Avagy Greenie on the road again
Nem tudom, nekem nem annyira begyere a spanyol tengerpart. Egyrészt homokos, aminek meg vannak a maga hátrányai, pl nem lehet csak úgy letenni a türcsit a földre, ès persze az előnyei is, minthogy nem vàgja szét az ember tappancsát a kő. A víz amúgy meleg - kivéve dagálykor... akkor mocsok hideg. Brrrrr...
Másrészt a zajszint sokszorosa a horvátoknál mgszokottnak, és éjjel egyig megy a dajdaj. Tekintve, hogy nem nyaralni jöttünk, ez annyira nem vicces. Persze, valamit valamiért - a tengeŕre néző erkély mellé utcafront is jár ám, nemcsak kilátás. Arra is kíváncsi vagyok, hogy szuszakolom ki a pindurit a mélygarázsból, mivel a kapu nem túl széles, a jószágnak meg jó a térkitöltése.
A net harmatos, legalábbis nálam - olyannyira, hogy a recepciós már jelet se talált, amikor feljött megnézni. A klotyót meg alig lehet lehúzni... well done. Ami plusz nagyon zavar, az a 15 fokra bekapcsolt klíma: a takarítók folyamatosan buzelálják a kapcsolót, sikerült is megfáznom, ami nem túl örömteli, ráadásul nem hoztam bundás pizsamát. (Van persze annak is bája, amikor 35 fokban neocitrant kortyolgat az ember a plázson koktél helyett...)
Az utazásról röviden annyit, hogy Airbus A321 vs. fehér laboregerek 1:0, a kapitány arca pedig a priceless kategória gyémánt fokozatát érdemelte ki, amikor megpróbálta röhögés nélkül elmondani, hogy a korábbi egérszállítmány egy része kereket oldott, és jelenleg is a fedélzeten tartózkodik. Egy óra késés lett a vége a cincin szabotázsnak, mivel egérrel a csomagtérben nem szállhattunk fel, és keríteni kellett egy másik gépet, de iziben. Tavaly a kígyó, most az egér. Kíváncsian várom, jövőre mi lesz...
Akit pedig felkavar, ha két pasit lát kézen fogva sétálni az utcán, az ne Sitgesbe szervezze a családi nyaralást. A helyzet ugyanis az, hogy a plázson a tangás pasik száma a tangás nőkéhez képest egy nagyságrenddel nagyobb, és akkor finoman fogalmaztam.
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése