A korelnök?

Van nálunk egy Trödlerladen nevű boltocska a Klosterwiesgassén, ami a ReUse Steiermark programjából származó holmikat árulja. Véleményem szerint az egyik legjobb bolt a városban, egyszerre Carla és antikvitás, tele jobbnál jobb dolgokkal.   

Ha valakit érdekel, mi is ez az egész: LINK

Amiben egy átlagos antikvitástól különbözik, hogy nemcsak sértetlen holmikat árul, hanem olyasmit is, amit az átlagos hagyatékosok eladhatatlannak ítélnek és kidobnak. 

Miért? Mert előfordulhat, hogy bár sérült, de még javítható, vagy pedig ideális alapanyag lehet művészi, esetleg upcycling, restaurációs projektekhez.

A Trödlerladen vitrinjeiben jól megfér egymással a Gmundner kerámia és a Hollóházi porcelán - nem vicc, van egy teljes étkészlet, nagyjából 80ezer forintért -, és ha valaki mondjuk kötőtűt szeretne olcsóért, jobbra a fal mellett egy doboz tele van velük. Bakelitlemezek, régi lámpák, kávédarálók, és persze temérdek vintage - meg fast fashion - ruha vár új gazdára. Az üzlet kétségtelenül legkülönlegesebb lakói azonban a pult mellett balra tanyáznak, illetve egyikük - most már biztonságban - balra fent a falon nézelődik. Ő egy kissé momentán szerencsétlenül fest, az eladó hölgy ugyanis elkövette azt a hibát, hogy a törékeny szépséget a többiekkel együtt a pult melletti tartóban hagyta és a vége az lett, hogy szegény súlyosan megsérült. 

Természetesen szerették volna megjavíttatni, de Grazban nincs restaurátor, a még sebesülten is szép, viktoriánus napernyő így felköltözött a szekrény tetejére, hogy végre nyugta legyen a kíváncsi emberektől. 

Igen, a Trödlerladen legkülönlegesebb lakói ugyanis mindannyian parasolok, a legfiatalabb is több, mint száz éves. A legszebb, egy fehér selyem és csipke példány - aki ugye sebesült - a formájából ítélve közel 130-140 éves, de a többiek is bőven száz felett vannak. Az is, akit végül elhoztam, mert ugye egy magára valamit adó khadjit, hacsak nem akar gutaütést kapni, nem lehet napernyő nélkül nyáron. A stand fölé már "kisírtam" anyuéktól az egyik, szolgálaton kívüli nagy napernyőt a talppal együtt, így a potenciális vevők nem nyúlnak ki a tűző napon, de nekem is kellett valami, és azért még mindig bizalomgerjesztőbb és szembetűnőbb egy parasol alól kivigyorgó khadjit, mint egy kalapban izzadó.    

Amikor először találkoztam egyébként velük, még egy nagyon különleges esernyő is gazdikeresőben volt - őt azóta elvitték, szerintem gyűjtő vette meg, mert a bolt által kért összeg a töredéke volt annak, mint amennyibe ezek a véncsontok amúgy kerülnek.

Erősen ingadoztam egy fekete selyem és a fényképen napfürdőző - épp száradt a mosás után - fehér vászon között, de végül az utóbbi mellett döntöttem, mivel a selyem kényesebb és már látszottak rajta az első repedések. Egy repedt ernyővel pedig nem megyek sokra. 

OFF

Vissza fogok menni a boltba és szólok nekik, hogy sürgősen írják ki, hogy a napernyők teljes felhúzása tilos! Ezeknek a nagyon öreg, nagyon törékeny anyagoknak a nyitálás a halála, ebbe pusztult bele az a szép fehér ernyő is és az egyik fekete is haldoklik. 

A sebesült ernyőtől egyébként az tart vissza, hogy a selyem miatt nem kis anyagi ráfordítást jelentene a rendbe tétele. Mivel egyszínű fehér, így valamivel kisebb cécó a varrása, de nem egyszerű. Szóval, amikor valaki 300+ eurót akar kérni egy restaurált viktoriánus parasolért, akkor az azért van, mert:

- meg kell találni a korhű anyagot (minta, vastagság)

- a megfelelő selyem métere iszonyatosan drága

- ha csak az ernyő csontváza volt meg, illetve minden panel elszakadt, akkor egyedileg ki kell kísérletezni a paneleket

- a végleges előtt kell legalább egy próba verziót készíteni olcsó anyagból (mock-up)

- nagyon precízen kell összevarrni a paneleket 

Amit tehát megfizetsz, az a rengeteg idő és energia, amit a restaurátor beleölt az ernyődbe, nem pedig csak az ernyő maga. 

Egy ritkább parasol amúgy még sérülten is horror pénzekbe kerül, csak szólok, tehát ha valaki szeretne egy ilyet, de nem nyert a lottón, akkor érdemes a hagyatékosoknál illetve a bolhapiacokon szétnézni.      

ON

A kupola most már tiszta és majdnem fehér, de ne tudjátok meg, milyen színe volt a víznek az első mosás után. A rozsdafoltok maradnak, főleg azért, mert amikor a folttisztítóval bekentem, az elkezdte megenni az anyagot. Pár apróságtól - néhány varrást meg kell erősítnem illetve egy-két helyen vissza kell rögzítenem a vázhoz, mert elengedett a cérna - eltekintve már bevetésre kész. 

Méretét tekintve sétáló ernyő, bambusz és fa ötvözete, de a váz már fém - szerencsére. Mivel szerencsére korához képest meglepően jó állapotban volt, így ki tudtam tisztítani anélkül, hogy le kellett volna bontani a vázról. 

Az öltések mérete a viktoriánus, edvardiánus korra jellemző icipici, a kupola kézzel készült, valószínűleg alig használták. 

Könnyen lehet, hogy jelenleg ő a korelnök, és még az ükvasalót is beelőzi. 

Még lógok neki egy tokkal, ami megvédi majd a koszolódástól, de már megígértem neki, hogy a nyáron - lehet, hogy újra, lehet, hogy életében először - megtekintheti majd Opatiját...

Tanulságok a műhelyből

 .. avagy szerszámból sose elég és a rozsda nem a barátod. 

Teljesen mindegy, hogy egy kisebb szekrényre való szerszámot vettél már, biztos, hogy amire éppen akkor, éppen ott szükséged lenne, az vagy nincs, vagy nem találod. 

A kombifogó azóta is ütközetben eltűnt - biztosan tudom, hogy volt! -, és ha a csillag-villás lenyalja a hatszöget a csavarafejről/anyáról, esélyed nincs leszedni spec szerszám nélkül. 

Két rozsdás dög is kóricál mostanság a környéken, az egyik Őnagysága, a másik a vasaló. 

Az egyik 70+ éve rohad, a másik 130, ehhez képest a csavarok java része egészen jól lejött. 

Puchságán, ahogy azt korábban írtam, az egyik pedálgumi nagyon rattyon van, és mivel megjött a cserealkatrész, gondoltam, még az idei szezon végére átszerelem. Hipp-hopp, jön, megy... 

Ja, gondoltam. Az egyik anya ugyanis némi agresszióval lejött, a másik viszont nem, a kulcs meg szépen gömbölyűre ette azt a francos hatlapot. Anyááááááááád. A fűrész szóba se jöhet, mert a menet a gumit tartó tengelyre van vágva, azt pedig nem akarom roncsolni, marad tehát a speciális fej és/vagy az anyatörő. 

A vasaló egy picit más tészta. Ennek a nyomorult eszköznek van összesen 7 db csavarja, ebből négy a fogantyúba megy, kettő a vasaló testét köti össze a fogantyúval, egy pedig az ajtócskát rögzíti, amin keresztük be lehet tenni a vas ökörnyelvet.

Na, melyik rohadt be? Igen. Az ajtó csavarja és az egyik a test és a fogó között. Gyakorlatilag oldhatatlan lett a kötés az évtizedek alatt, se a hideg, se a meleg, de még a pontozó-kalapács kombó se tudta megindítani. A cucc most épp egy vödör ecet-citromsav kotyvalékban ázik (és bűzlik, szóval kitettem az erkélyre), lehet, hogy a fogantyú csavarját ez majd kilazítja, de az ajtóhoz nem fűzök nagy reményeket. Ha azt le akarom venni, akkor jön a fűrész, aztán meg a fúró és a menetmetsző. Egyébként is mennem kell már megint az OBI-ba anyáért, mivel a pedálon lévőt pótolni kell.    

Hogyan is lehet tehát berohadt csavarkötést megoldani?

• Fagyasztó spray - eddig nem ájultam el tőle
• Szúró láng - nekem nem segített, de ettől még lehet jó
• Áztatás WD40-ben - ha van idő, nem rossz
• Pontozóval és kalapáccsal - mivel vasárnap van, a húskloffolás zajánál nagyobb ütlegelést nem akartam rendezni, így ennek a hatékonyságát megítélni nem tudom. A vasaló csavarját nem mozdította meg.
• Ha az egyik fél anyacsavar, akkor anyatörővel - ez ahogy szorítod, egyszerűen elroppantja az anyát anélkül, hogy a tengelyt károsítaná
• Lefűrészeled a csavarfejet, a maradékot kifúrod és újra vágod a menetet - macerás, éppen ezért ez a végső megoldás 

Rozsamentesítés

Nekem eddig a legjobban az ecet-citromsav kutyulék alias LÖTTY vált be, ez egy nap alatt szó szerint lezabálta a rozsdát a beletett cuccról. Pontos arányt nem tudok mondani, mivel úgy készült, hogy nem volt itthon elég ecet, szóval beleborítottam a maradék citromsavat is, jóleszaz felkiáltással. Hát, tényleg jó lett. Nagyjából egyébként egy fél liter 20% ecet és fél zacskó citromsav ment bele a kisvödörbe. A maradék meleg víz, annyi, hogy ellepje a maratni kívánt holmit. Ami a legjobb, hogy ez nem vegyszer, tehát simán bele lehet önteni a mosogatóba, vagy a WC-be használat után.       

Kipróbáltam a Hammerite rozsamentesítő zseléjét is, ami szintén vízben oldható, de ennek a hatásfoka meg se közelítette a Löttyét. Nem rossz, de nem is jó. Nyilván, ahol az áztatás nem opció, ott ez jól jöhet. 

A kólát felejtsétek el! Egyáltalán nem jó a hatásfoka, megrothad (megpenyhed), és drága. Az ökörnyelv az első kezelését ezzel kapta. Rozsdát alig hozott le, ellenben penész nőtt rajta három nap alatt. 

Ez pedig a vasaló-projekt jelenlegi állapota:

Az ökörnyelv lemaratva, kékítésre vár. Ez már a lemosás és átpolírozás utáni állapot, mielőtt további kezelést kapna, ismét át lesz küldve a smirgli alatt. Hogy az a vörös mi benne, ne kérdezzétek! Valószínű rozsda, de olyan vastagon, hogy kitakaríthatatlan.   

A foganytú a csiszolás után mahagóni pácot kapott. A szú rágta lyukakat szándékosan nem akartam kijavítani, mivel nem múzeumba kerül és eladni se akarom. A legtöbb, ilyen korú fa már szuvas, egy 130 éves eszköznél belefér. Száradás után kapott viaszt, most örül. Én is örülök. 

A csavarok az eredetiek, amiket kiszedtem és a vas tartó is, természetesen polír után. Lord Dremel ismét bizonyított...

Ami hátra van:

A vasaló kis teste mindenestől éppen a löttyben fürdőzik. Ha a fürdő megtette jótékony hatását, akkor jön majd a tisztítás és megpróbálom levenni legalább a tartó vasat. Ez ugyanis baromira útban van. A testet mindenképpen fémtisztára fel kell csiszolni, majd tükrösre polírozni, és ha ott a tartó, akkor alatta, körülötte nem tudom megcsinálni. Ha az ajtó nem is jön le, majd megoldom a csiszolást és kékítését valahogy, de a tartónak mennie kell. 

Apropó, kékítés. A vasaló, mivel élelmiszerrel nem érintkezik, szerencsére alávethető hideg kékítésnek. 

Kékítve lesznek a csavarok, a tartó vasak és az ajtó. Ez az eljárás egyszerre ad egy szép, kékesfekete színt a fémnek, miközben a korróziótól is megvédi. 

Kékíteni lehet:

• hővel és olajjal
• ecetben főzéssel 
• hidegen, speciális folyadékkal - ezt főleg a fegyvereknél használják, a Ballistol az egyik legjobb

Először gondolkodtam az ecetben főzésen, de már az áztatás szaga elég volt ahhoz, hogy meggyőzzön, érdemes lesz inkább a hideg kékítés felé menni.    

Közben pedig indul a versenyfelkészülés. A lövészklub, ahova járok, október elejére versenyt hirdetett kezdőknek és én, mivel vesztenivaló nincs, beneveztem. 10m táv, 36 lövés, 3-as sorozatokban. 

A vasaló ráér, Őpuchsága pedáljához meg amúgy is csak szerdán jön meg a szerszám... 

  

Vasaló

...avagy újabb vendég érkezett a műhelybe. 

Alapvetően Puchságos asszonynak szerettem volna pedálgumit venni - ami végül Willhabenen keresztül sikerült is -, aztán hazajöttem egy vasalóval. 

Vezetéknélküli technológia, már a súlya önmagában elég ahhoz, hogy kipréselje a ruhából a ráncokat. Igaz, kicsit felújításra szorul. Én is felújításra szorulnék, ha valamikor a XIX. század utolsó harmadában születtem volna... 

Nem viccelek. 

Fogalmam sem volt, hogy mit veszek meg, csak tetszett, hogy lehet vele mókolni és ha varrogatok, akkor nem kell majd szarozni azzal, hogy úgy pozícionáljam a vasalódeszkát, hogy áram is legyen. Nem sok konnektor van a lakásban, legalábbis elérhető helyen és ez mindig macera.  

A nő, aki eladta, valószínűleg szintén nem tudta, hogy egy százévesnél idősebb holmit árul, ami ráadásul teljes is, tehát nem egyszerű vintage dekor, hanem egy használhatóvá tehető eszköz. Benne van ugyanis az öntöttvas betét, a kis vasaló lelke. 

Jó rozsdás és jó koszos, tehát el fog telni még egy kis idő, mire újra betöltheti eredeti funkcióját, de pont ez tetszett. A korához képes príma állapotban van, még a fa fogantyú is csak minimális mértékben sérült. Ha nem törik be egyik csavar se, akkor a legmacerásabb a rozsdamentesítés lesz. Gondolkodom rajta, hogy elviszem műhelybe, ahol homokszórással meg tudják tisztítani pillanatok alatt, de ez ugye, súlyos plusz kiadás, ami megfontolandó. A legközelebbi ráadásul Södingben van. Valószínűbb, hogy maradnak a lassú, de költséghatékony, házi módszerek. Ecet, rozsamentesítő gél és társai, no meg mr. Dremel. Egyébként is kelleni fog egy jó sokk-oldó, mert a Nacssága pedálján a csavarok brutálisan be vannak rohadva és ne feledjük, Őfelsége a Cárevics is renoválásra szorult helyenként, mielőtt vizsgára visszük.     

Ez tehát a legújabb projekt, amivel a munkahelyi hörcsögkerékből igyekszem menekülni. 

Mondjuk, ha holnap jó idő lesz, akkor kimegyek a lőtérre. Azt mondtam már, hogy megszereztem az engedélyt, és így járhatok íjászni?