A Gutékat elvitték. Auschwitzba. Pedig szerették őket a faluban, mert szószándékú, segítőkész család voltak. Boltjuk volt, egészen kicsi, de mindig szép árut lehetett ott kapni.
Nem jöttek haza. Azt mondták azért, mert a gyerek jobbra futott és hiába mondta a magyar (!) katona, hogy balra menjenek, ők mentek a kicsi után.
Az öreg Gut, aki munkaszolgálaton volt akkor, hazajőve csak a kifosztott házat találta. Soha többet nem mosolygott. Így mesélte nagymamám a szomszéd zsidó család sorsát. A Gutékét...
És nem hallgatta el azt sem, hogy a rokonságból volt olyan, akinél a háború után találtak a Guték holmijából.
Magyaroszágról több mint négyszázezer embert vittek el, többnyire olyanokat, mint a Guték. Az ingatlanjaikat aztán kiosztották másoknak, a holmijukat szétlopták.
És ha véletlenül olyasmi jutna eszedbe aktuálpolitikai történténések miatt, hogy megérdemelték, szabadjon emlékeztetnem arra, hogy ami VELÜK történt, az BÁRKIVEL megtörténhet. Cigány, zsidó, meleg, migráns, hazaáruló... A megfelelőt tessék beikszelni.
Na, szóval, Auschwitz múzeum.
A jelenlegi formájában kisebb katasztrófa, ugyanis olyan mértékű a tömeg, hogy lehetetlenség tisztességesen végigmenni tablókon, elolvasni az azokon található információt. Minden látogatás vezetett és attól függően, hogy hány órás túrát foglalt az ember, tud majd végigmenni a tárlatokon.
Ettől függetlenül helyenként tényleg fájdalmasan gyomorbavágó.
És ha valakinek kétsége lenne afelől, hogy Auschwitz történelem:
Here you go - mintha nemrég láttunk volna valami hasonlót a CNN-en, nemde, csak nem ennyire üresen?
A múzeum egyébként két részre oszlik, az egyik a főtábor, a másik pedig a megsemmisítőtábor, a fenti kép ez utóbbiban készült.
A rámpáról egyenesen a halálba vezetett az út.
Csak egy boltos család voltak, akik mindig, mindenkinek segítettek...
(A fekete-fehér képek az Agfa box-szal készültek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése