2026. október 6., kedd

Zeiss, Agfa, Bessa

 avagy a véncsontok bevetésen. 

Komoly mennyiségű tekercs várta sorsa jobbra fordulását már egy éve és mivel nem volt időm előhívni őket, a kevésbé költséghatékony, de gyorsabb módszert választottam: beadtam őket laborba. A Cyberlab Bécs talán legjobb fotólaborja és nyomdája egyébként, bátran merem ajánlani őket. Gyönyörűen dolgoznak, a fotográfus vizsgakiállításom képeit is ők nyomtatták.  

Két tekercs sajnos tárolás közben megsérült, most már sosem fog kiderülni, mi volt rajtuk, de így is lett hét tekercsnyi kép és tudjátok, van ebben valami egészen különleges. Amikor az ember közel száz éves optikákon át láthatja a világot. A negatívokat csak szkenneltem és tükröztem, illetve eltávolítottam a pacákat, amik fogalmam sincs, hogyan keveredtek oda, de egyébként nem módosítottam. Megpróbáltam, de a végeredmény annyira steril lett, hogy inkább hagyom őket úgy, ahogy vannak.

Hogy melyik kép melyik géppel készült, ne kérdezze senki, mert többnyire fogalmam sincs. Ahol tudom, ott odaírtam.



Spitfire, Duxford - Zeiss

Lancaster, ahogy Zeiss látta

Szemcsés, tehát valószínű az Agfa Box volt az elkövető

Horvátország 2025 - Szintén Agfa Box

Multiexpozíció alá Zeiss, ez történik, amikor a lökött fotós elfelejti továbbtekerni a filmet


Zeiss és a mozgó villamos a Herrengassén, egy hetven éves tripodról, Bulb üzemmódban

Az I.C.E-on kizárólag a Zeiss volt velem, no meg az Agfa Box, de az Agfa képei még nem lettek kidolgoztatva. -18fok, St.Moritz tó...
The I.C.E St. Moritz, 2026 - Zeiss

The I.C.E St. Moritz, 2026 - Talbot Lago - Zeiss

The I.C.E St. Moritz, 2026 - Zeiss

The I.C.E St. Moritz, 2026 - Zeiss

Zeiss Bécsben, a Mariahilferstrasse híres mackós kirakatát szemlélve

Bécs, Gumpersdorferstrasse, Art Deco

Budapest, Klotild

Zeiss, Horvátország 2025

Zeiss, Duxford 2025

Eggenberg kastély, Graz - Bessa, vagy Zeiss

Eggenberg kastély, Graz - Bessa, vagy Zeiss

Talán RIAT... és Zeiss

Duxford 2025, Zeiss nagyon jó minőségű filmmel

Mindenszenteki villamos, Graz - elvileg Zeiss

Zeiss esti bevetésen, Bulb - szerkeszthettem volna rá csillagokat, de minek? 

Duxford 2025, Zeiss

A tökéletlenség ereje. Miközben a világ a tökéletességet hajszolja és a generatív MI fossa magából a hamis valóságot, ezek a gépek segítenek visszatalálni. Az, amit ők látnak, nem több, mint fény és árnyék. Sallangok nélkül.   

2026. október 4., vasárnap

MÁV utólérni ÖBB

 Tutturúrúrúúúú, ismét egyetemista lettem. Úgy döntöttem, hogy itt az ideje egy-két szakmérnökit is szerezni a meglevő diplomám mellé, mert hát az autóipar jelenleg nem tudja merre van arccal előre és sose árt pár másik láb. Képzésből a magyar egyetemeken nincs hiány, legfeljebb jelentkezőből, mert azt mondjuk ki: magyar fizetésből a félévenkénti 1000 euró nem kevés tandíj és akkor még nem beszéltünk az olyan járulékos költségekről, mint a szabadnap, utazás, szállás, ha kell. 

Mivel hetente feljárni Budapestre teljes agyhalál lett volna, közelebbi lehetőséget kellett keresnem és ezt meg is találtam Győrben, a Szécheny István Egyetemen. A szakot most hagyjuk, az maradjon titok, a lényeg, hogy a képzés 11 fővel elindult, másodikán meg is kezdtük a félévet egy jelenléti oktatással. Nem meglepő módon ismét én vagyok az egyetlen nőnemű hallgató, volt is némi pislogás, de hamar túl lett a sokkon mindenki.

Maga a képzés B.Sc szintű diplomát ad (vagyis 6 félévnyi képzés megy le kettő alatt), vizsgaidőszak nincs, "csak" 12 beadandó, igen szűk határidőkkel, valamint diplomamunka és államvizsga zárásként. Megdolgozunk a papírunkért, na. 

Bécsből Győr két óra, ha beleszámolom a Bécsen belüli közlekedést is. Odafelé nem volt gond, frankón odaért a vonat, késés a nemzetközi viszonylaton nem volt. Hallgatói kártyát némi bóklászás után sikerült felvenni, termet is megtaláltam egy kis kérdezősködés után, szóval minden jól ment egészen a hazaútig. 

Történt ugyanis, hogy szombat reggel valami állat miatt felsővezeték tűz keletkezett és úgy hazavágta a vonatközlekedést, mintha atomtámadás érte volta a főpályaudvart. Az osztrákokról tudni kell, hogy amíg nincs baj, addig baj nincs, de ha beüt a krach, akkor képtelenek érdemi időn belül előállni valami megoldással. Nem prozesskonform? Nem elfogadható. 

A tájékoztatás a tűzről meg is jött, de az emailben, valamint a vonaton közölt információval ellentétben Hegyeshalomnál taxishiénákon kívül csak várakozó utasok voltak, pótlóbusz nem. Dél óta nem is láttak egyet se, én meg este 7:45-kor értem oda. Az ÖBB és a MÁV ott tartózkodó és elviekben az utasok tájékoztatásáért felelős droidok kvaterkázáson és cigizésen kívül SEMMIT nem csináltak. 

De hogy jutottam akkor haza? Úgy, hogy az egyik ilyen papírtábla végre megmozdult és szólt, hogy üljünk már fel a MENETREND SZERINT Bruck/Leitha felé menő vicinálisra, mert onnan lesz busz Bivalybaszándra (nem jegyeztem meg a helyiség nevét, ahová ment a busz), ahonnan majd tovább tudunk jutni Wien Hauptbahnhofra. Nem mentesítő vonat. Menetrend szerinti. Oké, eljutottunk Bruckba, ahol odaküldték a tömeget a buszokhoz - két nyomorult jószág várt több vonatnyi emberre. Volánon edződött lényemnek nem volt különösebb sokk állva utazni, a sofőr meg tojással a talpa alatt vezetett, mert tudta, ha fékez egy emberesebbet, az összes díszpinty a szélvédőn keresztül hagyja el a járművet az ajtók helyett. Bivalybasznádon aztán ismét várhatott a nép a menetrend szerint Pozsonyig közlekedő, de Basznádnál forduló vicinálisra, ami végül tíz perc késéssel meg is érkezett - összehányva. Róka átlép, kocsi feltölt, várakozás. Röpke két órás késéssel végül sikeresen megérkeztem Mordorba Bécsbe. Az U1 megállóját betöltő égett kábelbuké már csak a hab volt a tortán, szerencsére nem állt le még a metró is, mert akkor gyalogolhattam volna a Karlsplatzig az U4-hez. 

Szóval, a MÁV máris utolérte az ÖBB-t, ami nagy szó, gratulálunk az illetékeseknek a gyors sikerhez! Kedves ÖBB, nektek pedig jár a taps, mert ekkora balfaszkodást már régen láttam! Mondjuk bölcsészek helyett most már jó lenne közlekedési szakembereket is felvenni, mert hosszú távon drága mulatság lesz ennyi embernek kártérítést fizetni...    

2026. szeptember 22., kedd

Theodor és az ő tutyája

A Naschmarkttal érdemes vigyázni, mert tipikus turistacsapda, de néha tényleg cool dolgokat lehet találni. Ha az eladó érzi, hogy nem szimpla városnézővel van dolga, akkor az ár normalizálódik. Ha pedig tök véletlenül előáll az a helyzet, hogy ő nem, de én, a vásárló tudom, hogy mit tartok a kezemben, akkor nagyon olcsóért lehet ritkaságra szert tenni. 

Theodor egy His Master's Voice 101 hordozható gramofon. Nipper kutyus pedig több mint egy évszázaddal a halála után is velünk él a logóban és a lemezeken.

Természetesen rengeteg ajándéktárgyat gyártottak Nipperről, ezek egyike ez az aprópénz persely is. Nehéz, mint a dög, tekintettel arra, hogy vasból van és valószínűleg Theodorral egyidős. Az eladó egy aranyos kutyaperselyt látott benne, én egy, a kontinensen ritka emléktárgyat. Jóval a valós ár alatt jutottam hozzá. A kutyó azóta átesett egy fürdésen és hűségesen vigyázza Theodor álmát.   

2026. szeptember 8., kedd

Ridikül

- A jegyeim! Hol vannak a jegyeim?
- Nyugalom, nem vesztek el a jegyei, de muszáj volt kivennem őket, mert ön mosásra szorul. 
- 1965 óta gyűjtögettem őket és most nincsenek sehol! A jegyeim! 
- Még egyszer: a jegyek megvannak, de ön elképesztően mocskos, muszáj kimosnom és a jegyek szétáznának. 
- Hogy én mocskos? Kikérem magamnak! Én kérem nem holmi közönséges táska vagyok, hanem előkelő, színházi ridikül! Megfordultam a Volksoperben, a Burgtheaterben és még a Macskákat is láttam! 
- Ugye, tudja, hogy egy ócskástól hoztam el? 
- 1984-ben a Theater an der Wien-ben játszották. Hogy mi? Én... egy ócskásnál?
- Nincs ebben semmi szégyellni való, valószínűleg egy hagyatékfelszámolás során kerülhetett oda. Bevallom, sokat hezitáltam, hogy elhozzam-e, mert már épp elég vén szatyrom van, de aztán megláttam a jegyeket. 
- Pfff... Vén szatyor, aki még koszos is... köszönöm, ez igazán jól esett. 
- A fürdő fog csak igazán jól esni. Erre parancsoljon!

Szóval, találtam a cégtől nem messze egy ószerest és igazság szerint nem ilyesmi után kutakodtam, de szemet szúrt. Egy ad hoc fogason lógott többedmagával, a váz díszítése és a lánc típusa elárulta a feltételezhető korát. Szeretett, alkalmi táska lehetett egész életében, mert nagyon jó állapoban maradt meg, eltekintve persze a bélésen éktelenkedő rozsdafoltoktól, amiktől lehetetlen lesz megszabadítani, de talán nem is kell. Egy száz éves holminak nem dolga tökéletesnek lenni. Természetes, hogy vannak sebei. A kosz azonban más tészta és hát az első víz igen gyorsan vált undorítóvá...
Négy, teljes mosdónyi víz kellett, hogy már ne jöjjön belőle a sárgásszürke lé. Nagyon gyúrmázni nem mertem, mert öreg és láttam, hogy az egykor arany cérnával varrt szegély, ami akkor bukkant elő, amikor formára alakítottam, még a szivacstól is kopásnak indult, úgyhogy marad kicsit szürke. Perborát kizárva, mert forró vízbe a bélés anyaga miatt nem tehető. A szaga alapján taft, vagy vastagabb crepe de chine, úgyhogy jobb a békesség. 
Most szárad és megígértem neki, hogy hamarosan újra beülhet velem valamelyik előadásra és tovább bővítheti a jegygyűjteményét. Az első jegy egyébként 1965-ből származik, míg az utolsó a már említett Macskák előadás 1984-ből. Az egykori tulajdonos évente egyszer-kétszer mindenképpen ezzel a táskával látogatott különböző előadásokat. 
Néha talál az ember ilyesmit, ezért is szeretem jobban ezeket a sokak számára gusztustalan, régi holmikat. Nem mindent hozok el, de van, ami megérint. Az apró emlékeivel, az ügyetlen, de szívből elvégzett javításokkal. Ez utóbbi sorsáról még nem döntöttem, az aranyos, piros gyöngy helyére elvileg kék félgömb lenne való.   
Amúgy pont jó méret, belefér a telefon is a pénztárca és a kulcs mellé...    

2026. szeptember 1., kedd

Nem nőnek való vidék

 ...avagy a sovinizmus él és virul. 

Először is tisztázzunk valamit! Egy, a gépeknek fogalma sincs arról, hogy férfi, nő, egyéb ül-e a volán mögött. A gép nem diszkriminál. Kettő, nincs olyan, hogy aki himbilimbivel a lába közé érkezik a világra, az rögtön ért a műszaki dolgokhoz. A nemi szervével az ember ugyanis se nem vezet, se nem szerel. 

Mégis, az összes, járművekkel kapcsolatos rendezvényen a legtöbb kiállító vagy átnéz a nőnemű látogatókon, vagy még le is nézi őket. Nő, itt te okos nem, legfeljebb szép lehetsz. Vennél magadnak egy bőrdzsekit? Ha egyáltalán van nőre illő méret, az vagy malacrózsaszín, vagy bilikék. Bomber dzsekit szeretnél? Felejtsd el! Tetszik egy cipő, jó lenne autót vezetni? Negyvenes a legkisebb. Ó, hölgyeim, önöknek ruházati termékkel nem, de kézitáskával készültünk! Ugye, milyen cuki? Nem, nem cuki, mert nem fér bele a kedvenc villáskulcs készletem! 

Rendszeresen néznek át rajtam, vagy próbálnak hülyére venni. A gecibbje meg is mosolyog. De aranyos, azt hiszi, ért hozzá... Van egy rossz hírem. Nem csak hiszem és a végén, amikor nem indul be a dög, én vigyorgok ádázul, hogy ugye, megmondtam. 

Gépészmérnök vagyok egy olyan generációból, ami még több szemeszteren át tanult historikus / klasszikus rendszerekről, korszerű járműmotorokkal foglalkoztam másfél évtizeden át, van egy veteránom, amit a "profik" tönkre tettek és fél éven keresztül, minden héten egyszer napi négy órát jártam le szerelni oldtimer műhelybe, ahol olyan mesterszerelőtől tanulhattam, akinek a keze alatt egymillió+ eurós veteránok fordulnak meg. Ez az ember nem diszkriminált, sőt, szomorúan beszélt arról, hogy milyen fájdalmas az, amikor kitűnő szakembereket marnak ki aljas, gyomorforgató módon ebből a szakmából csak azért, mert nők. Hogy milyen elképesztő tudású, alapos, precíz, a járműveket végletekig tisztelő mesterszerelőnők hagyták ott a pcsába az egészet a verbális és fizikális abúzus miatt, ami éri őket folyamatosan! A kurzuson résztvevők több mint fele egyébként nő volt, és tudjátok, miért jöttek? MERT ELEGÜK LETT ABBÓL, HOGY SZERVÍZBEN, ALKATRÉSZBOLTBAN HÜLYÉNEK NÉZIK ŐKET ÉS MEGPRÓBÁLJÁK ÁTVERNI! Ezek a hölgyek mind veterán jármű tulajdonosok, akiket legalább egyszer már lehúztak valahol, vagy ami még rosszabb, konkrétan kárt is tettek a szeretett autóikban a hozzá nem értéssel. 

Próbapadvezető ex-kollégám szakiskolás lánya alig talált műhelyt, ahol a gyakorlatát elvégezheti, mert 2026-ban még mindig nem biztosított mindenhol a női mosdó és öltöző, valamint az, hogy garantálni tudják egy 16 éves lány biztonságát!  

CoPilot Image

 Szerencsére a jelenlegi munkahelyemen fel sem merült diszkrimináció sem pozitív, sem negatív irányba. A gyárban meg előre köszönnek, mert híre ment, hogy a vigyori goblin a fejlesztésről szabadidejében autót szerel. 

Ettől függetlenül nagyon szeretnék egy olyan világban élni, ahol a nőket egyenrangú partnerként kezelik az élet minden területén. Ha a szervízben nem a lehúzással párosított lenézés menne, ha az autót vásárolni akaró nőkkel beszélnék meg a vágyott jármű opcióit és nem a férfi kísérőhöz fordulnának automatikusan. Ha a veterános rendezvényeken éppúgy a potenciális ügyfelet és nem egy mozgó, néha megszólaló, mosolygó dísztárgyat látnának bennünk, akinek elég lesz egy ridikül...