Flamencos, virágos

Először is, ha bizbasz kell flamencohoz, baletthoz, akkor Claire's. Kiapadhatatlan tárháza a színpadi ékszereknek, és művirágoknak. Az utcára ki nem mennék ilyennel a fejemen, de a tánchoz szuper. Olyan ez, mint a színpadi smink: utcára ijesztő, de a fények miatt muszáj, különben csak egy fehér paca marad az ember arcából. Mivel reggel kilenckor lesz a főpróba és a fotók is akkor készülnek, ez azt jelenti, hogy teljes harci díszben fogok átvillamosozni Grazon, mert parkoló nincs, a taxi meg drága.
Az idei évzárón négy (ebből kettő mocsok nehéz) koreográfiában vagyok benne, és négyszer öltözöm át. Virággal, szoknyával, fülbevalóval, mindennel, ráadásnak meg még ott a rojtos cigánykendő, ami mindenbe beleakad és előszeretettel találja meg a tépőzárat bármin. Öltöző a backstage-ben nincs, ruhacsere a folyosón. Igazi luxus azzal összehasonlítva, hogy sok évvel ezelőtt az EFOTT-on fellépőként egy autó két ajtaja között elbújva váltottunk ruhát... Ó, a régi szép idők!
Lesz itt minden: torreádorok, flamenco cigányok, Ravel Boleroja, és a csajok beszereztek egy mű bikát is. Ott fog ülni a színpad szélén, ha a híreknek hinni lehet.
(A bikaviadal, mint olyan, számomra abszolút no go. Még az állatos cirkuszt is gyűlölöm, be nem tenném a lábam egy viadalra. Ettől függetlenül a flamenco és a bikaviadal összekapcsolódik, része a kultúrának, akármennyire elítélendő és barbár is.)
Napi instant epic fail is meg volt ma: gondoltam, legyünk csajosak, lakkozzunk körmöt. Valamikor kaptam az Yves Rocher-ban körömlakkot, a kék barátságosnak tűnt, megy a kendőmhöz... Na már most: nem. Blöe.  Hiába sikerült hibátlanra, mostam le a francba az egészet. A kék haj oké, azt megtartom, de soha többé körömlakk. 
És ha már virágok. Íme, az erkélyem! 

Jelentem, Rambó virágzik.