Ha három a magyar igazság, akkor a negyedik a ráadás.
Emlékszünk rá, ugye, hogy amikor beköltöztem, el volt dugulva a mosogatóm? A maestro egy három méteres csőgörénnyel szüntette meg a dugulást, vagy legalábbis ezt hittük... A dugulás ugyanis nem szűnt meg, hanem a cső ment szét a falban és áztatta három héten keresztül az alsó szomszédot, meg a falat nálam. A szerencsétlen fickó - szlovákiai magyar, nagyon kedves, jólelkű ember - három héten át próbálta elérni, hogy a házkezelőség rendezze a problémát, akik végül csak akkor mozdultak meg, amikor az úr ordítani kezdett velük a telefonban. Addig belehazudták a képébe, hogy nem tudnak engem elérni. Nos, de, el tudtak, mert jött tőlük e-mail egy csökkentett bérleti díj számla miatt. Sajnos, a szomszéd által a lábtörlőmön hagyott üzenetet a takarítók kidobták, így engem már csak a javítással megbízott cégen informált a problémáról, amit a hívást követő négy napon belül fel is számoltunk. Ebből kettő hétvégére esett...
Azóta eltelt majdnem egy hónap és még mindig nincs kijavítva a csempe a fürdőben - senkit se érdekel, bár gondolom a számlát már jóvá hagyták, tehát tudnak róla, hogy probléma volt, aminek a maradványait el kellene takarítani.
Mivel komolyabb ráhatás nélkül, úgy látom, lehetetlen elintézni valamit, kénytelen leszek írni egy e-mailt és a bérleti jog alapján kérni a bérleti díj csökkentését, amíg be nem csinálják a lyukat...
A dugulást végül a javítás végző urak számolták fel. Egy fogta a csövet, hogy szét ne menjen megint, egy másik pumpálta a mosogató lefolyót...
A fal továbbra is nyitva van, a csöveket púrhabbal körbe fújták. Nagyon szép. Ja, nem.
Úgy vettem egyébként észre a probléma forrását - ezért tudtak célzottan bontani az urak -, hogy egy nagyobb vízzel történt mosogatást követően jókora pocsolya lett a sarokban a fürdőben ott, ahol nincs vízforrás.
Ez is Bécs. Ahol nagy a kereslet és kicsi a kínálat, az ingatlanosok Döbrögiként uralkodnak. A ház egyébként nemcsak miattuk ilyen, hanem mert nagy a fluktuáció és sokféle nép lakik együtt a 76 lakásban.
A kutyaszart a lépcsőházban átlépjük - délutánra valaki feltakarította egyébként, de akkor is, a jóédes anyját a tulajdonosnak -, a sárga vízfolt a falon már fel se tűnik, a szórólapos tartóba dobott ételmaradékot valemelyikünk sűrű bazmegolás kíséretében meg úgyis kiviszi a kukába, mert nem szeretnénk újra férgeket találni a lakásban. Az afrók által raktárként használt lakás(ok) érdekes módon nem csípik a Hausverwaltung szemét, de bezzeg, ha valaki virágot merészel akasztani a francia erkély korlátjára... Az Feuerpolizeilich nicht erlaubt... (Nem, nincs ilyen szabály, az egyetlen, ami fontos, hogy a kiakasztott cucc viharbiztos legyen - tehát ne tudjon ráesni senkire - és öntözéskor nem szennyezheti be sem a falat, sem az utcát, sem pedig a szomszéd lakását a nyitott ablakon keresztül.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése