Piramis (játék)

A Pepi feje mindent elmond

Ha piramisok, akkor Egyiptom - kevesen tudják, de állítólag Boszniában is van belőlük néhány, ráadásul nagyságrenddel öregebbek az egyiptomiaknál. Vagy legalábbis van Visokoban valami, amire kis képzelőerővel rá lehet húzni, hogy piramis.
Tessék beírni a gugliba hogy "boszniai piramisok" és már dől is az információ, mindkét véglet képviselteti magát szép számmal.

Ez itten az. A visokoi Nap piramis, a haverjai - van itt kérem Sárkány, meg Hold, meg f***om tudja mi még - ebből a szögből mindennek látszanak, csak éppen piramisnak nem. A boszniai hegyvidéken átutazva egyébként rengeteg, piramis forma hegyet találhatunk, szóval nyugodtan mondhatjuk, hogy Bosznia piramis nagyhatalom. (A természet egyébként szeret gúla-formában építkezni, de ezt hagyjuk, ne gerjesszünk negatív energiákat. Egyébként is, a természetnek megvan az a jó tulajdonsága, hogy képes pozitív - vagy éppen negatív - irányba befolyásolni az emberi szervezetet, csak éppen lassabban dolgozik, mint az általunk kifejlesztett kemikáliák. Egy jó zsálya tea például igen hatékony torokfájásra, saját tapasztalat, de idő kell neki. A hit és az akarat pedig sok mindent befolyásol.)
Visoko Szarajevótól nem messze található, a figura, aki "ásatásokat" folytatott itt, szerintem egy kókler, de nem feltétlenül a rosszakaratú fajtából. Amióta ugyanis telikürtölte a világot a visokoi állítólag-piramisokkal, azóta özönlenek ide a szájtáti népek pozitív energiát gyűjteni, és fizetnek, ami mindenkinek jó. A faszinak is, aki ezt az egészet kitalálta, és Boszniának is, mert jönnek a turisták, vásárolnak, többnyire ugye euróért, mert konvertibilis márkát szinte senki sem vált.
A feltárt alagútrendszerbe a belépő 7,5 euro, ha valaki az ásatási helyszínt is szeretné megnézni az még 5 euro. A pénz egy alapítványba megy, ebből finanszírozzák az "ásatásokat". Már ha ásatásnak lehet nevezni azt, amikor valaki bizonyíték keresési lázában átgázol minden történelmi rétegen, szétcsesz egy középkori erődöt, illír kori leleteket meg a többi, lényegtelen kacatot... (Ez akkora felhördülést váltott ki szakmai körökben, hogy a botcsinálta régésztől azonnal megvontak minden hivatalos támogatást. Az illető eredetileg egyébként géplakatos, és jelenleg az USÁ-ban él, hobbija az utazgatás és az emberiség történelmének megreformálása. Az ásatások azóta önkéntesekkel - ők ingyen dolgoznak - folynak, adományokból.)

Íme, a boszniai piramisok völgye.
Jaja, ez is olyan csodatévő hely, tele pozitív energiával, lehet itt gyógyulni, meg csoda-vizet venni, szigorúan sötétbarna üvegben. (A vizet, ha csapvízhez keverjük, lehet szaporítani és olyan egészségesek leszünk tőle, hogy ihajj! De csak óvatosan, mert a csoda-víz háklis jószág, könnyen megsérül az érzékeny kis lelke és feldobja a kristály-tappancsát. Barna üvegben is.)





Ez az alagút bejárata, munkavédelmi sisak viselése odalent kötelező, és nem véletlenül. A bányatárna ugyanis helyenként igen alacsony, csak úgy csattogtak a kobakok lépten-nyomon. A járatok maguk állítólag több mint húszezer évesek, és nagyjából ötezer éves folyami homokkal voltak/vannak feltöltve. Ezek az adatok szénizotópos vizsgálatokkal lettek megállapítva, négy különböző laboratórium által, de hogy mégis melyik néggyel, azt nem árulták el. De mégis, mi van odalent?
1. Néhány monolit, furcsa vésetekkel, amikbe néhányan már belelátták a régi magyar/székely rovásírás elemeit.
Az XXL-es folyami kavicsok állítólag több részből állnak, és úgy helyezték el őket, hogy az alattuk lévő vízerek negatív energiáját semlegesítsék, vagy pozitívvá tegyék.
2. A járatokban iszonyatos pozitív energia túltengés figyelhető meg állítólag.
Jártak itt mindenféle szakemberek mindenféle rezgésmérőkkel és kimutatták, hogy itt aztán csak úgy tobzódnak a pozitív energiák. (Rezgése mindennek van, ahogy a tárgyak sugárzása is kimutatható. Ez nem újdonság és még csak nem is sarlatánság. A zajokra és rezgésekre egyébként mindenki máshogyan reagál, én érzékeny vagyok rájuk, ami a munkámban oltári nagy előny. Sokkal előbb kiszúrom ugyanis a nem kívánatos motorlengéseket és rezgéseket, mint a többiek. Ez egy adottság, semmi misztikus nincs benne.) Van olyan, hogy Gyógyító terem, ahol néhány napot eltöltve meggyógyul az asztma. Hogyne... amikor a gerendákról penészvirágok mosolyognak, aha. Anyukám konkrétan köhögőrohamot kapott odalent és jelenleg egy csinos hörghurut kevéssé boldog tulajdonosa.
3. Penész minden mennyiségben.
Merthogy a járatok nagy részében oltári penészfoltok tenyésznek, ezt csak az nem veszi észre, aki éppen csukott szemmel lapátolja magába a pozitív energiákat.
4. Csoda-víz.
Erről már írtam, nem ismételném meg.
Ami feltűnő, az a rágcsálók és bogarak teljes hiánya. Csontokat - emberi, állati, űrlényi - nem találtak eddig.

Igaz, a teljes feltételezett járatrendszernek eddig csak a töredékét takarították ki.
Ami biztos, bizonyos mellékjáratokat biztosan nem a természet zárt le, legalábbis a kövek felettébb ritkán szoktak szép szabályosan egymás tetejére csüccsenni, és tegyük fel, hogy a járatokat sem egy azóta már nem erre csörgedező folyam hordta tele homokkal, akkor bizony felmerül néhány olyan kérdés, ami nem feltétlenül megnyugtató gondolatkört ébreszt.
Először is, ha a járatokat tényleg több mint húszezer évvel ezelőtt mesterséges úton hozta létre egy eddig ismeretlen civilizáció, akkor én nem feltétlenül szeretnék velük találkozni. Ha ők húszezer évvel ezelőtt olyan technológiai szinten álltak, hogy simán lyukat ütöttek a hegybe, és becipelték oda azokat a böszme nagy köveket, akkor ha csak vissza nem bombázták magukat/őket az őskorukba, mi földlakók a kis atomfegyvereinkkel legfeljebb az agresszív csivava szintet képviselhetjük hozzájuk képest.  
Ebből következik a második kérdés, miszerint ha tényleg mesterségesen töltötték fel a járatokat laza ötezer évvel ezelőtt, akkor vajon nem azért tették-e ezt, hogy KIZÁRJANAK valakiket, vagy valamiket és megakadályozzák a visszatérésüket. Biztosan jó ötlet-e kilapátolni onnan azt a homokot és ledönteni a kavicsfalakat, megnyitva újra a tárnákat? Én legalábbis zabos lennék és valószínű nyakon önteném az illetőt a welcome drinkkel, ha először rácseszi az orromra az ajtót, utána meg mintha mi se történt volna, megint kinyitja.
A harmadik, még nyugtalanítóbb kérdés pedig, hogy ha húszezer évvel ezelőtt az emberiség volt olyan fejlettségi szinten, hogy létrehozzon efféle rendszereket, akkor mégis, mi csinált belőlünk bottal hadonászó majomfajzatokat, és vajon hová lettek az agresszorok? (Qva jó sci-fit lehetne ebből a témából írni... hmm...) 

Egy szó mint száz: Visoko akkor működik, ha valaki hisz benne. Enélkül legfeljebb egy egyszerű kirándulás, ami ár-érték arányban a "nem éri meg" kategóriába tartozik. 

Ha pedig valami tényleg értelmeset szeretnék a hely kapcsán megemlíteni, akkor az a helyi kisvendéglő kávéja és pljeskavicája. Na, az tényleg feltölt pozitív energiákkal.

Városok Boszniában III. - Jajce

Volt már városos bejegyzésem Mostarról és Szarajevóról (itt), úgy gondoltam, kiegészítem Jajcéval, ha már arra vetődtem.
A város Banja Lukától 50km-re délre fekszik a Vrbas és Pliva folyók találkozásánál, az írásos források 1396-ban említik először, de a terület már a rómaiak alatt és valószínűleg előttük is lakott volt. 
Történelme éppoly viharos, mint az összes többi városé Boszniában. Verekedtek itt már egymással a magyarok és a törökök, a törökök és a Monarchia, itt alapította meg Tito Jugoszláviát, legutóbb pedig a szerbek és a boszniai horvátok ütötték érte egymást. 1995 óta a Bosznia-Hercegovinai Föderáció része. Lakossága főként bosnyákokból és a boszniai horvátokból áll, erős kisebbségben vannak a szerbek és az egyéb nemzetiségek.
Hogy a neve honnan ered, arra több verzió is létezik - egy biztos, hogy a tojással kapcsolatban van. Merthogy a Jajce szóban ott a jaja, vagyis a tojás szlávul, de hogy most a hegy, amire épült, vagy éppen maga a város formája a tojás, arról nincs megegyezés.
Ha valaki erre jár, érdemes megtekinteni az alábbiakat:

1. Mitras szentély

Nagyon-nagyon ritka dolog, talán egy van még belőle a világon, ezért is szeretne Jajce az UNESCO listájára kerülni.
A fényképen az oltár fennmaradt része látható.
Csak akkor lehet ennyire közel menni hozzá, ha van idegenvezető az emberrel, egyébként az üvegfalon túlról tekinthető meg.












2. Komotin erőd (Fellegvár, Katakomba, templomrom)

 

 

Ennek majd szerintem szentelek egy egész bejegyzést, mert érdemes.


3. Vízesés

Jajce fő attrakciója 30m magas és Csontváry is megfestette. Nem mentünk le, merthogy vizesek leszünk és különben is indulni kell tovább a Pliva-tóhoz, aztán meg haza.
A kirándulás végül ebédelésbe fulladt.














4. Pliva-tó

 Sajnos nagyon kevés idő volt rá, mert fontosabb volt ebédelni (mi megittunk egy kávét, és mivel közeledett a megbeszélt találka-idő, így a családból csak én nyargaltam el a vízimalmokat megnézni. Utóbb kiderült, kár volt futni, mert lassan szolgálták ki a többieket... Hja, ennyit jelent, ha valaki makog  helyi nyelven valamennyit. Érdekes módon nekünk pikk-pakk megérkezett a kávénk.)

Vízimalmok a Pliván

Étterem bringóval

 

5. AVNOJ múzeum

 Bizonyára érdekes, mivel a jugó történelem annyira nem része nálunk az oktatásnak.
Sajnos, idő hiányában ezt sem tudtuk megnézni.
Az biztos, hogy Tito elég nagy népszerűségnek örvend ezen a vidéken, a szuveníres iparág gyakorlatilag az ő személyére épül.







További érdekességek:

 

Röviden tömören: érdemes eljönni ide, és legalább egy teljes napot (nem néhány órát) eltölteni itt.

Kommentár nélkül - Bosznia

Balkánika

Ismét volt szerencsém egy kis időt eltölteni a Balkánon. Nem tudom, miért, de én szeretem ezeket az országokat odalent, Európa peremén és nagyon zavar, amikor valaki nagy pofával kőkorszakinak, elmaradottnak titulálja őket. Főleg akkor, ha az illető az, ami. Például idegenvezető. (Azért a mohácsi csatát 1529-re datálni kicsit cinkes, de hagyjuk.)

A klotyó

Szarajevónak van pár nevezetessége, ami nincs fenn a wikipédián - például Európa első nyilvános budija is itt található és a mai napig üzemel.
(Onnan tudom, hogy az idegenvezető a wikit használta forrásul, hogy én is elolvastam a szócikket.) A háborúban persze ezt is szétlőtték, és csak a kétezres években nyitották meg újra. Ez az a tipikus balkáni fajta: terpeszben fölé áll, céloz, lő és közben megpróbálja nem összecsinálni a nadrágját.
Azzal a történelemmel, ami ezek mögött az országok mögött áll, szerintem egyetlen, most éppen az Unióhoz tartozó állam se lenne máshol. Szeméthegyek az uniós Olaszországban is akadnak szép számmal, csak úgy mondom és hát vannak más népek is, akik közmondásosan lusták. Nem mellesleg láttam én Pest megyében is olyan falvakat, hogy ihaj, szóval egészségesebb nem kőkorszakozni szerintem. Más kérdés, hogy összehasonlítva egy bosnyák és egy horvát portát egyértelműen látszani fog a különbség - de ez Zalában is így van, ahol a horvátok házai mindig is csinosabbak voltak a magyarokénál. Ügyesebbek és dolgosabbak, ennyi az egész.
Bosznia amúgy igen szegény. A keresetek a béka segge alatt vannak, az árak nekünk röhejesen olcsók (főleg nyugati fizuval, pislogtam is nagyokat, amikor a kishölgy a benzinkúton 3 kitűnő eszpresszóért felszámított 1,67 eurot. 3 db kávéért. A mihez tartás végett Zalakomárnál a kúton 600 forint alias 2 euró egy eszpresszó és a kanyarban sincs a bosnyákhoz képest.), nekik sokszor megfizethetetlenek. Egy orvos Boszniában kevesebbet keres, mint egy takarítónő Ausztriában. Nem viccelek, ezt a bosnyák takarítónőnktől tudom, aki már közel harminc éve Grazban dolgozik és gyakorlatilag perfekt beszéli az osztrákot.
Ha valaki engem kérdez, szó sincs itt egyébként kőkorszakról, csak egy kicsit mások. Délszlávok na, annak minden pozitív és negatív aspektusával, és ez bizony furcsa lehet az olyanoknak, akik főleg nyugat fele mennek kirándulni.
Ha már összehasonlítgatunk: Horvátország és Szlovénia a Balkánon belül a "legeurópaibb", itt tűnik fel legkevésbé a délszláv mentalitás, főként a többségi katolikus vallás miatt - minél délebbre megy azonban az ember, annál inkább előtűnik azonban az a bizonyos egy tő és aki járt már horvát nemzetiségi diszkóban, az tudja, hogy azért ők se kis piskóták.
Visszatérve Boszniára: ha valaki olcsón akar jót kajálni, annak itt a helye. Csevap pitában, pljeskavica, ajvár, lokum, rahát, baklava... és a fekete kávé, vagy ahogy ők hívják, bosanksa kava - igen, ez az a zaccos, általunk török kávénak nevezett cucc, amiről korábban már írtam. A kultúrájuk szerteágazó, csupa szín.

A táj meseszép, Szarajevó sokszínűsége egyszerre lenyűgöző és félelmetes. A Baščaršija nyüzsgése, színkavalkádja elvarázsolja az embert, az egyik sarkon mecset, a másikon pravoszláv templom, a harmadikon zsinagóga, a negyediken meg római katolikus áll, a levegőt betölti a parázson sülő ételek illata és a müezzinek imára hívó éneke. Európa Jeruzsáleme - nagyon találó. Igen, ott a szemét, a rengeteg kóbor kutya, az elhajthatatlan, kéregető cigányok hada - a szegénység kézzel fogható bizonyítékai.
Szarajevónak ezer arca van. A modern üveg paloták árnyékában még mindig ott kísért a háború szelleme - a házak begyógyítatlan sebei emlékeztetnek az ostromra, egyen fejfás temetők guggolnak a kanyarok mögött és az idősebbek szemében még mindig látni azt a különös, szomorú fényt. Ami számunkra érdekes látnivaló, az számukra lidércnyomásos emlékek tárháza. (Az idegenvezető hölgy Jajcéban például a két kisgyerekével a vár alatti katakombában bujkált sokadmagával. És valószínű nem azért nem mondta el, hogy kik voltak a bogumilok, mert nem tudta, hanem mert az angol nyelvtudása érezhetően kevés volt hozzá. Na ezért kell erre a vidékre olyan ember, aki beszéli a helyiek nyelvét. Meg azért, hogy ne rakják félre a buszt a határon. De ez nem az én dolgom.)
Egész falvak omladoznak néptelenül a hegyek között, és nem messze a várostól még mindig ott lengedeznek az aknaveszélyre figyelmeztető táblák.
A Balkán puskaporos hordó. Mindig is az volt és sosem lesz más. Túl sokféle, túl hirtelen nép lakja, akik képesek bármikor egymásnak ugrani, mert a történelmük másról sem szól, csak háborúkról.
Tipikusan az a hely, ahol praktikus, ha valaki beszéli a nyelvet - az angollal lehet persze boldogulni, a némettel meg pláne, de azért sok ingyen fagyit és nagyobb adag kaját csipogtam én már össze azzal a kis horvát tudásommal, ami van - és ismeri a helyi viszonyokat. 

Még egy praktikus dolog:
A bazárban elfogadják az eurót, 1 euró 2 konvertibilis márkával ér fel, ellenben visszaadni szinte biztosan márkában fognak. A boltokban, hivatalos helyen nem lehet euróval fizetni, itt marad a márka, vagy a bankkártya!

Képek hamarosan...

Városok - Bosznia, második rész

A dél-szláv területekre általában két ok miatt megy az ember:

• egyrészt nagyon olcsó (még a magyar fizetésekhez képest is)
• másrészt gyönyörű.

Nagyon régóta ígérgetem ezt a bejegyzést a bosnyák városokról, legalább is arról a kettőről, ahol sikerült több-kevesebb időt eltölteni. Nagy történelmi leírásokba nem bocsátkoznék, beszéljenek inkább a képek! 

Mostar

1996 óta volt a bakancslistán, mindig fogadkoztunk, hogy márpedig idén elmegyünk ide... most végre sikerült.













Csezva és kávésfindzsa.  A bazárban pedig nagyon szép kézműves holmikat lehet kapni bagóért. No meg bureket. Nagyon finom bureket. (A mostari verzió nálam jó orrhosszal vezet a szarajevói előtt. Kár, hogy nem vettünk belőle többet.)

A mostari. 

 A híres Öreghíd, amiről már írtam a hídsorsokban. 

A katolikus templom. A tornya valami 36 méter magas. Impozánsnak tűnik, de valójában csak egy jókora modern betonépület, szakrális funkcióval.
A tornya messziről látszik - a városi legendák szerint az volt a cél, hogy magasabb legyen, mint a környező mecseteket "rakétái". Hogy mire jó ez az egész - mármint a ki tud magasabb, a másikat bosszantó műtárgyat emelni -, azt nem tudom. Szerintem hülyeség, de ők tudják.




Sarajevo

Na ja.

 Memento mori. Bár Sarajevot szépen helyrehozták, azért egy-két épület még mindig a polgárháborús éveket idézi. Ez valamikor bevásárlóközpont volt, és a városba beérőket fogadja... igazán impozáns.
A város egyébként iszonyatosan szerencsétlen helyen van, egy völgy kellős közepén. A környező vonulatokról minden pontja kényelmesen belátható és belőhető. (Ki is használták ezt...)

 Tarka-barka villamosok. Szerintem cool, mások szerint szedett-vedett. Az egyik fele ilyen, a másik olyan, de megy... és ez a lényeg.   

Anyu személyes kedvence. (De hiszen ezt úgy hívják, mint engem...) A villamosvezető visszaintegetett :)

Baščaršija. Minden nagyon nagyon színes. Külön utcája van a kajásoknak, az ékszerészeknek...

 Az éttermesek utcája tele van hasonló kiülős helyekkel. Van néhány sütöde, ahol még szács alatt készítik a kaját.

 

 Rengeteg csetres, de azért tetszettek.

A világ első nyilvános WC-je és ma is üzemel.
1530-ban nyitott meg, 1992-ben lerombolták (Hogy mi a francért kell telibe lőni egy klotyót?), 2001-ben újra megnyitották.
Teljesen kulturált pottyantós típusú.

 A mecset macskája, avagy minipárduc fenségességének teljes tudatában... (Csodáljatok, kétlábúak! Na, mi lesz?)

És az utcasarok, ahol voltaképpen kirobbantották az első világháborút. A tábla azon a helyen áll, ahonnan Gavrilo Princip lepuffantotta a Monarchia trónörökösét és annak kedves feleségét ( Értem én, hogy egyenjogúság, meg minden, de a hercegné meggyilkolását nem értem...)
Az utca amúgy eszméletlenül kicsi, teljességgel érthetetlen, miért próbált meg behajtani a sofőr azzal a batárral, amit itt már bemutattam.


A kis képen látható helyen tervelték ki a gyilkosságot, az udvarban ma is a negyed egyik legfelkapottabb kávézója található.A helye neve Morica Han.
Lépten-nyomon történelem.

 A könyvtár a mai napig nem üzemel. Az épületet nagyjából helyrehozták, mivel a város ostroma alatt találatot kapott, a tűzben viszont számtalan felbecsülhetetlen értékű irat megsemmisült. (Remélem, van egy külön bugyor a pokolban azoknak, akik így vagy úgy könyvet pusztítanak.)

Örökláng az elesettekért. Minden rendszer más és más elesetteknek ajánlotta.














És akkor egy kis kiegészítés a 2013-as úthoz.

 Szeretném felhívni a figyelmet a bazár két kitűnő vendéglátó egységére.
A kis képen szereplő csevapozdában hihetetlenül finom szarajevói csevapot lehet kapni. (Csevap szarajevói pitában, vöröshagymával.)

 Itt pedig szács alatt, hagyományos módon készül a burek.
Szácsot egyébként lehet venni több helyen is, ez egy nagy, kerek edény fedővel.

Vrelo Bosne.
A Boszna folyó innen ered, csodálatos kis park, a szaravejóiak előszeretettel jönnek ki ide ejtőzni. A belépő 1 euró.
Tele van apró vízesésekkel, minden csupa zöld.
A park végében indul az a platánsor, amit még Ferenc Jóska tiszteletére ültettek...

A folytatásban jön a Skadari-tó.