Az iroda, amivel a nagyobb, illetve távolabbi rendezvényekre utazom, azonban olyan drágán mérte, hogy azt mondtam, köszi, de inkább megszervezem az utat magamnak. Így ugyan kimaradt a deHavilland múzeum (majd legközelebb), de több mint ezer eurót spóroltam meg, ami nem kevés. Sőt, kifejezetten sok. Ráadásul ők csak a VIP jegyet ajánlották extra opcióként, a grand stand tribünt nem.
Ennek persze hajnali flixbuszozás, decens várakozások a különböző terminálokon és koleszos szállás volt az ára. Mert Grazból olyan istentelenül drága volt a repülőjegy Heathrow-ra, hogy inkább felmentem Bécsbe...
Megérte? Meg.
A közlekedés:
- Murparkig bicikli - itt derült ki, hogy a fedett tárolót a Murpark bezárja, a Biszigli tehát az Interspar előtt töltött négy napot, két lakattal lekötve. Jelentem, semmit se loptak el róla, de a hátsó kerék megint picit kufli lett...
- Graz-Bécs: Flixbus
- Bécs-London: Lufthansa - Star Alliance (Austrian és Air Baltic)
- London-Cambridge: Northern Express
- Cambridge-Duxford: ingyenes Stagecoach shuttle
A szállás:
- Christ's College
Egyszerű, egyágyas szobácska, közös fürdő-, és mellékhelyiséggel. Három szobára jutott egy zuhany és egy WC, ami tökéletesen elégséges volt. A szobában volt egy mosdó, tipikus angol csapteleppel - tudjuk, a hideg és a meleg külön. Tiszta, praktikus, gyönyörű környezetben, a város történelmi részének közepén. Mondjuk a teakonyha használata a vendégek számára nem biztosított, de senki se akadályozott meg abban, hogy a kenyérpirítóban megmelegítsem a gofrimat.
A kaja:
- Saintsburry's és Tesco Express, belógás a konyhába és zug-kenyérpirítóhasználat
- Fitzbillies's (isteni Chelsea Bun és British Breakfast Tea)
ETA már korábban, a RIAT miatt megvolt, szóval azt nem kellett intézni. Az ETA-t senki se felejtse el, enélkül nem fogják felengedni a gépre! Az ügyintézés pofon egyszerű és gyors, nekünk konkrétan fél órán belül megvolt az engedély vasárnap!
Mivel a szállásom a város centrumában volt, minden nap gyalogolhattam oda-vissza a főpályaudvar és a kolesz között pár kilométert. Mondjuk, ha éreztem volna rá motivációt, mehettem volna busszal is odáig... de minek?
És akkor most egy kicsit a rendezvényről.
Másodszorra jártam Duxfordban, az első látogatás még a COVID előtt, 2019-ben történt. A Flying Legends Airshow azóta ki is lett paterolva Duxfordból sajnos, de a szezonban több rendezvényre is kilátogathat a nagyérdemű.
A Battle of Britain azért érdekes, mert itt a legnagyobb a Spitfire és Hawker Hurricane sűrűség Európában.
Többnyire felbukkant néhány Mustang is, egy-egy Buchon (spanyol licence Messer, vagyis Bf-109) és jópár kuriózum is. Állandó vendég a Catalina és Lancaster, ez utóbbi idén csak beköszönt, de nem állomásozott Duxfordban.
Ő a 2026-os szezont wellnessen fogja tölteni, tehát a világ két repülőképes Lancijéből a brit most egy évig nem dugja elő a nóziját. RIAT-ban volt szerencsénk látni, milyen elképesztő gondossággal és szeretettel bánnak vele.
Sally B-Memphis Belle is eljött, ami jó dolog, Európában ő az egyetlen példány.
A Catalina és a Swordfish együtt szintén nem hétköznapi látvány.
A belépő árában - amit kizárólag elővételben lehet megvenni - benne van az Imperial War Museum helyi egységeinek meglátogatása, az ingyenes shuttle Cambridge és Duxford között, valamint maga a rendezvény.
A veterán gépek között mókás színfoltot képviselt a Belga Légierő helikoptere, aki ugyan teljesen kilógott a sorból, mégis nagy szeretettel fogadta a közönség. Az ő szereplését a belga pilóták részvétele az angliai csatában indokolta.
Természetesen sem a lengyelek, sem a csehek nem maradhattak távol. Mindkét nemzetet privát tulajdonban lévő gépek képviselték, a lengyelek valószínűleg küldtek volna hivatalosan is valakit, ha nem előtte pár héttel történik a tragédia Radomban.
Nézőként sajnos, műszaki szakemberként mondva hála égnek több gép pilótája nem vállalta a repülést az erős keresztszélben, valamint technikai okok miatt a deHaviland Vampire sem tudott elmozdulni a betonról. A szél egyébként olyan erős volt, hogy alig tudtam megtartani a 400as teleobjektívet és rá kellett kötni a fejemre a kalapot.
A belépő
Amennyiben az ember mindkét nap ki szándékozik menni a rendezvényre, erősen ajánlom egy grand stand tribün és egy "mezitlábas" belépő vásárlását.
A tribünről nagyon jól lehet látni a flight line-t és fényképezni a le-, felszálló gépeket, tehát jobban tud az ember magára a légiparádéra koncentrálni, míg a hagyományos belépővel a földi kínálatot és a múzeumokat tekinheti meg. A VIP részlegről nem tudok nyilatkozni, sose voltam annyira sznob, hogy oda vegyek csilliárdokért belépőt. Nincs veterán repülőgépem, nem vagyok politikus, se üzletember, aki érintett lenne alkatrészek utángyártásában (egyelőre), szóval nem éri meg.
Mondjuk a tribün mellé jó lett volna egy potyit felállítani, mert Timbuktuig kellett menni pisilni...
Nagyon jó kezdeményezés - és ez a RIAT-on is így volt - hogy a gyerekek 14 év alatt ingyen látogathatják a rendezvényt. Így lehet ugyanis megszerettetni a kicsikkel a repülést és a repülőgépeket, meglepően sok gyerkőcöt hoztak ki ide is, pedig nem volt Red Arrows.
Standok
Semmi bajom a könyvárusokkal, de például a zokniárust én nem engedném be erre a rendezvényre. Mivel a Battle of Britain és a Goodwood Revival között mindig van egy hét, simán el lehetne menni abba az irányba, hogy igazi vintage és antik holmikkal foglalkozó kereskedők legyenek jelen többségében. Tehát se zokni, se Alpha Industries, se műanyag bóvli. Üdítő színfolt volt a vintage ékszerekkel kereskedő, korhűen felöltözött pár standja például, én főleg ilyeneket látnék szívesen, a műanyag szart meg vegyék meg a gyereknek a RIAT-on, vagy a neten. Hatalmas ötlet volt például a Revivalnél sokkal olcsóbban és sokkal szebben dolgozó vintage fodrászat.
Az Airfix sátorban, aki akart, makettezhetett is, senkit se dobtak ki. A sok kisfiú-kislány boldogan építgette, festegette és vitte haza a második világháborús repülőgépeket (olcsó kitből, tökéletes kapudrog).
Programok
Számos érdekes program és előadás látogatható, ez esetben azonban le kell mondani magáról a légibemutató résztől, hiszen egyszerre az eget bámulni és mondjuk táncolni elég nehéz.
A hagyományőrző csoportok kis körletei, a make-do-mend sátor az eredeti ruhákkal csupa olyasmi, ami valóban érdekes és értékes információval látja el a történelem iránt érdeklődőket.
Ha tehát valaki egy nem túlárazott (mert a Goodwood Revival brutálisan az), családias hangulatú, jól szervezett, történelmi rendezvényt keres, akkor a Duxford Battle of Britain remek választás.
Jó szívvel ajánlom mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése