Tényleg nem a mi problémánk?

Nálunk tél van, a másik féltekén nyár. Ausztráliában (az az Ausztria, ahol a kenguruk élnek) éppen hatalmas bozóttüzek pusztítanak, emberek ezreit evakuálják az érintett területekről, miközben a mentésben részt vevők mindent megtesznek, hogy csökkentsék a károkat - olykor az életük árán is.
A hősök nem a Marvel, vagy a DC világában vannak, hanem úgy hívják őket például, hogy tűzoltók, vagy éppen mentők.
Az ima itt most már kevés - abból nem száll fel a helikopter és a tűzoltó repülőgép, nem lesz élelem a szükségszálláson. Nem lesz gyors kölcsön azoknak, akik elvesztették az otthonukat.
Ha sajnáltad Lewist, a koala macit, akkor adakozz nekik (ha megteheted):
WIRES
Ha sajnálod azt a másfél éves kisfiút, akinek egy szép medál maradt csak az apukájából (BBC), vagy azokat, akiknek ott kellett hagyniuk mindenüket, akkor nekik adakozz (ha futja):
Vöröskereszt  
Pár dolcsi is segít. Sok kicsi sokra megy.
De ez nem a mi problémánk, mondhatja bárki. Ausztrália messze van, kit érdekel, hogy pusztulnak a koalák, van belőlük az állatkertben. Oldják meg az ausztrálok! Nos, csak egy kérdés: Te mit vinnél magaddal, ha menned kellene, mert jön a tűz, a víz, a sár, a hó? Mit csomagolnál bele az életedből abba az egy bőröndbe?  
Ne legyenek senkinek kétségei, mert Európa egy része ugyanígy égni fog a nyáron. Görögország, Spanyolország, Portugália, Horvátország, Bosznia és még ki tudja, mi. Talán egyszer lángra kap majd az Alföld is. Meleg nyarak jönnek, eső nélkül. 
Horvátország nem véletlenül vásárolt annak idején tűzoltó repülőgépeket, évente hatalmas területek válnak ugyanis a lángok martalékává, és ugye, emlékszünk arra, amikor a szerencsétlen időjárási körülmények hatására a tűz már nagyvárost veszélyeztetett. Nem? 2017-ben volt, Splitet majdnem elérte.
De vannak, akik sosem fogják elfelejteni például 2007. augusztus 30-át, a Kornati tragédia napját. 12 hivatásos és önkéntes tűzoltó életébe került az a tűz, amit egy eldobott cigarettacsikk okozott a nagy Kornatin, a nemzeti parkban.
A tüzek nagy többsége ugyanis emberi felelőtlenség miatt lobban fel. Szóval mielőtt legközelebb egy hanyag mozdulattal kipöccinted a kocsiból a csikket, jusson eszedbe, hogy csak egy bőröndöt vihetsz magaddal...  
Az élet mindig utat tör magának (Növények a tűz után), a kérdés csak az, hogy mennyi ember gyönyörködhet benne. A Föld túlél minket, ebben ne legyenek kétségeink és lekapcsolja helyettünk a villanyt is... 

Szamárklinika - Day sokadik

Időközben kipucolódott és összeépítődött a teljes karbi, Őfelsége vissza is kapta a pici szívét. A kompresszor remekül bevált, isteni, amikor 5 bar nyomással porítja az ember orcájába a xilolt. Mostantól pedig nincs olyan kifogás, hogy nem lehet szerelni, mert sötét van: a LED-s motortér lámpa gyakorlatilag nappali fényt csinál, egyszerűen szuper. 
Mivel Őfelsége kora egyre indokoltabbá teszi, elkezdtem műhellyé alakítani a garázst. Akna a kezdetek óta van, ha nem is nagy (nekem elég), villany is, amivel még szívunk, az a fűtés. A kis hősugárzó nagyjából arra elég, hogy 2 fok környékéig ne akarjuk eldobni a szerszámokat, de a lábujjaim így is kopogósra fagytak többször is. Tervben van egy nagyobb hősugárzó felszerelése, de az ár - érték arányban megfelelő egyedet még keressük. És fel kell számolni a lomtárat is, amivé a garázs alakulni kezdett az utóbbi időkben, mert nem lehet hol dolgozni, nem tudok egy satut se felfogatni például, de a kulcsok letétele elvesztés nélkül is kihívás.
Szóval, felszerelni valamivel kisebb szívás volt a karbit, mint levenni, de persze találtunk hibát a rendszerben - amolyan kis add-ont, mert miért ne. Rohadt E10, szétkajálta az eddig még nem cserélt benzincsöveket, amikor elkezdtük felpumpálni benyával, láttuk, ahogy folyik végig a borítás alatt. Sajnos, csak régi típusú cső volt a ládában, az ment fel, ami azt jelenti, hogy mehetek ki a motoros boltba és vehetek újat. A szerelés közben lelazult cső már csak a hab volt a tortán.
És akkor dobpergés, konfetti... ja, nem.
A helyzet az, hogy Őfelsége beindult, szép hangja van, nem büdös, de valahogy nem stimmel. Mert, ugye, az nem normális, hogy a motor magától emelni kezdi a fordulatszámot. Az ilyet annyira nem szeretjük. Csinált már ilyet párszor korábban, de nem ilyen sokáig és ilyen lelkesen. Valami nem oké még a vezérlésben, de a hiba megkeresése most apukámra vár, mert nekem vissza kellett jönnöm Grazba. Dolgozni kell, különben nem lesz gempa, amit Őfelsége benyelhet...
Visszafelé meg szegény Sven-Gustav kapott az arcába egy kavicsot, lett is egy rusnya kőfelverődés a szélvédőn. Javíttatni muszáj, nem maradhat így. Még jó, hogy van CASCO-m. Két hónapos, asszameg, és máris vihetem rehabra! Remélem, nem kell az egészet cserélni.
Mai abszolút kedvencem amúgy a fáklyás csóka volt a szlovén-osztrák határ előtt. Össze-vissza lengette a világító fáklyát, aztán nézett, hogy mit nem értek. Mondjuk legfőképp azt, hogy miért kellett minket beterelni az egérlyukba, ahonnan vissza kellett kéredzkednünk abba a sávba, amiből Kávéputtyogtató Józsi kiirányított bennünket. Remek. Még jó, hogy nagyjából Európa, szóval működik a cipzár. Azért helikoptert, remélem, nem dirigál... a Chinook első rotorja tuti elvinné a fejét.