2015. július 16., csütörtök

Granada - először

Néha nemcsak a rémálmok elevenednek meg, hanem az álmok is... itt vagyok Granadában. Amióta gyerekként láttam az 1492, a Paradicsom meghódítása című filmet, arról álmodtam, hogy egyszer eljutok ide, és megnézem az Alhambrát. Most 2,7km, ennyi választ el tőle. Az egyetlen gond, hogy nincs jegy - elfogyott. Azért még próbálkozom, a reményhal megy utoljára. Idefele meg majdnem összenyálaztam a Picúr kormányát, amikor egyszer csak ott termett a hegyen Lorca erődje. Vazze, ekkora böszmeteget már régen láttam! Valami eszméletlen lehet... sajnos, a konvoj nem állhatott meg - különben sose érünk le -, úgyhogy fotó nincs. Mondtam is az Edömérnek, hogy egyszer visszajövünk ide, és megnézzük.
Szóval Granada. A szállónk csúcs, végre tudok aludni. Ugyan mocsok meleg van, 40 fok körül, és továbbra se nyaralunk, de akkor is, nagyságrendekkel jobb, mint Sitgesben.
Amit nem értek, az a szállók általános hozzáállása a selejtekhez: a bolt tele van laktózmentes holmival, a minibárt már elfoglalták nálam a joghurtok, szóval hogy a retekbe lehet az, hogy előre szóltunk és mégsincs, csak nagy pofahúzogatásra kaja. Akkor is csak tej. Ja, és azt sem értem, hogy minek a szalámiba tejpor. A paprikás szalámiba. Noooooormális?
Ráadásul akkor se fogják a vételt, amikor kakaóval és joghurttal vonulok le reggelizni. Ehh... az se teljesen világos, hogy az hogy lehet, hogy valaki egy 4 csillagos szálloda recepcióján nem beszél angolul.
Na mindegy, még egy hét, azt már kibírom. Közben úgyis megyünk vásárolni. Hétvégén meg városnézés, esetleg kirándulás. És reménykedem, hogy valahogy mégis bejutok az Alhambrába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése