Háromszor nagytakarítottam ezt a qva lakást és őszintén remélem, hogy vége a balfaszkodásnak. Az ablakcsere ugyanis teleküldte az egész lakást finom, lisztszerű mészporral, amit iszonyú nehéz összetakarítani. Természetesen a csere csak napközben, amikor a nem segélyből élő ember dolgozna, lehetséges, ergo otthon kellett maradnom. Ráadásul ezt rég meg lehetett volna ejteni április 1 előtt is, mivel a lakás hosszabb ideig lakatlan volt, nem kellett volna megvárni, amíg az új lakó ténylegesen beköltözik. Plusz két hetet kaptak az irgalmatlan mocsok miatt is, két hetet pluszba fizettem egy szállásért. A házkezelőségnek ment is tőlem egy dühös e-mailt, amit magától értetődő módon a nagyméltóságúak telibeszartak... Miért is kéne reagálni? Hiszen ők profik és még kitüntetést is kaptak a csodálatos szolgáltatásért, amit évtizedek óta nyújtanak. Szent Kisjézus, ha ezek a jók, milyen lehet a többi?
(Kollégám szerint kutyaütő az összes.)
Az ablakosok nagyon rendesek voltak, igaz, kicsit elkéstek, de szépen dolgoztak és az ablak maga is kiválóan zár.
Remélem, most egy időre vége van a mizériának és én végre nyugodtan létezhetek a kis antik bútoraim között. A bájos, öreg szekreter mellé sikerült szereznem egy roppant kényelmes ún. kapitány széket és egy Thonet-jellegű fogast, valamint egy historizáló sarokpolcot is, így már egészen korrektül elférek. Még keresek egy kisebb szekrényt, amibe be tudom majd költöztetni a varrógépet és a táskáimat, meg néhány régi festményt/képkeretet és befejeztem. Szerencsére a környéken négy ószeres is van, illetve kinéztem a willhabenen is pár dolgot, meglátjuk, mit sikerül szerválnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése