Jackass túra - második állomás: ON
Nem tudom eldönteni, hogy én vagyok-e pakoló-zseni, vagy a felét nem csomagoltam be annak, ami szükséges lenne... Valahogy kevésnek tűnik a cucc, igaz, azt még nem tököltem ki, hogy Gombóc Artúrt hogyan fogom kiegyengetni annyira, hogy beleférjen a kézipoggyászba. A helyzet ugyanis az, hogy a bőröndöm ugyan kézipoggyász-kompatibilis, de csak akkor, ha teljesen le van lapítva a teteje, különben meghaladja a 23 cm-t. Beszuszakolom én a tartóba, a nyers erő sok mindent megold, csak nem akarok hisztit a reptéren. A másik nagy találós kérdés, hogy hogyan vigyem magammal úgy a kenyeret és az abonettet, hogy ne morzsaként érkezzen meg. A kézipoggyászba ugyanis már nem fér, kell a hely a Gombóc Artúrnak és a csokoládéknak, Edömérről és a kispárnámról nem is beszélve.
(Mivel eddig minden évben gebasz volt a csomagokkal, nem akarom a számomra fontos dolgokat a feladott táskába tenni. Így aztán Edike, az Artúr és a párna MUSZÁJ, hogy a kézipoggyászban legyenek.) Igazság szerint be kellett volna tenni a kaját valamelyik kocsi csomagtartójába, de nem voltam ott, amikor elindult a transzport. Úgyhogy most szívás van és tetriszezhetek a zoknikkal. Szóltunk ugyan a szobafoglaláskor, hogy selejtes vagyok, de az árban csak a reggeli van benne, és míg a többiek vidáman bekajálnak bármit, amit eléjük tesznek, addig én nagyon könnyen kicsinálhatom magam pár nap alatt. Hja, laktózintolerancia. Mondjuk még mázli, hogy "csak" laktóz és nem glutén. (Van laktáz enzimem, de annak is megvan a böjtje utána...sajnos.) A szomszéd nénivel már lezsíroztam, hogy öntözi majd a virágaimat, amíg
nem leszek, úgyhogy idén úgy néz ki, Rambó és társai is megússzák
keményebb kiképzés nélkül.
Mondjuk, kíváncsi vagyok, mit tud arrafelé egy 5 csillagos szálloda... remélem, lesz konditerem, ahol tudok majd pattogni, mert a futócipő már végképp nem fért a táskába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése