Tökéletlen tökéletesség

 Itt ülök az ágyamon, mellettem egy hetven éves kávéscsésze és egy nagyjából száztíz éves porcelán tálca. Egyikünk se tökéletes és ez így van jól. 

A sebesült antik, art nouveau tálca

A tálca törött, valamit nyilván ráejtettek, továbbá hosszú élete során valamikor elveszítette a füleit. A csésze és a csészealj itt-ott lepattant, ami nem csoda, hiszen a bolhapiacon egy banánosládából mentettem ki őket egy euróért. A csepegtetőben egy 1874 és 1909 közötti Villeroy-Boch kistányér szemlélődik, neki öregségi foltjai vannak, a társa a szekrényben cserél eszmét a vintage Gmundner tojásos tállal. Kicsit odébb a nagymamámtól örökölt lepattant talpú porcelán éjjeli lámpája figyeli, hogy Lotte nem akar-e kimászni a bőröndből, a konyhában a So kocht man in Wien és a Koch- und Haushaltsbuch azon vitatkozik, hogy melyikük szakadtabb. A Die Neuzeitliche Küche valamikor az 1910-es évekből ekközben csendesen megnyeri a versenyt, mivel pár napja leszakadt a gerince... 

Nálunk karácsonykor nem volt és nem lesz idén se tökéletes menü, "csak" finom falatok egy letűnt korból, a majdnem száz éves Zsolnay tányérokon. (A készlet befektetésnek sem utolsó, de én, ha nem is minden nap, használni szeretném. Ünnepekkor mindig áthozunk pár darabot a gyönyörű, pajzspecsétes készletből.) A So kocht man in Wien azóta is a budapesti útjával henceg a többieknek és hogy mennyit volt használva, milyen sokat főztek belőle.

A fenyőnk 2024-ben is Steiermarkból utazott Budapestre. Több éve visszajáró vevő vagyok az egyik helyi termelőnél, aki hatalmas örömmel és büszkeséggel újságolta a másik ottlévő eladónak, hogy az ő munkája gyümölcse, a ő fenyőcskéje Magyaroszágra megy. Mondok valamit, idén is így lesz. 

A karácsonyfánk láttán persze sokan húznák a szájukat, mert nem divatos, de nekünk ő így szép, hiszen a legfiatalabb díszeink is jó negyven évesek, a legöregebbek pedig közel vannak a százhoz, még a nagyszüleimé voltak. Megcsináltam a negyven éves égősort is (cserélni kellett a dugót, mivel földeletlen volt és nem találtunk hozzá működő hosszabbítót a lakásban), ami valószínűleg megzabált egy havi áramot pluszba, de a modern LED füzérek fénye összahasonlíthatatlanok a vintage égők meleg fényével. 

Vintage fényfüzér bevetésen

Amikor belekezdtem a különböző, öreg tárgyak helyreállításába, még én is tökéletessé akartam tenni őket. Aztán jött a Nasságosméltóságos Puchságos kisasszony, adott néhány méretes pofont és felébresztette a bennem élő, kissé háttérbe szorult gyereket. 

Azt a kislányt, akit nem szerettek az óvodában, mert nem volt aranyos-bújos és aki soha sem akart hercegnő lenni farsangkor. (Voltam csiga, mérges galóca, hóvirág és katica, de hercegnő, az nem.) Akit minden érdekelt, az összes tücsök és bogár, aki fára mászott a macskával és akinek nem volt ildomos meghúzni a haját a játszótéren... Aki nem félt a sötétben és fel mert menni egyedül a padlásra, aki előszeretettel költözött be a nagy ruhásszekrénybe, csak hogy békén hagyják, és aki kényelmes bunkert csinált az asztala alá, hogy ott olvasson. 

Aki mindig épített, vagy javítgatott valamit, aki tátott szájjal nézte a hatalmas dízelmotor rajzát a rajztáblán. 

Akit nem érdekelt, hogy a kedvenc Zsuzsi baba hogy néz ki (szarul), hogy Csilla macinak fura a szeme (oda lett mókolva valamikor), vagy hogy a Cicának le van szakadva félig a feje (egy éves koromban szenvedett harci sérülést, anyukám visszavarrta és azóta is kicsit nyakaszegett.) 

A tökéletesség zajában élünk. 

Így lesz tökéletes a karácsonyi menü. A tökéletes húsvéti sonka titka. Így készíts tökéletes süteményt... Tökéletes alak, tökéletes frizura, tökéletes smink, tökéletes outfit. Táncosként hajszoljuk a tökéletes mozdulatot, tökéletesen akarjuk végrehajtani a koreográfiát (és végezzük gipszben, been there, done that) és csalódottan nézzük vissza a felvételt az előadásról, kritikus szemmel kielemzve az összes hibát... és közben elfelejtjük, hogy miért is kezdtük az egészet. Elkeserít bennünket a tökéletlenség, mert mindenhonnan az ömlik ránk, hogy csak akkor jó valami, ha tökéletes. 

Mennyivel könnyebb lenne, ha elengednénk a tökéleteset és megelégednénk azzal, hogy ma valami jobb és szebb, mint előtte volt?    

Mert a köntös akkor is meleget ad, ha van egy folt az alján, a nyolcvan éves ruha akkor is kényelmes, ha a rozsdafoltocska nem jött ki belőle, vagy pedig látszik a javítás a vállán. 

Mert valahol, valakinek az az élet, amin mi fanyalgunk, elérhetetlen álom.