Odarohadt, nem kicsit, hanem nagyon, végül Gyula barátunk - és egy gumikalapács, valamint fél óra közelharc - segítségével úgy lett szó szerint leverve a karbi a motorról. A tömítés elmállott, és ragasztóként fogta a bakelithez a fémet.
És természetesen amilyen mocsok kívülről, olyan belülről is. Lerakódások mindenhol, az első, kivett membrán rég elvesztette membrán jellegét. Ja, és így is ment... A maximális teljesítményt persze nem tudta leadni, de lehetett vele menni... Ruszki vas.
A felső rész jelenleg atomokra szedve, tisztítóval befújva várja sorsa jobbra fordulását, ott bűzlik egy zacskóba becsomagolva a makettezős tepsiben.
Az alsó rész még nagyobb szívás lesz, mert abban még több a membrán és abban vannak a fúvókák is.
Folytatás jövő héten. Holnap és holnapután rajztanfolyamra megyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése