Nyári youngtimerezés - Griffen

avagy Szergej menni Karintia, egészen pontosan Griffen. A "menjünk kirándulni" nálam mindig hirtelen felindulás következménye, többnyire nem tervezem előre. (Épp azon motyogtam odafele az autópályán, hogy betehettem volna egy váltás ruhát is a kocsiba, és akkor simán kint lehetett volna maradni "terepen".)
Szóval youngtimerezés... ha leszámítom a kelet-európai suttyókat (érdekes módon mindig cseh, szlovák, román, vagy magyar rendszámmal vágnak be elém), Ausztriában isteni dolog öreg járgánnyal úton lenni. Errefelé teljesen megszokott, hogy kipolírozott korosabb vasak szedik a kerekeiket a külső sávban, az agyakban valahogy más reakciókat vált ki egy-egy ilyen gép látványa. Nem tekintik guruló útakadálynak csak azért, mert öreg egy autó, ha gyorsabban akarnak menni, egyszerűen kikerülik nagy ívben és kész. Ellenben, ha az sebességhatáron megy (százas táblánál százzal), akkor nem derogál nekik mögötte menni akár kilométerek tucatjain át.

Több mint négy méteres a kis drágám, de innen fentről egész pici...

Az A2 Klagenfurt felé egyébként nem egy istrángszaggató autópálya, tele van fix trafival, miközben kitűnő nyúzatópróba a gépnek - a Szergej negyedikben, nyomatéki maximumon zakatolva simán tartotta a százas limitet, de hogy mindeközben mennyit ivott, az majd csak akkor derül ki, ha megetetem. 
Szóval Griffen. Egy egészséges és boldog Szergejjel Grazból kb egy óra az út. Tévedés ne essék, modernebb járművel is ennyi, vagy jön a drága fénykép a rend mord őreitől. Mint az mondottam volt, keményen trafiznak.
A lehajtótól (Griffen) alig néhány kilométerre van, a 70-esen már messziről látszik az impozáns vár - ami közelről egy kisebb nulla, de erről majd később. Navi nélkül a Tropfsteinhöhle táblákat kell követni, merthogy csak a várért totál felesleges ennyi benzint elégetni, a cseppkőbarlanggal együtt viszont már van értelme.

 Parkolni a templom előtt és az út mentén lehet.
A barlangba a belépő 8,5 Euro, ami a nagyjából fél órás, vezetett körülnézésért kicsit húzós, de maga a barlang szép, szóval érdemes rááldozni.
(Régen szabadon bejárható volt, a hülye barom turisták meg tördelni kezdték a cseppköveket szuvenírnek...)

 A várba több ösvény is vezet fel, én a hosszabbon mentem fel, és a rövidebben jöttem le. A jó benne, hogy árnyékos, és a kaptató után van egy ivókút...

Maga a vár ingyen van, és eléggé nagy pofátlanság lenne érte akár még ötven centet is elkérni, annyira nincs odafent semmi. A középkori romokba egyszerűen beleépültek a vendéglátó egységek, szétbarmolva a hely hangulatát, a látványról nem is beszélve. Rohadt ordenáré tud lenni egy üvegkiszni vagy egy betonbunker a kőfalak között, kicsi kezét törném annak a baromnak, aki engedélyezte.
Nagyon kellett ügyeskedni, hogy a fotókon le látszódjanak az oda nem illő tereptárgyak, így nem tűnik annyira lehangolónak, de azért... ááá! 

Hát így

Az Edömér tud élni, az már tuti.
Szalmakalap, négycsillagos szálloda, saját kishaver, akit mostantól mindenhova vinni kell. (A rózsaszín, enyhén szólva fura kukucot egy leárazáson találtam. Nici, amit eredeti áron sose vennék meg, mert amennyire cukik, annyira drágák is. Leárazva viszont megéri. Eredetileg a kocsiba szántam őrző-védő funkcióra, de aztán az Edömér lenyúlta.)
Ja, egyébként Győrben voltunk, Formula Studenten bíráskodni. Mármint én bíráskodtam, az Edömér meg henyélt a szobában.
Mondom, hogy tud élni...