Táska

 A Nasságosasszony helyrepofozása indította el a lavinát. Mert, ugye, ha az ember megszelidít egy 1948-as biciklit, akkor ahhoz hozzá is kell tudni öltözni... Így lettem büszke tulajdonosa először egy, majd még egy... aztán még kettő 40-es évek beli ruhának. Az utolsó kettő kifejezetten alkalomra való, egyiküket sajnos a tisztító megrongálta*, de mázlimra nem lett oda teljesen. Ő még várja új, európai élete első bevetését, a másik - egy dán szabóságban készült, fekete szépség - már bemutatkozott a céges karácsonyi partin. 

*: Vasalónyomokkal kaptam vissza egy tisztítószalonból a nyolcvan éves selyemruhámat. Mivel a fényképeken nyoma sincs, ezért akármit állít a mosoda, ezt bizony valószínűleg ők csinálták. A témát lezártnak tekintem a 10 eurós Gutscheinnal, mivel vitatkozhatunk a mikor-hogyan kérdésén, de a ruhából attól nem jön ki a folt...      

Hogy még az otthon varrott ruhák is milyen anyagminőségből, milyen odafigyeléssel készültek ebben az időben, azt jól mutatja, hogy a fekete koktélruhán semmilyen, a selyem, a lenvászon és pamutruhán minimális varratfoszlás volt megfigyelhető. A bakelit gombok persze összetörtek a lenruhán, de azokat Mami varrósdobozából pótolni lehetett, szó szerint korhű példányokkal. Arról most ne is ejtsünk szót, hogy a hölgyek tekintélyes hányada abban az időben képes volt felöltöztetni az egész családot, ha a kezébe kaparintott egy varrógépet, meg néhány szabásmintát. Tudtak horgolni, kötni, varrni... és ha valaki felmegy az Etsyre, akkor látni fogja, hogy az otthon/szabóságban készített ruhák egy decens hányada évtizedek múltán is használható állapotban van, ami a mi fast fashionhöz szokott lelkünknek azért odabsz rendesen. 

Na, szóval, miközben a karácsonyi partira készültem, döbbentem rá, hogy nincs a ruhákhoz igazán passzoló táskám és ezt sürgősen pótolni kell az idei kerékpáros események valamint a Goodwood Revival előtt. Jött is a mit tenne MacGuyver - szabásminta kell, autentikus táskát venni vagy drága, vagy nem igazán lesz autentikus. Szabásminta megtaláltatott, és újra bekapcsolt MacGuyver. Nincs itthon se tweed, se erősebb vászon, de még egy valamire való flaneling se... Hmmm... Ellenben lebzsel a szekrényemben már pár éve egy vastagabb, kifejezetten táskához való filclap. Rátettem az összeragasztott szabásmintát... Jíhá, kiadja! Ráadásul ez a táska, a muster példány, pont passzol majd színben a hétköznapi ruhákhoz, a lenhez és a pamuthoz. Vállszíjhoz való is akadt itthon, pelenkaöltés is megy...  

 Tadamm! S lőn táska. A brosst évekkel ezelőtt kaptam, pont illik rá. Make-do-mend. Azért majd még fog készülni alkalmi verzió is belőle, egy pántos és egy pánt nélküli boríték táska formájában, fekete és ezüstkék színben, mivel az alkalmi ruhák még mindig táskátlanok.