szeretett Szuperszamarammal ismét bevetésre indultunk. A célállomás ezúttal Zeltweg volt, itt került ugyanis megrendezésre az Airpower13.

Eddig csak Magyarországon volt szerencsém repülőnapon járni (Szentkirályszabadja, Kecskemét, Budaörs, Taszár nekem sajnos kimaradt), és hát oda eljutni sose volt habostorta - fel voltam tehát készülve, ötliteres desztvíz a csomagtartóban, tele tank, kaja, pia, esőkabát. Ami kell. Meg egy kis aggódás, nehogy Szuperszamár belesérüljön a projektbe...

Zeltweg Graztól kb nyolcvan kilométer, autópályán és gyorsforgalmi úton, szóval alapvetően nem nagy táv. Az odajutás ettől függetlenül három órába telt, mivel:
1. igencsak sokan akarták látni a rendezvényt, és ez a felhajtóknál némi torlódáshoz vezetett
2. épp előttünk pár perccel törte össze egymást egy autós és egy motoros.
A kialakult piknikhangulat kicsit hasonlított a néhány éve a horvát autópályán még rendszeres gigadugókban tapasztaltra, amikor is teljes békében falatozott, kártyázott, nézelődött mindenki, a leállóban suhanókat meg jól megbüntette a rendőr...

Rettungsgasse - így elfér ő is

Figyelem, Ausztriában az autópályákon és gyorsforgalmi utakon dugó esetén úgynevezett vészsávot (Rettungsgasse) kell hagyni a felvonuló mentőegységeknek! Ez úgy néz ki, hogy aki a belsőben volt, az egészen behúzódik a korláthoz, a szélső sáv pedig a leállóba vándorol. Az így létrejövő egérútra behajtani szigorúan tilos és kifejezetten drága mulatság! 

Senki sem anyázott, senki sem idegeskedett, álltunk és néztük a repülőprogramot. Amikor pedig megindultunk, és be kellett sorolni, akkor beengedtek. Érdekes módon errefelé valahogy működik a zippzár-effektus, az egyetlen tahó egy szlovén volt, akinek integetett is a rendőr, hogy anyádért nem engeded be a másikat...
Itt emelném ki a szervezők felkészültségét: rendőrök és katonák ténylegesen irányították a forgalmat, az autópályán már jó előre összeterelték egy sorba a beérkező kocsikat, hogy zavartalan legyen az áramlás a felhajtónál és nem engedték, hogy mindenki arra bóklásszon, amerre akar. Két nap alatt több, mint 25.000 gépjárművet gardíroztak el úgy, hogy le a kalappal előttük. Igaz, az emberek hozzáállása is más volt, mint amit otthon tapasztaltam. Itt mindenki azért jött, hogy jól érezze magát, nem pedig azért, hogy presztízsharcot vívjon és vöröslő fejjel kapaszkodjon a pozíciójába. Tessék elhinni nekem, hogy sokkal gyorsabb úgy, ha mosolyogva zippzárazunk, mintha keresztbe állunk a másik előtt, és juszt se engedjük be!

Amit a rendezvényről tudni kell: egyrészt nincs belépő, a parkoló díj az, ami magasabb az átlagosnál (10 euró, ami soknak tűnik, viszont ha összevetjük azzal, hogy otthon a belépő egy főnek elővételben 3500 jó magyar fizetőeszköz körül van, akkor máris jön a hoppá), másrészt a helyszínen a kaja-pia pontosan olyan árfekvésű, mint az egyéb vendéglátóhelyeken. Tehát a bratwurst zsemlével meg a sör itt is annyiba került, mint Grazban általában a standokon. Jé...

Ami a repülőprogramokat illeti, kicsit - na jó, nagyon - fájt a szívem, hogy idén nem volt se Mig-29, se Messzer, és hát csak sikerült lemaradni a Mustang és a Spitfire repüléséről. A Sea Fury-t ellenben láttuk, mérges kis szúnyog, annyi szent, a Corsair pedig tiszteletet parancsol. Számomra mindig nagy élmény a nagy vasakat műrepülni látni - egészen bájos, amikor egy ekkora gép, legyen szó C-130 Herculesről, vagy éppen a Red Bull DC-6-osáról, mórikálja magát a levegőben.

A legszebb bemutatót ez a két vitorlázógép repülte - némán, fenségesen, tökéletes összhangban karcolták az eget. A leglátványosabb szólót a belga F-16-os produkálta szerintem.

  Jó lett volna ezt az öreg Szuhojt is a levegőben látni, na nem baj, reméljük, Kecskeméten, ahová szintén hivatalosak, majd sikerül bepótolni. Reméljük, nálunk repül is, mert itt csak álldigált. (Hmm... szóval ő egy Szu-22. A szobám falán a mai napig kint van a poszter egy magyar géppárról, szóval örültem, hogy ismét egy élő példánnyal találkozhattam. Sajnos, hamarosan Lengyelországban is leadják a szolgálatot, a helyüket F-16-osok veszik át.)

Ezúton gratulálok a magyar Grippen pilótájának is, kihozta a gépből, amit ki lehetett, de lássuk be, ez a gép nem a Mig-29... Nem egy légi akrobata és akkor finoman fogalmaztam.
A jó oldala a dolognak, hogy legalább repült.
A repnap reklámozása pedig nagy ötlet volt, reméljük, sokan eljönnek majd hozzánk is.

Önöknek különösen örültem, uraim. Jót beszélgettünk.

A fülke zárása kimondottan kreatív ezzel a lakattal. Tényleg kalózos. Ezek a brit kalózok egyébként harminc évesek, de láthatóan kiváló egészségnek örvendenek. Értjük már, miért érthetetlen a Mig-29 kivonása?

Bizony, az ő fajtája is régen járt nálunk, még emlékszem rá.
Meg a hangjára is. A Tornado. Dobhártyaszaggató.  

És bizony volt idő, amikor F-18 Hornetet is láthatott a magyar közönség repülni. Ő nem most nem repült, de legalább eljött, meg lehetett, ha csak távolról is, nézni.
Tekintélyt parancsoló egy madár.

 A Red Bull flottája impozáns, ez a DC-6 aktív korában Tito marshall gépe volt. 

 
Ez pedig egy B-25 Mitchell. Bár ettől még nem fogok több energiaital inni, elismerésem a Red Bullnak, amiért ezt a gépcsaládot nevelgeti, a sok egyébről nem is szólva most, mert ugye vannak ejtőernyősei is, meg siklóruhásai, az F1... Szóval respect!

Egyik nagy kedvencem az Ordító Egér, ezúttal szerb színekben. A személyzet nem vitte túlzásba a bóvlizást, kitettek egy széket és arról árulták a pólókat, meg ami még náluk volt.  
Ezek a nagy gépek valahogy mind olyan... kedvesek. Az ember szíve szerint úgy megpaskolná a nózijukat.

 Eddig méltatlanul mellőztem őket...
A helikopterek.

 Egy AH-1 Cobra. Ő is Flying Bulls tagja.

A Blackhawk méretes, bár a Sea King és a Mi-17 még mindig...hmm... termetesebb. Ahogyan a Mi-24 is, ami voltaképpen a kedvenc helikopter típusom, és igencsak csalódást keltő bemutatót sikerült repülnie vele a cseheknek. (Vagy inkább csak a mieink tették magasra a lécet az elmúlt években...)

Mi-17

Westland Sea King

Augusta Bell -212

Mi-24

A kötelékekről is készültek képek, csak azok a "nagygéppel", ami ugye analóg, ami azt jelenti, hogy még elő kell hívatni a képeket. Na ja, valamit valamiért. Vagy apró bolhapiszok a nagy kékségben, vagy értékelhető kép, csak később. (Igazság szerint már régóta fenem a fogam egy tükörreflexes digitális gépre, de franc az ízlésemet, szeretem ezt az analóg technikát, meg hát ami úgy tetszene, az drága...)

Az idei bemutatón négy külföldi kötelék is képviseltette magát, őket a tervek szerint Kecskeméten is láthatjuk majd.  

Őket nézve nekem mindig eszembe jut, hogy egyszer régen nekünk is volt egy kötelékünk...