Frankfurt

Az én bőröndöm volt az egyetlen a szalagon - azt hiszem, ez mindent elmond arról, mégis általában mennyi idő töltenek az emberek Frankfurtban. Igen, nagyjából egy tranzitnyit, ha a cél nem maga a város, vagy éppen a környék.
Mindeddig én is csak a reptéren jártam, nem is egyszer, általában itt - vagy Münchenben - szállunk át, ha Spanyolország, Németország, vagy éppen Svédország felé megyünk.
Pedig Frankfurt megérdemli, hogy legalább egy hétvégét, de inkább egy hosszú hétvégét eltöltsön itt az ember.
Pechemre épp a Pride alatt sikerült jönnöm, ami miatt a teljes szombat délelőttöt elveszítettem - engem ugyanis a belváros szivárványos színpad nélkül érdekelt, a tömegrendezvényeket egyébként is kerülöm, főleg az olyanokat, amik eleve megosztják a közvéleményt. (Ha nem mész oda, nem vágnak pofán. Win - win szitu.)
Frankfurt teljesen kétarcú. Egyrészt modern, másrészt régi. A tömegközlekedés példás, a város és a reptér összeköttetése tökéletes, minden megállóban van jegyautomata, ami működik és a használata teljesen egyértelmű. A jegyárak reálisak, és a napijegy korlátlan utazásra jogosít a zónán belül mindenre, kivéve az ICE-t. Busz, villamos, S-Bahn, U-Bahn, minden benne van.
A bookingon sikerült ismét belenyúlni és kitűnő szállást foglalni (Hotel Cult Frankfurt City), reggelivel, és tadamm, 20 percen belüli reptéri összeköttetéssel - 20+ eurós taxi helyett 4,95 eurós S-Bahn jeggyel meg lehetett oldani a kijutást, stressz és dugó nélkül, kényelmesen.
A legzavaróbbak pedig nem a bevándorlók, hanem a bunkó távol-keleti (kínai, koreai) turisták, akik úgy érzik, övék a világ.
Mit érdemes Frankfurtban megnézni?
A dómot mindenképpen. Van egy kis múzeuma is, 3 eurós belépővel, és fel lehet menni a tornyába, szintén 3 euróért. Ez utóbbi egészséges embert kíván, jelentős súlytöbblettel és rossz keringési rendszerrel senki ne vágjon neki!

A dóm múzeuma kicsi, de érdekes, ha már ott van az ember, mindenképpen érdemes bemenni és eltölteni ott egy kis időt. Ha mindent végig olvas is az ember, akkor is legfeljebb egy óra alatt végez vele.

A Goethe ház természetesen kötelező program, és mindenképpen érdemes megvárni, hogy tárlatvezetés legyen. Ez német nyelvű, de a történész nagyon lelkes és sok érdekességet megtudhat az ember a Goethe családról és magáról Goethéről is. És arról is, hogy valójában már csak 10 százalék eredeti itt, ahogyan maga a ház is replika - az, amiben Goethe felnevelkedett, elpusztult a II. világháborúban, a pince maradt csak meg és a lépcsősor.

Pálmakert. Drága, de kellemes séta egy botanikus kertben, tavacskák, szökőkutak között, én hamar eluntam. Nyilván van olyan, aki egy egész délelőttöt képes eltölteni itt, egy pár órás sétát azonban simán megér.

Az óvárosi rész kifejezetten kicsi, de ettől még érdemes megnézni, ahogy az Alte Oper is valójában csak egy szép épület, hacsak nincs akkora szerencsénk, hogy be tudunk jutni.

Frankfurtnak van metrója, több vonal, ha jól emlékszem, legalább öt.

Sok mindenre persze nem volt időm, mert vasárnap már inkább a pakolással törődtem, hiszen hétfőn reggel már indultam tovább.

Ja és csak úgy mondom, hogy Sinnsheim egy órányi autóútra fekszik Frankfurttól.
Szerintem még visszatérek ide... és bérelek egy autót, hogy bejárhassam a környéket, ami több várat is rejteget.

Így állunk most

Volt nekem egy listám még az év elején, azóta eltelt az első fél év, nézzük csak:
Szóval 2019-re volna:

• egy objektív szpotterkedéshez  

Sikerült beszerezni. Használtan, mert az új megfizethetetlen. 100-400mm, nem a legmodernebb, de a célnak megfelel és kellően gyors a jetekhez is.

• tánc, tánc, tánc és még egy kis tánc, sérülés nélkül, ha lehet :)

Ez most kicsit kevesebb, nyári szünetet tartunk, hogy szeptemberben újult erővel vághassunk bele. Én persze edzek, készítem a koreokat és a TRX is jön velem minden nagyobb útra.

• gatyába rázni végre Malacot és megépíteni legalább még egy makettet 

On hold. Gyűjtöttem anyagot, hogy Malac igazán autentikus lehessen. Ha héten lesz időm, akkor újra neki fogok állni és legalább a Huey-t befejezem.
Napi kérdésünk: vajon az A-10 csatarepülő tud műrepülni? (A válasz: igen.)

• Weissensee korcsolyázás

Első negyedévben kimaradt, talán a negyedik negyedben. (Muhaha)

• két panorámaút a Cáreviccsel (Gerlos és Goldeck)

A Cárevics betegsége miatt ez valószínűleg idén nem teljesül. 

• továbbá legalább 6000km csavargás idén is a Cáreviccsel, mert megérdemli 

Már annak is örülnék, ha rendesen menne, nemhogy ennyi kilométert. Még mindig gebasz van. 

• Kassa egy Skoda 105 vezetéssel egybekötve (családunk Nünükéjének emlékére)

Továbbra is tervben. 

• Duxford Flying Legends a családdal

Done. Fényképek és beszámoló később, már gépre töltöttem őket, de még átnézésre várnak. Anyukám első repülése is megtörtént, tudni illik korábban még sosem ült repülőn. Apukám igen, de ő is utoljára a 80-as években. 

• AirPower '19

Hatalmas melóval, reptéren guggolva lőtt szelfivel és disznó nagy mázlival meglett a szpotter jegy. Kicsit húzós lesz így a szabi vége, de nagyon úgy néz ki, hogy megéri.
Info  

• Írország, vagy Wales vagy Izland a táncostársaimmal, akik a 2018-as év egyik legnagyobb ajándéka voltak számomra 

Idénre valószínűleg lefújva, nem adja ki.

• és a legnagyobb fa: Oshkosh Air Venture és Chicago (USA)

Done, felkészül a jetlag. Elképesztő élmény volt, beszámoló és képek folyamatban. Most értem haza kilenc óra repülés után, Grazban át kellett startolnunk, mert berepült elénk egy privát jet. Nem volt vicces, amikor kiengedett futóknál full gázt húzott a pilóta...

Miért nem nyaralnék Spanyolországban

Minden nyár, minden ősz kötelező tartozéka nálunk a granadai tesztút, így  viszonylag sokat járok az Ibérián és egyáltalán nem vágyom itt nyaralni. Hogy miért? Ezért...

1. Szemét
Szemét mindenhol. Az utcán, a csalitosban, a nemzeti parkban. Mindenhol. A frekventált helyeken valamennyire összeszedik, de két utcával beljebb ott bűzlik. Ha eltávolodsz a turisztakailag fontos területektől, pofán vág a kosz. Műanyagot hord a szél az út mellett, a házak előtt.

2. Nyelv
Esélyed sincs. A helyiek nem hajlandóak, csak a saját nyelvükön megszólalni, nem tudnak, nem akarnak angolul tudni. Andalúzia különösen rossz ebből a szempontból. A seggük kilóg a gatyából, a házak omlanak, a turistákból élnek, különben nuku, de nem. Egy részük valószínűleg még mindig abban a hiszemben van, hogy a spanyol birodalom létezik. A szállodában és a múzeum kasszájánál talán lesz olyan, aki legalább makog angolul, de máshol nem. És semmit nem írnak ki. Nem tudod, hol vegyél buszjegyet, hogyan érvényesítsd, hogyan tankolj, különösen este 10 után.

3. Tankolás
Eddig minden úgy ment, mint normális helyeken. Leveszed a pisztolyt, tankolsz, fizetsz. Hahaha. Neeeem. A kutasnak először meg kell adnod, mennyiért tankolsz, aztán ő átkapcsolja kutat szabadra, este 10 után pedig kvázi előre fizetsz, aztán lesz nafta. Vagy valami ilyesmi, mert a cigány p... nyifogott valamit a mikrofonba spanyolul, amit mi nem értettük és tacepao sincs a külföldinek, hogy így tankolj, te hülye. Sikerült elszakítania nálam a cérnát a luvnyának nem kicsit, amikor 60km megtétele közel 2 órát vett igénybe és ő egyszerűen ignorálta, hogy nem értjük sem őt, sem a szitut.

4. Bikaviadal
Nem értem. A bikafuttatást sem. A kultúrális örökség része, mondják ők. Oké, de nem lehetne esetleg múzeumba vinni? Régen divat volt kivégzésre járni, ma már annyira nem menő. Európai részen legalábbis. A mozdulatok úgyis bekerültek a flamencoba, ott tovább élnek, nem kell ölni bikát a megőrzésük érdekében.

Vannak szép tengerpartjaik, szép hegyeik, lenyűgöző váraik, amiket száját tátva néz az ember, de ennyi. Ilyen hely van a közelebb is, nem kell ezért átutazni Európát.