Időközben kipucolódott és összeépítődött a teljes karbi, Őfelsége vissza is kapta a pici szívét. A kompresszor remekül bevált, isteni, amikor 5 bar nyomással porítja az ember orcájába a xilolt. Mostantól pedig nincs olyan kifogás, hogy nem lehet szerelni, mert sötét van: a LED-s motortér lámpa gyakorlatilag nappali fényt csinál, egyszerűen szuper.
Mivel Őfelsége kora egyre indokoltabbá teszi, elkezdtem műhellyé alakítani a garázst. Akna a kezdetek óta van, ha nem is nagy (nekem elég), villany is, amivel még szívunk, az a fűtés. A kis hősugárzó nagyjából arra elég, hogy 2 fok környékéig ne akarjuk eldobni a szerszámokat, de a lábujjaim így is kopogósra fagytak többször is. Tervben van egy nagyobb hősugárzó felszerelése, de az ár - érték arányban megfelelő egyedet még keressük. És fel kell számolni a lomtárat is, amivé a garázs alakulni kezdett az utóbbi időkben, mert nem lehet hol dolgozni, nem tudok egy satut se felfogatni például, de a kulcsok letétele elvesztés nélkül is kihívás.
Szóval, felszerelni valamivel kisebb szívás volt a karbit, mint levenni, de persze találtunk hibát a rendszerben - amolyan kis add-ont, mert miért ne. Rohadt E10, szétkajálta az eddig még nem cserélt benzincsöveket, amikor elkezdtük felpumpálni benyával, láttuk, ahogy folyik végig a borítás alatt. Sajnos, csak régi típusú cső volt a ládában, az ment fel, ami azt jelenti, hogy mehetek ki a motoros boltba és vehetek újat. A szerelés közben lelazult cső már csak a hab volt a tortán.
És akkor dobpergés, konfetti... ja, nem.
A helyzet az, hogy Őfelsége beindult, szép hangja van, nem büdös, de valahogy nem stimmel. Mert, ugye, az nem normális, hogy a motor magától emelni kezdi a fordulatszámot. Az ilyet annyira nem szeretjük. Csinált már ilyet párszor korábban, de nem ilyen sokáig és ilyen lelkesen. Valami nem oké még a vezérlésben, de a hiba megkeresése most apukámra vár, mert nekem vissza kellett jönnöm Grazba. Dolgozni kell, különben nem lesz gempa, amit Őfelsége benyelhet...
Visszafelé meg szegény Sven-Gustav kapott az arcába egy kavicsot, lett is egy rusnya kőfelverődés a szélvédőn. Javíttatni muszáj, nem maradhat így. Még jó, hogy van CASCO-m. Két hónapos, asszameg, és máris vihetem rehabra! Remélem, nem kell az egészet cserélni.
Mai abszolút kedvencem amúgy a fáklyás csóka volt a szlovén-osztrák határ előtt. Össze-vissza lengette a világító fáklyát, aztán nézett, hogy mit nem értek. Mondjuk legfőképp azt, hogy miért kellett minket beterelni az egérlyukba, ahonnan vissza kellett kéredzkednünk abba a sávba, amiből Kávéputtyogtató Józsi kiirányított bennünket. Remek. Még jó, hogy nagyjából Európa, szóval működik a cipzár. Azért helikoptert, remélem, nem dirigál... a Chinook első rotorja tuti elvinné a fejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése