Havazik - ebben persze semmi különleges nincs. Persze, hogy havazik, amikor hosszabb út előtt áll az ember lánya, meg mondjuk némi kultúrprogramot szervezne magának - értsd múzeumlátogatás Gross St. Florianban, ami innen negyven kilométer és a kocsin nincs pályamatrica... Meglátjuk, lehet, hogy csak a várromhoz sétálok fel, régóta hiányzik róla egy szép havas kép.
Reggelre úgyis kiderül, hogy kislapáttal kell-e kiásni a jószágot a hó alól, vagy elég lesz a kefe is, merthogy még hiányzik pár dolog az Útra és el kell menni shoppingolni.
Bezony, bezony. Utazom, igaz, hogy csak egy hétre, de megválok a szépséges (havas) Graztól, és egy bájos jelmezes példány kíséretében áttelepülök a hírek szerint nagyon szép, nagyon havas (és nagyon drága) St. Moritzba. Röpke hatszáz kilométer, jórészt autópályán, aztán át az Alpokon, papír GPS-szel és töretlen lelkesedéssel, no meg Jackpottal, aki ma alaposan megkeserítette az életemet, és nagyon remélem, hogy se odafele, se visszafele nem kezd el fesztiválozni. Amúgy meg ha nekem még egyszer valaki a falra meri festeni az ördögöt, annak nagyon meg fogom tekergetni a fülecskéjét és mellesleg nem kap több sütit sem.
(Jackpot keresztapja szerintem ma nagyon csuklott... A győzelemistennős márka reklámja óta tudjuk, hogy a
lehetetlen csak egy szó - a valóságban nincs lehetetlen, csak
szoftverbug... A jószág - Jackpot - ugyanis megmakacsolta magát, és csak krehácsolt. Mindezt délután ötkor - még jó, hogy nem vasárnap reggel. Mire sikerült rábírnom arra, hogy egyrészt szóba álljon velem, másrészt beinduljon, elmúlt hét. Ezek után derült csak ki, hogy itthon a zsemléim zöld kabátkát vettek és világgá mentek, a bolt meg már zárva. Epic fail.)
Egyébként még mielőtt valakinek eszébe jutna, hogy jaj, de jó nekem - persze, jó, ebben van valami - azért sokkal jobb lenne, ha nem dolgozni kéne menni, hanem pihenni...
Pihenés... szniffszniff... még két teljes hét van addig. Pontosan annyi, mint ami eltelt azóta, hogy az expedíciós kocsik elmentek, és mi itt maradtunk Káoszbolygón. Merthogy azóta az is kiderült, hogy egy elhalálozott kerék lecserélése több napot is igénybe vehet, valamint hogy a gépsárkányok is tudnak bújócskázni és rohadt jól csinálják. Egy hathengeres kályha pedig nem hűl le csak úgy pikkpakk - akkor sem ha legyezzük -, innen meg egyenes az út a hogyan kergessük az őrületbe a tesztpadvezetőket tesztcserélgetéssel játékhoz.
Azért jutott némi kókuszgolyó is Mikulásra az arcidegzsába és a gutaütés mellé, vasárnap pedig kalandozó őseim nyomán elindulunk - Jackpot és én - Svájc felé.
Jóccakát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése