Cipellők a láthatáron

 Száz évesen egyikünk se fog valami fényesen kinézni, feltéve hogy megérjük... Az, hogy még ennyire egyben van, már önmagában is kisebb csoda. Mondjuk, a képeken azért valamivel jobban nézett ki és a rozsdafoltokról valahogy elfelejtett szólni az eladó, de most már mindegy, mert ittvan és szeretném hordani. 

Big announcement nem lesz belőle a social mediában, mert senki se nyomott puskát a fejemhez, hogy márpedig megveszed azt a száz éves cipőt és vele a problémáit. Ez pontosan olyan döntés volt, mint például a részvétel a Sommerakademie három kurzusán 35 fokos melegben, vagy a műkorcsolya edzőtáborban majd augusztus végén.  

Szóval, a cipő Ausztráliából érkezett, bőr-kord kombináció és mint az a képeken is látszik, jelenlegi állapotában nem hordható. A kordbársony felsőrész koszos és foltos, a csatt rozsdás, a bőr alap pedig kiszáradt, tehát már egy felpróbálás is a halálát jelentené. Nyilván a kopás nem helyrehozható, és ha patika állapotban lenne, nem lett volna olcsó, de mivel szerkezetileg ép és a bőrtalp is kifogástalan állapotban van, megéri a fáradságot. A legnagyobb kihívás a bársony tisztítása anélkül, hogy tovább roncsolódna a felület.   

Már az első, szappanos áttörlés is sokat javított az összképen

A Burgol Renovatort úgy issza, mint tikkadt paradicsom a vizet. A sárgulás azonban nagyon nem akar kijönni belőle egyelőre, meg kell találnom a megfelelő tisztítószert és tisztítási módszert. Valószínűleg a felhasznált enyv is hozzájárult ehhez az elszíneződéshez, tehát nagyon nehéz lesz megszabadulni tőle festés nélkül. 

Miért nem akarom, csak a legvégső esetben festeni? 

Mert a kordbársony foltokban hiányzik és a festés ezeket a kopasz foltokat még láthatóbbá tenné. 

Ha sikerül egységesen tisztává varázsolni, már nem lesz annyira fura a kinézete. 

Folyt. köv