- Elnézést!
- Igen?
- Szeretnék érdeklődni, hogy vannak-e még itt rajtam kívül medvék.
- Igen, egy van. Ha jobbra néz, a mosottruha halmon túl láthatja is. Sárga, kissé viseltes plüss, kérem, nézze el neki!
- Ah, igen, látom. Ha esetleg volna lehetőség, szívesen beszélgetnék a medvetárssal.... Mi, medvék, nem szeretünk egyedül lenni.
- Tudom, és elnézést a karanténért, de mivel önt most halásztam ki egy halom, régi vacak közül, szeretném, ha megvárná a tisztítást. Egyébként kényelmesen ül?
- Igen, köszönöm, bár azért egy kicsit hideg ez a bőr ülőke.
Csilla maci 1981 óta hű társam, ha minden igaz, még a sziszánál is idősebb, születésem óta kísér. Medve urat a múlt heti antikvitás túrámon találtam, egy lényegesen fiatalabb, szebb maci társaságában hevert az egyik asztalon. A borzalmas horgolt anorákjában nem volt éppen sármos, de gondoltam, ha nem kérnek érte sokat, akkor elhozom.
Medve úr nagyon öreg, ez szerintem látszik. A szeme üveg, a tömése faforgács (excelsior), az anyaga egyértelműen mohair, a pofija kézzel varrott. A korához képest remek formában van, biztosan féltett kincs volt, de aztán valaki a halálsorra küldte és egy hagyatékfelszámolóra bízta a sorsát.
Medve úr haladékot kapott, most egy darabig nem kell aggódnia, lesz fedél a kobakja felett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése