Na, ezt is túléltük. A 150-600mm Tamron beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és időközben megjött az árajánlat is a 100-400mm javítására (abszolút vállalható). Így most lesz két bevethető tele, bár a fekvőtámaszokat mostantól nyomhatom ezerrel, mert a Tamron kibarmolt nehéz. Ez a helikoptereknél erősen befolyásolja a képminőséget, a legtöbb kidobott kép a forgószárnyas kategóriából került ki. Így is maradt elég persze, és hát igen. Azért az a 600mm csak 600mm na.
A sátrazás is elviselhetőre sikerült, bár a szomszéd család a folyamatosan bömbölő egyévesekkel és a bulikázó német kanegerek az iszákosmulatóssal igencsak próbára tették a környezetük idegeit.
Sose fogom megérteni, miért kell ennyire pici gyerekeket kiszakítani a megszokott környezetükből és napirendjükből. Bocs, de a gyerek egy önként vállalt korlátozó tényező, szóval ha kempingezni, utazni, repülőnapozni akarsz, akkor:
a, nem vállalsz gyereket
b, vállalsz, de megvárod, amíg elér egy olyan kort, amikor már csak kevésbé megy az agyára rajtad kívül mindenki másnak, illetve emlékezni fog arra, hogy hol járt, mit látott
c, otthon rábízod őket valakire, amíg a nagyobbikkal kimész szájat tátani.
Igen, a hegyek között könnyen lehet hűtőszekrény-közeli hőmérséklet szeptemberben, és egy felnőtt is káromkodva veszi fel a hideg zoknit, hát még egy beszélni sem tudó, pelusos apróság. Nekem egyszer próbálták meg beletenni a lábujjamat a húszfokos Balatonba anyuék, de úgy leordítottam a napot az égről, hogy még egyszer nem kísérleteztek vele. Hozzáteszem, már nem egy év körül voltam, hanem olyan három-négy és a rokonok nyaralójához tartozó lépcsőnél történt... (Két évvel később meg már nem lehetett kiszedni a vízből, annyira szerettem.)
Na, szóval, a két manócska bömbölt mindenért. A hideg zokniért, ha orra esett a fűben és vizes lett, ha koszos volt a pelus, ha felvették, ha letették, ha megsütötte a nap, ha le akarták fektetni, ha rosszat álmodott... szóval folyamatosan. Két napig, reggel fél héttől este nyolcig. Nem lehetett megmaradni mellettük noise-canceling füles nélkül, az ember teljes pihenő idejét tönkre tették.
Öcsém, ha kutyát, macskát, hörcsögöt nem lehet bevinni repülőnapra, akkor nem kellene a három év alattiakat se! A zaj, a por, a meleg nem nekik való.
Nem a gyerekekre haragszom, ők erről nem tehetnek, hanem a barom szülőkre. Csak a mihez tartás végett: egy kollégám most, a kisfia születése után adta el a full extrás kepingbuszát, mert nem akarja fenntartani, amíg a gyerek elég nagy lesz az utazáshoz.
A részeg németek más tészta, azok se voltak piskóták, és azért beléjük se sok ész szorult, amikor kilenc körül bekapcsolták a múzikot... Ezt a kemping házirendje egyébként megengedte, éjfélig lehetett bulizni. Sokra megy amúgy az ember az efféle korlátozással, amikor az út túlfelén egy diszkó van. Ettől függetlenül ráerőltetni másokra a saját zenei ízlés(telenségün)ket nem éppen jófej dolog. Ami viszont érdekes és megünnepelendő, hogy a kempingben nem volt a kocsik körül szemét, a távozók is mind összeszedték, mielőtt elmentek. Nem dobálta szét senki a kiürült sörösdobozokat, hanem összegyűjtötte és elvitte a kukáig. Azok után, ami reptéren maradt a "kedves" nézők után, hát... szerencsétlen kiskatonák, akiknek azt össze kellett szedniük, nem irigyeltem őket.
A sátor (Robens Starlight 1) pöpecül bevált, simán túléltem benne a szombat éjjeli vihart is, egy csepp víz nem jött be. A sátor alatti ponyváról úgy fél-egy liter vizet öntöttem le, csak mondom.
Szombatra meleg víz amúgy nem nagyon maradt, csak langyos és a négy tusoló meg hét WC ennyi emberre azért nem volt éppen bőséges. Ha azt nézem, 35 euró éjszakánként az áram nélküli helyért nem kevés - ráadásul a honlapon nem ennyi, hanem 27 euró szerepelt. Ami azonban megfizethetetlen volt, hogy mindkét nap ki tudtam menni, ide-odaingázás nélkül. A parkolásért is elkértek volna 20 eurót, nem beszélve a gigadugóról, ami kialakult.
A kis PocketRocket is király, kitűnő kávét és teát főztem a segítségével. Az öreg kempingasztal is látott végre kempinget, a Hoferben 10 euróért vett széket szintén csak ajánlani tudom.
Nekem bejön ez a félnomádság, de azt elismerem, hogy nem való mindenkinek. Az első éjszaka baromi kellemetlen a hálózsákban, meg kell szokni a keményebb derékaljat és a kevesebb komfortot. A jelenleg rendelkezésemre álló setup ezt a +6 fok körüli hőmérsékletet még gond nélkül elviselhetővé teszi, de nulla fok környékére már nem lenne elég (főleg a hálózsák, de a matrac se).
A napi 6 km trappolás, teljes felszereléssel remek edzésnek bizonyult, ha három év múlva megint lesz Airpower, szerintem ugyan így fogom abszolválni.
Fotók hamarosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése