Három a magyar igazság

 Háromszor nagytakarítottam ezt a qva lakást és őszintén remélem, hogy vége a balfaszkodásnak. Az ablakcsere ugyanis teleküldte az egész lakást finom, lisztszerű mészporral, amit iszonyú nehéz összetakarítani. Természetesen a csere csak napközben, amikor a nem segélyből élő ember dolgozna, lehetséges, ergo otthon kellett maradnom. Ráadásul ezt rég meg lehetett volna ejteni április 1 előtt is, mivel a lakás hosszabb ideig lakatlan volt, nem kellett volna megvárni, amíg az új lakó ténylegesen beköltözik. Plusz két hetet kaptak az irgalmatlan mocsok miatt is, két hetet pluszba fizettem egy szállásért. A házkezelőségnek ment is tőlem egy dühös e-mailt, amit magától értetődő módon a nagyméltóságúak telibeszartak... Miért is kéne reagálni? Hiszen ők profik és még kitüntetést is kaptak a csodálatos szolgáltatásért, amit évtizedek óta nyújtanak. Szent Kisjézus, ha ezek a jók, milyen lehet a többi? 

(Kollégám szerint kutyaütő az összes.)

Az ablakosok nagyon rendesek voltak, igaz, kicsit elkéstek, de szépen dolgoztak és az ablak maga is kiválóan zár. 

Remélem, most egy időre vége van a mizériának és én végre nyugodtan létezhetek a kis antik bútoraim között. A bájos, öreg szekreter mellé sikerült szereznem egy roppant kényelmes ún. kapitány széket és egy Thonet-jellegű fogast, valamint egy historizáló sarokpolcot is, így már egészen korrektül elférek. Még keresek egy kisebb szekrényt, amibe be tudom majd költöztetni a varrógépet és a táskáimat, meg néhány régi festményt/képkeretet és befejeztem. Szerencsére a környéken négy ószeres is van, illetve kinéztem a willhabenen is pár dolgot, meglátjuk, mit sikerül szerválnom. 

Theodor újra zenél

Ugye, van nekem egy Theodorom, aki megérkezése óta rugóproblémákkal küzd. A hendikeppes rugó sokáig nem tartott vissza attól, hogy folyamatos újratekerés mellett használjam a táskagramofonomat, aminek az lett vége, hogy a rugó elfáradt és már nem tudta legyőzni a tű súrlódását. Theodor így kényszerpihenőre vonult, amíg én összeszedtem a bátorságomat és nekiálltam szétbarmolni újra a rugóházat. Egyúttal kicseréltem a szakadt táskafület is, így Theodor - röpke két és fél óra tömény szívás után - újra hordozható és egészséges lett. Amióta hozzám került, most először tudott úgy lejátszani egy teljes lemez oldalt, hogy újra fel kellett volna húzni. 

Természetesen időközben tetemes mennyiségű lemezre sikerült szert tennem, főleg Aida jóvoltából, bekerült hozzá ugyanis egy halom shellak, amik között volt néhány számomra érdekes is. Rajta kívül viszont sokáig szinte sehol sem jutottam lemezhez, ezért is tűnt fel a változás.

Az utóbbi időben többször is kimennem bolhapiacra és szomorú jelenségre lettem figyelmes - egyre több shellak és gramofon került ugyanis a banános ládákba, illetve az asztalokra. Nemcsak a császári Bécsben - Naschmarktot kerüljétek el, egy-két kivételtől eltekintve arrogáns jugópiac túlárazott kacatokkal, tökéletes turistacsapda! -, hanem Grazban a Center Westnél is.

A gramofonok többnyire működésképtelen táska verziók, siralmas állapotban, de működőképesek* is előfordultak.   

* Aidánál is megfordult kettő, mindegyiknek problémája volt a motorral. Hogy ez csak átmeneti és tisztítással megoldható, vagy pedig elkerülhetetlenül rugócserés, az mindig szétszedés és pucolás után derül ki. Ha valaki beleszeretne egy ilyen jószágba, számítson arra, hogy vagy felújításra szorul, vagy horror pénzt kérnek érte. Vagy a kettő kombinációja...

Megszaporodtak a lemezek is, többnyire 1-3 eurót kérnek értük (Bécsben 5 eurótól indul, ami bullshit).

Tudjátok, mit jelen ez? 

Azt, hogy elmegy egy generáció, szépen, csendben, a szemünk előtt. A féltve őrzött, vagy éppen padlásra száműzött beszélő gépek és lemezeik pedig a hagyatékfelszámolók martalékaként végzik. Az öreg házakat kipakolják, a rokonok, ha még vannak, nem tartanak igényt a papa és a mama kacatjaira. Dédelgetett, csak ünnepre félretett porcelánok landolnak a banános ládákban és törnek ripityára, szétdobálják a könyveket, a régi, családi fényképeket idegenek böngészik, földről árulják a tiszta szoba falát díszítő képeket. Ami nem kell, megy a kukába, mert a tárolás drága. 

A szerencsésebbek azonban olyan megszállottakhoz kerülnek, akik biztonságos otthont biztosítanak számukra. 

Öreg fajanszok szolgálnak tovább a reggeliző asztalnál, csinos porcelán lámpák csücsülnek az itt-ott kopott, de még bőven jó egészségnek örvendő szekrényeken. Százéves szekreter, art deco karos szék, milliónyi tűszúrással készült hímzések költöznek be nyugdíjas éveikre a lakásokba és élvezik újra a napfényt. 

Néhány beszélő gép számára pedig újra piknikszezon jön, a poros shellakokat megpucolják, acéltű serceg végig a barázdákon. 

Éljen soká Theodor! 

    

Theodor teljes terjedelmében, a terítőt Aidánál vettem

Lakáskatasztrófa - Teil 2

Created with AI (Copilot)

Sokkal tovább tartott, mint gondoltam, de mostanra eljutottam oda, hogy a lakás lakható és nem kapja el az akut hányinger az embert, mihelyst belép az ajtón. 

Sikeresen túlvagyunk a szagelszívó-főzőlap cserén is, amit nem sikerült elvégezni azalatt, amíg nem volt lakott a lakás. 

A régi szagelszívóból kidőlt egy bögrényi kávészem és olyan mocskos, zsíros volt, mintha ebben az évszázadban még egyszer se takarították volna. 

  Mivel nyeszetölni kellett a konyhaszekrényeket a rezsócseréhez - most egy frankó kerámia főzőlapom van, bibibí-, egyúttal kihúztuk a hűtőszekrényt is. Nos, alatta minden volt, még harcoló, német alakulat, valamint döglött csótány és tetemes mennyiségű csótányszar is... Itt ismételten elmorzsoltam egy könnycseppet a lángszóró hiánya miatt és decens mennyiségű kurvaanyázás kíséretében kitakarítottam az egész okádékot, majd pedig behelyezésre került egy csótánycsapda is, biztos, ami biztos.  

A biológiai veszély alsó szekrény eredetileg is nagyon durva volt, nem is készítettem róla fotót, mert nem akartam levenni a védőfelszerelést. A lényeg az, hogy kisuvickoltam még a fém betét alól is a sokéves, avas olajat, ami befolyt oda. Elégedetten dőltem (volna) hátra, ha nem derül ki takarítás közben, hogy az istenharagja mosogató full el van dugulva. 

A helyzet annyira súlyos volt, hogy nem ment át rajta a vegyszer és kipumpálni sem sikerült. WTF. Büdös, fekete izé bugyogott fel a visszafolyón, szóval tényleg elgondolkodtam a lángszóró bevetésén... Elpanaszoltam a szitut a konyhámat javító, egyébként szuper jófej maestronak, aki először levette a szifont, ami úgy bűzlött és olyan okádék, fekete szarral volt tele, hogy inkább nem részletezném. A szutyok egy része magától értetődően a frissen kipucolt szekrényben kötött ki, nem, nem voltam ideges kicsit sem. Mivel a szifon kipucolása nem hozta meg a kívánt eredményt, az úr megmosolyogta a cuki, nagyjából fél méterese csőgörényemet, majd pedig felhozta a nehéztüzérséget, egy közel négyméteres csőgörény személyében. Igen, még egyszer: a közel négyméteres csőgörényt, amit nevezhetünk csőanakondának is. 

Elsőre még ezzel se sikerült megszüntetni a dugulást, de egyikünk se adta fel - én a takarítást, a szaki a görényforgatást -, így erőfeszítéseinket végül siker koronázta. 

Pro: A mosogató lefolyik. Contra: a drekk bement a szekrénybe, ami a hűtőszekrény beindítását követő hőmérsékletemelkedés hatására szaglani kezdett. Jelenleg szódabikarbóna van beszórva, de tervezem némi aktív széntabletta széttrancsírozását is, mivel a légfrissítő sprayk csak elfedik a szagokat ideig-óráig, de nem szívják magukba.     

A lakás viszont elkészült és még ágyat is sikerült vennem, ami befért a Svédbe. Igaz, doboz nélkül, mert azt sehogy se sikerült átszuszakolni a csomagtartó nyílásán. IKEA gyerekágy, ami két méteresre kihúzható, de nekem pont megfelel. Nagymamám falvédői és éjjeli lámpája most remek szolgálatot tesznek, igazán csinos lett a hálóm.

A fürdőben csak a festés maradt hátra, de már csak a cseresznye lesz a tejszínhab tetején, mivel ez a helyiség volt a lakás legtisztább része. Minden mást - a zuhanyt, mosdót, WC-t, padlót - letakarítottam, a zuhanyfejet csövestől lecseréltem.   

Az akkus súrolókefe egyébként remek találmány, csak ajánlani tudom, nagyon megkönnyíti az ember dolgát.  

Az április a rengeteg kiadás miatt anyagi csőd lett, viszont életében először a Svédnek tető - garázs - van a feje felett. 

És, hogy ne legyen teljes az elégedettség: derült égből jött egy telefonhívás, hogy jönnének cserélni az ablakot...

Lakáskatasztrófa

 Ez lesz a hét slágere, azt hiszem. 

Bécsben nagyon drágák a lakások és ha felbukkan egy megfizethetőbb - nem a tízkerben -, arra mindjárt tucatnyian ugranak, emiatt jobb nem válogatni. A megfizethetőbb nagyjából hatszáz eurót jelent, ennyi ugyanis egy lelakott garzon Wohnticket nélkül. 

Azt már korábban a megtekintés alatt láttam, hogy a lakás mocskos. A falakon a kapcsolóknál, az ajtókon mindenhol zsíros koszfoltok, ezek persze nem harapnak, meg lehet tőlük szabadulni könnyedén. A szilikon tömítések állapota szimplán undorító, ezeket újra fogom húzni. Mindig elképeszt, hogy pár ember milyen igénytelen tud lenni - a város pedig nagy és sokszínű, ha tetszenek érteni, mire gondolok. Igen, az előttem ottlakó nem európai bevándorló háttérrel rendelkezett, ezt a kulcsátvételkor a postaládában talált boríték alapján derült. Valószínűleg soha életében nem tanult meg rendet tartani maga körül. A lakás rendbetételét a tulajdonos aligha ellenőrizte személyesen, vagy pedig pont olyan igénytelen, mint a bérlője volt és még pénzéhes is. Gondolta, ha valami kevésbé disznó jön, majd rendbe rakja ingyen... miért fizessen ő a nagytakarításért? Igaza van, ilyen körülmények között normális ember nem tud élni, muszáj megcsinálni, vagy megcsináltatni. 

Az egyetlen, amire nem számítottam, az a konyhaszekrény aljában lévő, biológiai veszély határát súroló állapot, valamint a csótányok. Továbbá arra sem, hogy a szagelszívó és a főzőlap nem működik, de annak a cseréjét már a házkezelő intézi. Három, veszélyesen koszos és törött konnektort ki fogok még cseréltetni a maestroval, ha máshogy nem, akkor feketén. Szerencsére erre a hétre még időben foglaltam szállást, így van hol aludnom, mert a lakás a jelenlegi állapotában nem lakható. 

A lista:

- teljes lakás kifestése

- konyhaszekrények takarítása

- ajtók takarítása

- fürdőszoba teljes takarítása

- két fűtőtest takarítása

- az ablak rendbe tétele, értsd pucolás, UV-fóliázás, régi csavarok kiszedése és a lyukak elfedése

- a szilikon tömítések teljes rendbe tétele, a díszszegély visszaragasztása és lezárása (a csótányok miatt)

- csótány csapdák kihelyezése

Múlt héten rendbe tettem az ajtókat és a kapcsolókat, valamint az egyik felső konyhaszekrény részt, a mosdót és a WC-t. A tervem az, hogy szerdán letakarítom a falakról a maradék koszt, és kifestem a lakást, mert annak száradnia kell. Este kiteszem a csapdákat. Csütörtökön megcsinálom a szegélyeket és az undorító konyhaszekrényt (Valakinek esetleg egy lángszórója kölcsönbe? Visszaadom, becs szó.), valamint a zuhanykabint. Pénteken ablakpucolás, fóliázás és függöny feltétel. A lakás állapotától függően ottalszom hálózsákban (ágyam még nincs), és onnan megyek haza szavazni. Ha nem úgy haladok, ahogy szerettem volna, akkor péntek este haza Grazba és onnan Pestre.  

A sötétítő függönyt megrendeltem, nagyon remélem, hogy hamarosan megérkezik, addig is van egy tartalékom Grazban, azt felteszem. Egy csinos szőnyegecskét, valamint egy ülőkét az előszobába már sikerült vennem Aidánál, megvannak a fajanszok is a fürdőbe (WC-papír tartó nincs... feltenni sincs hova)    

És közben mehetek a bolhászni, mert az IKEA olyan drága lett, hogy nem éri meg... Szerencsére a fiúktól kaptam pár jó tippet, hogy hol érdemes körülnézni használt bútor ügyében. Egy fotel, egy kisebb szekrény, két asztal és két szék, valamint egy kis szőnyeg még hiányzik.  

Jövő héten megmutatom a before - after videót. Készüljetek!    

Valahol szomorú

 A múlt hét híre, hogy megkaptam a lakást, szerdán megyek aláírni a szerződést. Ezáltal hamarosan megszűnik az a probléma, hogy időben foglalni kell szállást, mert különben úgy járok, hogy a Nestben nincs egész hétre szoba, kénytelen vagyok átköltözni a másik bejáratott helyemre egy éjszakára... Fuck. Autózás szempontjából továbbra is rühellem Bécset, egy elcseszett lehajtás több kilométer pluszt jelent, nem lehet csak úgy visszafordulni. 

A lakás a konyhasaroktól eltekintve bútorozatlan, illetve kellemetlen módon koszos is, tehát az elkövetkező másfél hét arról fog szólni, hogy takarítok, festek és lakberendezek munka után. Ami elszomorított, az az a tény, hogy újonan megrendelni a berendezést OLCSÓBB az Amazonról, mint megvenni használtan. Igen, vannak ingyen elvihető dolgok a willhabenen, de ha nincs egy kisteherautód, akkor cseszheted. Természetesen ilyenkor jön jól mindaz, amit korábban vettem és eddig a sorára várt a pincében, vagy pedig szinte sosem használt, létszám feletti holmi volt, amit pontgyűjtő akciók keretében vágtak hozzám évekkel ezelőtt.  

Csak egy példa: szombaton lementem Aidához. Ez nem egy antikvitás, hanem használtcikk bolt, többnyire hagyatékfelszámolásból származó holmikkal. A sok bizbasz alatt találtam is egy borzalmasan összefestett, de használható állapotban lévő, falra akasztható polcot. Gondoltam, letakarítani róla a festéket nem két perc lesz, de mivel tetszett, megkérdeztem mennyibe kerül. 40 euró. WTF? Ott is hagytam a francba, mert nem vagyok hajlandó ennyi pénzt kiadni valamiért, amivel ráadásul még rengeteg munka is lenne, köszönhetően Mekk Eleknek. Nem hibáztatom Aidát, mert neki ebből kell megélnie és az alkalmazottait is fizetni, a willhaben azonban más tészta. Olyan pénzeket kérnek az éveken át használt cuccokért, hogy a pofám leszakad. Hiába akar az ember fenntarthatóan élni, lehetőleg használtan vásárolni, ha mások meg ebből arcátlan módon hasznot próbálnak húzni. Valaha a thrifting azt a célt szolgálta, hogy azok is be tudják rendezni az otthonukat, fel tudjanak tisztességsen öltözni, akiknek nincs olyan vastag pénztárcájuk, mint Dagobert bácsinak. Ma a viszonteladók lerabolják a charityket és az online platformokon árulják - sokszor le sem adózva, vállalkozás nélkül - sokszoros áron az ott találtakat. 

Elbaszott világban élünk, komolyan.