Balesetek voltak, vannak és lesznek. Az ember szar anyagból van, mind fizikálisan, mind mentálisan, a gépek pedig akármennyire odafigyelünk is rájuk, tudnak váratlan dolgokat művelni, és mivel az ember, mint már mondottam, szar anyagból van, nem mindig tud ezekre megfelelően reagálni.
Ahogy egy öreg tanárom mondotta (Béke poraira!), a balesetek mindig egy hibával kezdődnek, aztán hogy mi lesz a vége, egyáltalán eljut-e odáig, hogy baleset legyen belőle, már voltaképpen csak a véletlenen és a körülményeken múlik. Az öreg mindig a szajoli vonatszerencsétlenséget hozta fel példának - váltófelvágás már előtte is történt, volt, hogy nem lett belőle semmi, volt hogy valami lassan csettegő gép leugrott a sínről (anyagi kár) és aztán egyszer jött a gyors kilotízzel, kisiklott és letarolta az állomást (katasztrófa).
A balesetek túlnyomó többségénél, úgy laza 99 százalékánál emberi hiba áll a háttérben. Benézett jelzőlámpa, rosszul megválasztott sebesség, szembejövő távolságának és sebességének helytelen becslése, fáradtság, követési távolság meg nem tartása, mobilozás, a hátsó ülésen üvöltő gyerek nyugtatása hátrafordulva vezetés közben, csak hogy párat említsek. Van olyan, hogy nem lesz belőle semmi. Ez a mázli. Van olyan is, hogy törik a gép, de mindenki megússza némi térdremegéssel, esetleg pár karcolással, na meg egy vaskos csekkel a közlekedési kihágás miatt. És sajnos van olyan is, hogy emberéletbe kerül az a cuki Whatsapp üzi, amit még feltétlenül el kellett küldeni kilencvennel beleszállva az ötvenes kanyarba, ami aztán persze nem adja ki és szembe jön a negyven tonnás nyerges, vagy éppen egy háromtagú család a tizenöt éves Suzukival. Hogy a vétkes, vagy a vétlen hal meg, csupán a társadalmi igazságérzet miatt különböző megítélésű, valójában minden élet pótolhatatlan veszteség. A fentiekből következik, hogy némi alázattal, odafigyeléssel, tehát nem agyatlan baltafej módjára közlekedve a balesetek jelentős része elkerülhető volna. Érdekes kérdés a jövőre nézve, hogy az önvezető járművek vajon képesek lesznek-e önmagukban redukálni az emberi hiba miatt bekövetkező balesetek számát. A dolog rendkívül komplex, ne menjünk most bele!
Marad tehát egy százalék, amikor nem az ember közvetlenül, hanem maga a gép hibázik - ezek a műszaki hiba miatt bekövetkező balesetek. Az ilyen események bizonyítása, amennyiben nincs egyértelmű jele a meghibásodásnak, rendkívül nehéz. Joggal merül fel a kérdés, hogy vajon megfelelő karbantartással, kifogástalan műszaki állapotra törekvéssel kizárhatóak-e az ilyen esetek. Lehetséges-e az, hogy egy minden műszaki követelménynek megfelelő jármű mégis műszaki hiba miatt szenved balesetet?
A műszaki hibák egyik közös jellemzője, hogy sok esetben szabad szemmel nem láthatók és sokszor nem, vagy alig, esetleg csak közvetlenül a közlekedési esemény előtt produkálnak figyelmeztető jeleket.
Példa 1: a jármű tréleren érkezett vissza nagyjavításról. A kocsit bevételezték, a szemle során nem derült fény komolyabb sérülésre, ám amikor a részletes műszaki átvizsgálás során a gépet megemelték, kiderült, hogy a jobb hátsó gumit egy helyen alapig lenyúzta valami. Egy lamella teljesen, három másik részlegesen leszakadt a futófelületről. A sérülést valószínűleg azért nem vették észre korábban, mert a kocsi rajta állt.
Ha nagy sebesség és terhelés mellett elszáll a gumi, abból hatalmas, akár emberéletbe is kerülő baleset lehetett volna.
Példa 2: a jármű kanyarodás közben furcsa, kopogó zajt hallatott az első futómű felől. A jelenség jelezve lett a műhelynek, a kocsit többször megemelték, a futóművet átnézték, de nem találtak semmi rendelleneset. A jármű később hegyi úton is közlekedett, továbbra is kopogott, méghozzá egyre sűrűbben, de a menetstabilitásban semmiféle változás nem jelentkezett. A hegyi út után a járművel sík terepen is vezették - a kocsit még aznap este tréler hozta vissza a telephelyre, mert az autópályán szó szerint letérdelt. Személyi sérülés nem történt, a gép is túlélte nagyobb károsodás nélkül. Kiderült, hogy a kopogást csavarlazulás okozta, négy csavarból három el is veszett valahol út közben, és amikor az utolsó is elengedett, a kocsi bedobta a törülközőt.
A fenti példákban szereplő gépek folyamatosan karban tartott, és megfigyelt járművek, de agyon sok elhanyagolt, agyonhajtott gép is van a közúton, amit csak a Szentlélek egyesítő ereje, meg a ducktape tart össze, ezeknél a műszaki hiba előfordulási lehetősége lényegesen nagyobb, mint egy ugyanolyan korú, de becsületesen karbantartott járműé. Egy-egy műszaki hiba előfordulása azonban még a leggondosabb karbantartás mellett sem kizárható. A szabad szemmel nem látható sérülések, például mikrorepedések, felderítése műhelyi körülmények között is nehézkes és könnyen elindítója lehet kritikus helyen keletkező (fáradásos) törésnek. A menetdinamikai tulajdonságokban, stabilitásban bekövetkezett hirtelen változás pedig minden esetben meglepi a gépjármű vezetőt, és az ösztönös válaszreakció nem biztos, hogy a stabilitás visszanyerésének irányába téríti a járművet. A vezetéstechnikai tréningek lényege, hogy nyugodt körülmények között ismerje meg a sofőr a jármű instabil, rosszindulatú viselkedésformáit és zavaró tényezők nélkül gyakorolhassa be a hatásos és helyes manővert. A közúton természetesen nem mindig áll rendelkezésre a meneküléshez szükséges út (összes sávon bedugult autópálya, betonláb), vagy egyszerűen nincs idő reagálni (százharminc pluszos tempóval vágtató gépkocsi elé kamiont százzal előző kalapos sofőr slattyog be, majd lassít a köcsög felkiáltással), ilyen esetekben nem marad más, mint a lehető legkisebb kár okozására/elszenvedésére törekedni.
Én szörnyekkel dolgozom, ez a hivatásom, az életem. Számtalan vezetéstechnikai tréning van a hátam mögött, a megtett kilométereket már nem számolom. Sok évvel ezelőtt egyik szeretett és sokra tartott tanárom, egy ismert műszaki szakértő azt mondta nekünk: Sose autózzatok határon! Se a sajátotokén, se az autóén. Ha bármi történik, nem lesz mihez nyúlnotok, nem lesz tartalék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése