avagy...
Megbecsülni a távolságot, záridőt, blendenyílást választani. Aztán pedig izgulni, hogy vajon sikerül-e az előhívás, és milyenek lesznek a képek.
Mivel az első tekercset az előhívó folyadék tönkretette, így egészen idáig fogalmam sem volt, hogy mit tud és mit nem tud ez a nagyon kedves gép valójában. Sajnos, egyben ez azt is jelentette, hogy a Várban tett séta képei odalettek, nem maradt fenn más, mint a mobillal készített képek.
Mr. Zeiss nagyon rossz a rejtőzködésben. Akárhova megyek vele, mindenhol hamar a figyelem középpontjába kerül, ami nem csoda, hiszen... elég ránézni, és megérti az ember, hogy miért. Klasszikus elegancia, igazi úriember, aki összecsukva egy kabátzsebben elfér.
Mr. Zeiss egy 515/2 Nettar, tökéletesen fényzáró mancsettával, ami igazi ritkaság ebben a korcsoportban. Pontos gyártási éve nem megállapítható, de háború előtti, feltehetően 1938-as. Nevetséges összegért vásároltam a Foto Köberlnél, ahol a vitrinben egymást tapossák a szebbnél szebb állapotú antik gépek. Lehet értük tolongani, abszolút megéri. Nem akartam megvenni, mert már volt egy hasonlóm, a Voigtländer Bessa, de valamiért aztán mégis nálam kötött ki. Azóta egy Kivibagben lakik, mert táska nem volt hozzá. Állítása szerint jól érzi magát és örül, hogy nincs tömeg, de vannak kortársak, akikkel eszmét tud cserélni.
A gép lelke egy Telma zárszerkezettel szerelt, Nettar-Anastigmat lencse (1:4,5 f = 11cm)
Elfordítható, lencsés periszkópnézőke a derékmagasságból történő fotózáshoz, kihajtható sport nézőke, ha az ember "hagyományos" módon akar fényképezni. Távkioldója is van, igaz, vezetékes és mivel van B ("Bulb", végtelen), éjszakai felvétel is készíthető vele. Megfelelő film és állvány/stabil támasz ehhez természetesen kötelező. A Nettar széria annak idején a boxkameráknál jóval többet tudó, komolyabb zárszerkezetes gépek belépő kategóriájának számított, vagyis képességeit tekintve a lényegesen drágább Ikonta sorozat alatt maradt.
No, de akkor most jöjjenek a képek, utómunka nélkül:
 |
| Pfarrkirche - Graz St. Peter |
A háttérben viharfelhők. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja, a mi kerületünk semmit se kapott az áldásból, eláztatta viszont az északi régiót. Viszonylag jól sikerült eltalálni a beállításokat, így egy decens kép lett az eredmény.
 |
| Egyébként virág |
Amikor előhívtam a filmet, először komolyan el kellett gondolkodnom, hogy mire is gondolt itt a költő, aztán beugrott, hogy a templom mögött a rekettyésben szerettem volna megörökíteni néhány virágot. Nos, ez a lencse nem való közeli képek készítésére. Csodásan befókuszálta viszont a virágok mögötti ágakat.
 |
| Méhlegelő |
A kaszinósnénak még véletlenül se mutassuk meg, mert még kaszára kap és idejön... Graz tele van ugyanis méhlegelőkkel. Ilyen az egyébként, amikor az ember alásaccolja a rendelkezésre álló fényt és a sport nézőkét használja a kép megkomponálására... Azt hiszem, az ott középen pittypang. Fogadjuk el, hogy pittypang.
 |
| A marburgeri elhagyatott villa |
Enyhe horror hangulatot árasztó, lassan pusztuló villa a szomszédságban. Menthetetlen, de mivel van tulajdonosa, el se bontják. Kár érte, igazán szép lehetett fénykorában.
 |
St. Peter Friedhof (evangélikus rész) - utómunka nélkül
|
Az olcsó film... Brutál erős, fekete-fehér kontraszt és a visszatükröződő napfény se vált a kép előnyére.
 |
| Reininghaus kripta |
Ismét egy sikeresebb kép, ahol a beállításokat sikerült eltalálni. Ez a fajta film ilyen, hideg, fekete-fehér.
 |
| Csepel Autó Gyártmánymúzeum |
Na, ez komolyan alulexponált lett, de legalább látszik, hogy mi van rajta. Igen, egy Csepel teherautó. Remekül mutatja, hogy a 100-as film állvány és távkioldó nélkül itt bizony kevés.
 |
| Gesztenye |
Kísérletezgetünk, kísérletezgetünk... Megtehetem, mert itthon hívom elő a filmet, nem kell érte még pluszba fizetnem.
Összefoglalva: minden azon múlik, hogy éppen milyen film van a gépben és mennyire pontosan sikerül eltalálni a beállításokat. A gép szép, éles képeket készít, a lencse tiszta, karcmentes, a mancsetta ép. Nagyon szerethették és vigyázhattak rá, hogy még ennyi év után is ilyen állapotban van. Megérdemli, hogy a minőségi Ilford filmmel is megmutathassa majd, hogy mit tud. A kétbalmancsos a gomb mögött meg addig is gyakorol az olcsó Fomapannal...
Hja, kérem. Amikor az ember egyedül marad és csak egy mobil app van szamárvezetőnek (kb megmondja, hogy mi lehet a jó beállítás), akkor válik érdekessé a játszma. Nem az a kunszt, amikor a 2000 képből lesz 10 használható, hanem amikor 8-ból 8.
Búcsúzóul pedig álljon itt a Reininghaus kripta képe - utómunka után.
Akárha egy régi, családi albumból lépett volna elő.
(A Fomapan 100 nagyon jól passzol az Agfához, a Zeiss-nél úgy érzem, hogy elvárja a magasabb minőséget.)
