Nem éppen Hamucipőke

...avagy 2023 első renovációs projektje - done. 

A fénykép ismételten kitűnő minőségű, elnézést, a valóságban cipő sokkal jóképűbb. 

Kora: kb. 80 év

Származási helye: Svédország, egy 1975-ben felszámolt cipősbolt raktára

Jellemzői: bőr felsőrész és varrott, bőr talp

Állapota: makulátlan, soha nem használt, deadstock példány, még csak fel se próbálta senki

Belefeccölt munkaóra száradási idők és szellőztetés, valamint a YT böngészése nélkül: kb. 5

Szegénykém, természetesen a feltalálási helyének megfelelő szaggal, csonttá száradva és enyhén megsárgulva-szürkülve érkezett februárban. Amit alatta látunk, az az eredeti doboza, igen. 

Mivel nem ő az egyetlen bőrcipő a háztartásban, a renováláshoz szükséges ápolószerek és eszközök beszerzése nem egyetlen pár miatt történt, tehát nem tekinthető extra kiadásnak. Még a fehér cipőkrém se, mivel szeretett Tisza cipőm nem velúr része is fehér és bőr, tehát neki is szüksége lesz majd rá. 

Azért is szeretek egyébként ilyesmivel foglalkozni - értsd felújítás -, mert nagyon sok újat lehet közben tanulni. Utána kell járni, kiválasztani a megfelelő hozzávalókat, elsajátítani bizonyos technikákat. A YT korában, főleg ha az ember angol nyelvtudással is rendelkezik, már nem akadály megtanulni kötni, horgolni, hímezni, varrni, vagy éppen bőrcipőt tisztítani, helyre hozni. 

Szóval, megérkezett ez a kedves, öreg cipőke Svédországból és azonnal látszott, hogy akármennyire is szeretné az ember felpróbálni, jobb, ha erről jó ideig még letesz, hacsak nem akarja tönkre tenni örökre. Látszott rajta, hogy egyetlen hajlítás és vége. 

Cipőfűző ki, hogy minden elérhető legyen. Fűző kimosása mosószappannal, mert teljesen felesleges bármi egyéb. 

Cipő felsőrész megtisztítása kifejezetten bőrhöz való tisztítószerrel, száradási idő betartása után első réteg mélykondícionáló. Ezt itt a bőrösnél vettem, nagyon jól bevált, a bakancsom is hamar megszerette.

Az első réteget még vagy öt követte, minden egyes kezelés után fokozatosan telt meg újra élettel a szikkadt bőr. 

Közben fehér cipőkrém és talpolaj megrendelve a netről. Mivel a cipő megszürkült és volt rajta néhány felületes horzsolás is, ezért nem volt elég a mindenhol kapható pico bello színtelen verziója. Muszáj volt felfrissíteni a színét. 

Kapott egy renovátor réteget is, ez még a kondicionálónál is gazdagabb, udvariasan megköszönte, bár erre annyira nem volt már szüksége.

A talpat is le kellett olajozni, mert kettétört volna és a kutatásaim során azt is megtudtam, hogy amúgy a modern, bőrtalpú - ez főleg az iszonyúan drága cipők kiváltsága ma már - változatokat is első használat előtt kezelni kell. Ez teszi ellenállóbbá a vízzel szemben. Mondjuk, pocsolyába ugrani így se lehet vele... Három, vékony réteg olajat nyelt be, ami abszolút nem kirívó, ennyi az újakra is kell. 

A fehér cipőkrémből szintén három réteg kellett, így gyönyörűen befedte a karcokat és visszajött az eredeti, fehér szín is. 

Az utolsó a színtelen cipőkrém volt, majd egy kis polírozás, cipőfűző vissza és nagy levegővétel után próba. Túlélte. 

Azóta már az első munkanapját is abszolválta sérülés nélkül, finoman megrágcsálva a jobb lábamat és köszöni szépen, remekül van. 

A szag is kiszellőzőtt, bár azért sokat segített neki a Boot Banana, amit csak ajánlani tudok. Sportcipőbe is ideális, tényleg összeszedi a sajtszagot. 

A lényeg, hogy csak jó minőségű ápolószerekkel dolgozzatok, és mindig teszteljétek, hogy nem szedi-e le a színét a cipőnek. Akkor is, ha nem egy ilyen véncsontot reanimáltok.       

   

Ez volt az eredeti hirdetés, ideálisabb fények között fotózva. 

És a lényeg: szeretett lenruhámhoz most már van cipő is. Jöhet a CityRadeln április 26-án. Nasságosasszonnyal ottleszünk. 

Drótszamár huszárok, a jó q... anyátok!

Eszméletlen, hogy mi folyik az utakon, és itt most egy viszonylag kulturált ország, alapvetően kulturált közlekedési rendszeréről van szó. 

Grazban rengetegen bicikliznek és ahogy jön a jó idő, úgy lesz egyre több az ön-, és közveszélyes idióta, aki legyőzhetetlennek és törvények felett állónak érzi magát. Elnézést, uraim, de azt kell mondjam, hogy többnyire önök azok, akik telibe szarják az írott (KRESZ) és iratlan szabályokat. 

Sokszor elmondtam már, de akkor most még egyszer: mindenki úgy öli, vagy öleti meg magát, ahogy akarja, de ahhoz senkinek sincs joga, hogy másnak anyagi-, testi-, vagy lelki kárt okozzon! 

Ma reggel a Méltóságosnagyságosasszonnyal csapattunk befelé a szokásos útvonalon, nagyvonalúan is gyérnek nevezhető járműforgalom mellett, tehát a négykerekűek semmilyen szinten nem akadályozták a kétkerekűek forgalmát. Az Operáig van összesen hat darab jelzőlámpa, ezek közül kettő zebrát véd a suliknál, a többi pedig veszélyes kereszteződést, tehát nem véletlenül kerültek oda, ahova. 

Csávó1 azzal kezdte az ámokfutást, hogy a TU-tól kikanyarodva bevágott elém és leszarta, hogy jobbról jön egy autó. Nyert a manőverrel vagy öt métert, dehát ő, mint tudjuk, a sárga trikóra hajt, nehogy már... Temetőnél irányjelzés jobbra ugyan minek, a többiek beépített kristálygömbje úgyis megmondja, hogy ő éppen elhagyja a főútvonalat. Trödlermarkt, jelzőlámpa, piros. Néhány autó áll szépen, pedánsan sorba úgy, hogy bőven hagy nekünk helyet felgurulni egészen az első kocsiig, ami bizony egy teherautó, aki nagy. Blokkolja a jobbra letérő kerékpársáv felhajtóját. Emberünk fogja magát, az első lehetséges alkalommal felhajt a járdára, végigmegy a sor mellett, durr, át a piroson, egyenesen. Azt tudni kell, hogy a szemből balra kanyarodnak ilyenkor zöld a kiegészítő lámpa és felnőtt kerékpáros nem haladhat a gyalogúton. 

Jön hátulról Csávó2, az igazi, totál agyhalott. A fent említett teherautó - ő se volt egyébként százas és ezért is kell tőlük nagyobb távot tartani - be akar állni a Trödler melletti ipari területre, kiteszi a vészvillogót - találd ki, mit akar csinálni, merre fog mozdulni - és megkezdi a két sávot lefoglaló manővert. Én megállok, mert mozog a 16 tonna, Csávó2-t semmi sem hatja meg, centikre elsurran a teherautó orra mellett. Ezhülyebazmeg. A káposzta nyert a művelettel kb 0m előnyt, így is eltekerek mellette a Nagyságossal. Jön a lámpa a Steyrergasse kereszteződésében. Piros. Egy autó áll a kereszteződés közepén - mit is mond a KRESZ? Hogy nem hajtunk be a kereszteződésbe, amig meg nem győződtünk róla, hogy el is tudjuk hagyni? Hoppárézimi, te bizony szar helyen leszel valakinek. -, mert pirosra váltott a lámpa. Megállok a pirosnál, erre Csávó2 elsuhan mellettem. Az egyetlen szerencséje, hogy a bent várakozó sárgarépa miatt nem tudott kihajtani senki, különben feltörlik vele csuklóból az aszfaltot. 

Na, most, aki személyesen ismer, az tudja, hogy mekkora bölömbika tudok lenni, ha csak egy kicsit is kieresztem a hangom. Utánaszóltam Csávó2-nek, hogy "Piros volt a lámpa!" Tényleg csak ennyit, mindenféle egyéb minősítés nélkül. S lássatok csodát, látni nem lát, de hall a répa! MEGFORDUL a kereszteződés közepén és elindul vissza pofázni, miközben zöldre vált a lámpa. 

- Tényleg piros volt a lámpa? 

- Igen, az.

- Ja, én azt hittem, az csak az ostoba autósokra vonatkozik. 

- Nem, sajnos, az ostoba kerékpárosokra is... 

És elhajtottam mellette ismét, majd szabályosan lekanyarodtam a suli mellett a mellékútvonalra, mert a Mandel nem tűnt gyorsan járhatónak. 

Igazi, gyapjas bunkó, az ausländerraus fajtából. Gúnyolódni van esze, amit egyébként nem veszek fel, és joggal kérdezheti bárki, hogy de mi a fűzfánfütyülő részfszú baglyot érdekel téged, ha elcsapják az ilyen f.szt? Legalább eggyel kevesebb, nem?

Nos, önvédelemből, mert:

1. Sajnálatos módon nem tehetem meg, hogy miután feltálalták az aszfalton, jól kiröhögöm és otthagyom a pcsába, vagyis kénytelen leszek ottmaradni és elsősegélyt nyújtani. Bár kiképzett vagyok trancsír fronton, azért az én lelkemnek se tesz jót a flaszterre kent velőscsont. 

2. Meg kell várnom a rendőrt, hogy igazoljam, az aszfalra terített fasírt volt a hibás, mivel semmibe vette a lámpa tilos jelzését és az autós az ég világon semmiről se tehetett. 

3. Ha bírosági ügy lesz belőle, mehetek tanuskodni. 

4. Utálnám, ha kora reggel mehetnék haza ruhát cserélni, mert véres lett.

5. Miközben elsősegélyt vagyok kénytelen nyújtani az ápolatlan krumpliból rösztivé magasztosult példánynak, a saját életemet is kockáztatom, mert mi van, ha valaki elnézi és belehajt a helyszínbe.  

6. El fogok késni a melóból, be kell tehát telefonálnom, ami véres kézzel nem annyira vicces. 

7. Simán okozhat olyan balesetet, amiben végül engem találnak el a résztvevők, ő meg elhajt.  

És ezekből egyre több van. Sisak nincs rajta, amiben igaza is van, mert a fejében úgy sincs mit védeni. 

Átmennek a piroson, a STOP-táblát leszarják, felhajtanak a járdára, kanyarodási szándékukat nem jelzik, az utánfutós vackukkal megállnak keresztbe a bringaúton nézelődni, centizve szlalomoznak a gyalogosok között a közös használatú szakaszokon. Kötelező tartozékok a kerékpáron, ugyan, minek? 

A kerékpárok beazonosíthatatlanok, kötelező KRESZ-vizsga nincs. Csak akkor lehet felelősségre vonni az ilyet, ha tetten érik, erre viszont nincs kapacitása a rendőrségnek. Időszakosan vannak nagyobb ellenőrzések, ezekkel a műszaki kotralékok egy részét ki tudják szűrni, de a többit nagyon nehéz. 

Amíg nem a zsebükre megy, nem fog tudatosulni az emberekben, hogy a KRESZ betartása nem úri huncutság és a papírkutyák sajátja. Sajnálatos módon azonban nagyon nehéz lenne olyan megoldást találni, ami ne érintené hátrányosan a normális többséget. 

Lehet, hogy egyszer pofán vágnak, de akkor is be fogok szólni a gyökereknek. Még az is lehet, hogy lesz köztük olyan, aki elszégyelli magát és elkezd normálisan közlekedni. A többi meg előbb-utóbb úgyis felszántja orcával az aszfaltot. Remélhetőleg akkor, amikor én nem vagyok ott...              

Durrbelebumm

 Őszintén remélem, hogy egyetlen olvasóm se vált a szombati tömeges áldozatává az M1-en és ezúton is megragadnám a lehetőséget, hogy minden érintettnek mielőbbi felépülést kívánjak, az elhunyt hozzátartózóinak pedig őszinte részvétemet fejezzem ki. 

Nem tudom, sikerült-e már valaha ekkorát összehozni Magyarországon, szerintem még nem, minden esetre elgondolkodtató, ami történt. A részleteket egyelőre senki sem ismeri, még a baleset körülményeit vizsgáló szakemberek is csak most kezdik felépíteni a mi, hogyan történtet. Nagyon sok, lehetséges forgatókönyv van a hirtelen megijedő sofőrtől kezdve az épeszű sofőr elvette a gázt, a mögötte érkező agyhalott meg belerongyolt, elindítva a láncreakciót verzióig.   

Baleset = emberi hiba

Valaki, valahol mindig hibázik egy baleset előtt, és hogy ennek milyen következményei lesznek, az a körülményektől függ. Az olyan műszaki hiba, amelyre egyáltalán nem lehetett számítani, nagyon ritka, sok esetben annak a hátterében is ott az emberi tényező - például egy gondatlanul elvégzett, vagy el nem végzett ellenőrzés képében. 

A social mediában keringő videók nagyon jól mutatják, hogy hányan, hányféle hibát követtek el a balesetben érintett járművezetők közül. Külön kiemelkedik a szalagkorlátot áttörő kamion fedélzeti kamerája által készített felvétel, ami alapján a sofőrnek kinéz egy jó kis büntetés, és alighanem az őt előző személyautóst is meg fogják kérdezni, hogy na de more, ezt miért. 

A kamion ugyanis lassítás nélkül, tempomat 90-nel robog bele a sárga masszába, mellette meg legalább 110-130km/h-val zúg el a személyautó. Az ottlévő roncsmezőt esélyük sincs kikerülni, mert nincs kiút, telített az összes sáv és jön is a csatt, fröcsög a vas, mint a zápor. 40t fékezés nélkül repül bele 90-nel az álló járművekbe, és úgy szakítja át a korlátot, mint kenyai futó a maraton célszalagját.      

Így nem lehet vezetni, kérem szépen! 

Jegyezzük meg: ködben, füstben, porban, falként zuhogó esőben BÁRMI LEHET! Bármi, tetszik érteni? Alien, kóbor szamár, vadmalac, harcoló, német alakulat, vagy roncsok között kószáló emberek! Az egyetlen, értelmes döntés ilyenkor, hogy drasztikusan lecsökkented a sebességet és megnöveled a láthatóságot az egyetlen lehetséges módon, vagyis felbszod a ködzárfényt!  

Nem is olyan régen, újévkor, amikor Grazból jöttünk hazafelé, Székes körül belefutottunk egy olyan ködcsomóba, amiben nagyjából a kocsi orrát lehetett látni, azon túl semmit. A szélső sávon kb 50-60-nal döcögtünk, miközben jópáran úgy zúgtak el mellettünk a 0m látótávolságot telibeszarva, ködzárfény, minden nélkül, mintha derült ég, napsütés lenne... És nem, nem a románok, meg a törökök, meg az ukránok, hanem a hasonlóan kulturált magyar autósok, nem is feltétlenül német prémiummal, hanem kotvány Suzukival. 

Az, hogy valaki megöli magát, az ő dolga. Biztos, hogy lesz pár ember, akinek hiányozni fog, majd mondják is, hogy olyan jó ember volt, mindig biztonságosan vezetett (jaja, cöcöcö), de egyébként mondom, az ő dolga. Ahhoz viszont senkinek sincs joga, hogy mást megnyomorítson, megöljön, vagy akár csak anyagi kárt okozzon.       

Olyan sincs, hogy egy természeti képződmény egyszerűen csak úgy hopp, oda ugrik az ember elé! Egy ködfolt, egy porfelhő nem egyik pillanatról a másikra terem ott, vannak előjelei. Az egyetlen, ami gyorsan történhet, főleg, ha az ember autopálya sebességgel halad, az a látótávolság még elmegyről húbazdmeg szintre csökkenése. 

Éppen ezért gyomorforgató az útkezelő mimindentmegtettünk önmosdatása. Lófaszt nem tettetek, töki! Az nem mindentmegtettünk, hogy az "indulás előtt utinform" helyére kicseszitek a "ködfoltok/erős szél/hóátfúvás/porátfúvás, vezessenek óvatosan" jelzést. Mert az M7-en kb ennyi volt, miközben 150-es pulzussal, kiguvadó szemmel próbáltam kiszúrni az esetleg előttem tanyázó akadályt. És a legfinomabb, amikor bevallja a tulok, hogy amikor befutottak az első bejelentések a tömegesről, megpróbáltak ránézni a kamerákkal, de nem láttak semmit... Öcsém, tényleg megtettetek akkor mindent? 

 

A mihez tartás végett: A9 Szlovénia felé, szakadó eső, az a fajta, amiben maximumon járatott lapátok mellett is csupán feltételezni tudja az ember, hogy mi van előtte. Végig 60-as korlátozás kitéve. Ha csak vizes út, 100. 

Horvátország, Sv. Rok alagút környéke. Az erős szél - értsd, el tudja fektetni a megrakott kamiont - miatt 40-es korlátozás. Így megy ez ott, ahol legalább megpróbálnak tenni valamit. Mert az emberi hülyeséggel nem sokat lehet kezdeni, ha valaki ennek ellenére sem veszi el a lábát a gázról, azt sajnos továbbra sem lehet lelőni. 

Kedves autós társak! Ha esetleg nem lenne világos, adverz időjárási körülmények között:

- sebesség csökkentése

- láthatóság megnövelése

- követési távolság hozzáigazítása a körülményekhez

- felkészülés a kitérésre, láb a fékpedál felett, mindkét kéz a kormányon

Mert a fizika törvényeit meg lehet hágni, csak nem biztos, hogy jól jön ki belőle az ember.