Szerda délután, München felé a német autópályán már majdnem belénk szálltak hátulról. Mi és még számos másik autós érdekes módon megfelelő időben észlelte a dugó végét - egy BMW-s majdnem nem. Rohadt nagy fékezést követően szerencsére nem talált telibe minket és Rézmalacot, a bérautónkat, de a Bömösben lévő elektronika - és pár őrnagyal - megdolgozott a pénzéért. Menekülni nem lett volna hova, minden sáv telítve volt.
Pénteken délután Graz felé jövet azonban kis híján nagyon durván telibe somtak hátulról, az őrangyalom jelezte is, hogy akkor ő most terápiára menne... Az A2-n a Wechselsgebiet elején, a 100-as korlátozás kezdetétől nem messze, forgalmi okból lassítani kényszerültünk. Az autópályakezelő járműve már a helyszínen volt, hatalmas, narancssárga villogó nyíl és kék fény jelezte a problémát. A többségünknek sikerült is időben észlelnie az enyhe, bal kanyar belső ívén lévő akadályt, valamint a leállón ballagó és integető közutast, meg is kezdtük időben a lassítást, valamint az előttem haladók a kerülést.
Ha forgalmi okból lassítani kényszerülök, mindig figyelem a tükröket, mert a veszély általában ilyen esetben nem elölről, hanem hátulról érkezik. Nagy sebességgel. Mert vannak faszacsávók - elég gyakran ötvenes kanegerek -, akik leszarják a sebességkorlátozást és azt, hogy az útra meg a vezetésre kéne figyelni.
Kurva szar érzés, amikor a tükörben látod a közeledő autót, látod, hogy nem lassít, hogy nem fog tudni megállni még akkor se, ha vészfékez. A közutas először nem is értette, miért JOBBRA megyek és nem balra, aztán jött a puskagolyó. Fehér VW-szerű jószág volt, talán valamelyik kisebb Skoda, csikorgó, füstölő kerekekkel zúgott be az akadály megkerülését már megkezdő és a belsőben éppen elhaladó kocsi közé. Úgy baszott volna telibe kilencven-százzal, ha nem húzom ki a Vikinget a leállóra, mint a pinty. Iszonyú mázlija volt mindenkinek, hogy volt ABS és ESP/ESC a kocsiban és hála istennek oda is tette magát mindkét rendszer, különben nem tudta volna végrehajtani a gyökér azt a kitérő manővert. Igen szép mentés volt egyébként, de iszonyú mázli kellett ahhoz, hogy átférjen.
Ha nem menekülök el előle, most valószínűleg lélegeztetőgépen lennék valamelyik osztrák kórházban, anyukám meg egy magyar intenzíven, mert épp vele beszéltem kihangosítón, amikor az eset történt. Ha bármelyik kocsi előttem csak egy kicsivel is beljebb van, vége a dalnak. Én nem kaptam volna már belőle, de egy kifejezetten veszélyes kárhelyen kellett volna megkezdenem a sérültek ellátását, amíg a mentőegységek kiérnek és az nem vicces.
Nem hiszem, hogy az elkövető olvassa blogot, de innen is üzenem, hogy a jó édes q anyádat, te büdös gyökér! Remélem, büszke vagy magadra, hogy mekkorát mentettél, és most faszagyereknek képzeled magad, miközben nem rajtad múlt, hogy mindenki sértetlenül hagyta el a helyszínt. A szituációt, amit "megoldottál" te magad hoztad létre azzal, hogy mindenre figyeltél, csak arra nem, ami előtted van! Tudod, mivel tennéd a legjobbat? Ha besétálnál a legközelebbi rendőrörsre és leadnád a jogosítványodat! Úgy legalább eggyel kevesebb közveszélyes barom lenne a közúton.
Az A2-n ezen a héten már történt egy halálos baleset ráfutás miatt - a 31 éves hölgynek esélye sem volt, amikor belerongyolt a forgalmi okból megálló kamion hátuljába. Ő az életével fizetett egyetlen hibáért. De vajon ha az ellenfél nem egy pótkocsi, akkor hány sérült/halott lett volna belőle?
Kedves mindenki! Meleg van, tessék még a szokásosnál is jobban odafigyelni! Ha pedig előttetek valami miatt lassul a forgalom mindig figyeljétek a mögöttetek lévőket is! Életet menthet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése