Ne tessenek semmi vadra gondolni, a konyha-erkély műhely legújabb vendége ugyanis egy teljesen barátságos és nagyon idős, városi bicikli. A Waffenrad elnevezés az eredeti gyártási helyből jön, más egyéb köze nincs a fegyverekhez.
Nagyon régen, amikor még meg volt nagypapám biciklije (és az tényleg nagyon régen volt), mindig szerettem körülötte ólálkodni. Egyszer még a festésében is részt vettem: feketére lett mázolva, miután az eredeti dukkozás teljesen lekopott/lerozsdált róla. Maga a bringa egy óriás volt az akkori méreteimhez képest és hát ma se lenne éppen kicsi.
A hétköznapi közlekedő edényem, Biszigli, szintén nem mai csirke már. Egy Bandiziol MB - közvetlenül a Csepel Csillag után kaptam, mivel a Camping akkoriban éppen cikivé vált, ami valamikor az általános iskola vége felé lehetett... Biszigli, amióta Grazban élek, többet lett hajtva, mint otthoni éveim alatt bármikor és túlélt egy balesetet is, ugye. Dögnehéz, de bárhova elmegy.
A Covid alatt meg még a Csepel is bevetésre került, mivel valamivel csak el kellett menni a Teszkóig... És most már inkább cool, semmint vérciki felbukkanni vele. Jó, gumit kéne még cserélni rajta, mert a nyomást már nem nagyon tartja, de ezen kívül semmi baja.
Frau Puch azonban egyértelműen korelnök a maga 1948-as gyártási évével. Nem, nem elírás. 1948.
Fogalmam sincs, hogyan és mikor kattantam be, hogy márpedig nekem kell egy öreg Puch, de mivel elég sokat lógok az eladások miatt is a willhabenen, elkezdtem nézegetni őket.
Az első, ami olcsóbb lett volna, totálkáros volt, de gondoltam, egye fene, meg lehet azért csinálni. Még egy 3 gangos agyváltó is dukált volna hozzá - a szívás egy évek óta pincében rohadó példány esetében garantált -, de csak májusban lehetett volna megtekinteni... Gondoltam, biztosan akad használható példány hasonló áron kicsit hamarabb is. Akadt.
Az öreg hölgyet kidurrant elsővel hoztam el GU-ból, félig szétszedve, mert különben be se fért volna. A srác, aki eladta, korrekt volt, engedett az árból, mivel a gumi közvetlenül a próbaút előtt távozott a Valhallába. Egyébként se gondoltam, hogy Frau Puch patinás (rozsdás) teste rögtön útra kelhet - mert a fényképeken is látszott, hogy azért na. Használható ugyan, de nem szép és nem biztos, hogy így ki kellene őt tenni az időjárás viszontagságainak.
Frau Puch tehát beköltözött Biszigli mellé, jelenleg leginkább akadályként és szépen lassan elkezdte felfedni a kis titkait. Például, hogy nem szokványos fekete a váz, hanem bordó. Hogy a felni krómozott küllőkkel, de fekete pánttal készült, amin középen zöld csík futott körbe. Hogy a sárvédők feketéjét zöld és fehér (nagyon Puch, nagyon stájer) csík díszítette. Frau Puch fénykorában tehát egy kifejezetten csinos kerékpár lehetett, aki hosszú évek kallódása után most újra életre kel.
Nem célom a múzeumi szintű restauráció, mivel annak a költségei meghaladnák az általam még elfogadhatónak minősítettet. De, mint általában az idős járműveknél, úgy itt is látszik: nagyjából a kétszeresét költi rá az ember, mire lesz egy elfogadható példánya.
Az alap 95 euró volt, jelenleg a két gumi, belsővel, csíkkal és a kormányra új fogantyú költsége postával együtt 91 euróra rúgott. Persze, vehettem volna olcsóbb gumit, nem fehér falut, de azt szeretném, ha csinos lenne, a legcsinosabb a városban. Patinásan elegáns.
A festékek - Hammerite, egyenesen a rozsdára - nyilván nem számolhatók fel teljes egészében, mert nem fog kelleni az egész doboz, de az se két fillér. (3 doboz kellett, fekete, zöld és fehér.) A váz nem lesz újra fényezve egyelőre, csak letakarítva, de a részleteket vissza szeretném rá festeni - stencilt gyártani meg valószínű a pincében kallódó, kb 20 évvel fiatalabb példányról fogok.
És hogy azért legyen valami viszonyítási alap: egy használható, szépen helyre hozott, de nem múzeumi szintre restaurált 1948-as Puch ára minimum 450 euró. Innen indulnak ezek a kerékpárok, de nem ritka, hogy a legatyásodott darabokat is 100 euró felett teszik fel. Ettől függetlenül nagyon sok mászkál még mindig, a váz alapján többnyire a 60-as évek utániakból, az utcán.
A cél, hogy a júniusi, de legkésőbb a júliusi CityRadln már Frau Puchhal abszolválódjon.
A nyereg elkészült, az első felni épp szárad, de még el kell mennem keskeny, 5mm-s maszkoló szalagért a Conradba. Azt hittem, van itthon a makettező ládában, de nincs. Pech.
Holnap pedig az esőszünetben felhozom az asszonyságot a pincéből, és lemosom róla a zsíros koszt, valamint megnézem, hogy milyen égő kell a lámpába, mert az az eladó szerint ki van égve.
A költség listát még egy Styria Lux dinamó terhelni fogja, mivel ami rajta van, koridegen és még nem tudom, hogy a támasz marad-e.
További kiadás lesz még egy csinos szerszámtáska (akarom mondani kettő, mert Biszigli is kap egyet), illetve egy kosár is.
És hát hogyan is néz ki egy 74 éves, eredeti Styria-lastik nyereg?
Így...
És némi - na jó, kőkemény - fizikai munka, Molotow Liquid Chromre + Hammerite kezelés után ilyen lett:
Igen, valamikor így javították a nyerget, alias Flickzeug bevetésen. Igen, vehettem volna újat, de a 70+os nyergek mind így néznek ki, az újabbaknak pedig más a rugózása. Kaphatna, igen, egy szép, bőr Brooks nyerget... 200 euró minimumért. Szóval nem. Marad a foltozás, és ha nagyon akarom, lefújom az egészet akrillal. Amúgy nem akarom. Csak semmi botox. Még egy alapos tisztítás hátra van, de utána már tényleg felszerelésre kész.
A következő a kormány - mosás, csiszolás és a krómozás javítása -, majd pedig felkerül az új fogantyú. A csengő kicsinosítása valamivel pepecsebb munka, ugyanis a betűk festettek voltak eredetileg.
Mosás után valószínűleg a csomagtartó is festhető állapotba kerül, mivel az szimpla fekete és le se kell venni, csak a pergő rozsdát, esetleg festéket lekefélni.
Sorrendben ezután úgy számolom, hogy a hátsó kerék és a hajtás felújítása jön, a láncvédőt ki kell kalapálni és újra festeni. A gumicsere a hátsó felnin is sürgős, mivel látszik, hogy régi és bármikor feladhatja.
A sárvédők egyébként csak a csíkok miatt macerásak, és ha jön a jobb idő, a festék is gyorsabban fog száradni. Májusban lesz egy négy napos hétvége is, akkor remélem, sikerül vele sokat haladni, esetleg menni vele egy kört.
Már nagyon várom, hogy kipróbálhassam.
