Theodor rugója

 

Az eladó időben elvitte az önkiszolgáló posta boxba. A posta bszott kivenni belőle 5 napon keresztül. 

Újabb egy hetet készítették elő a nemzetközi szállításra. Ne kérdezze senki, hogy mi a rézfarkú baglyot kellett még előkészíteni rajta... (Azt mégse írhatták oda, hogy karácsony van bm, nekünk meg nincs kapacitásunk.)

Jelenleg ott tartunk, hogy átlépte az országhatárt... A hollandot. 

15 napja várjuk - Theodor és én - a rugót, meg a kofferfület. Mindezt 15 eurós postaköltségért... Na, bravo!

Valószínűleg Theodor idén már nem kapja meg a várva-várt, új rugóját és marad a 15 másodpercenkénti kurblizás. Marhára örülünk mindannyian...   

   

Lotte régi-új otthona - második rész

A fafelület előkészítése után jöhetett a beeresztés és a lakkozás, természetesen sellakkal, mert az illik hozzá. A sérült furnért nem javítottam ki, mert: 

1. a régi furnér leszedése, az új beszerzése és felrakása túl sok időt és energiát - meg pénzt - igényelt volna.
2. nem célom a tökéletesség, mert nem eladásra, vagy múzeumi darabnak készül. Szerkezetileg kell épnek lennie, és az sem hátrány, ha illik az aljhoz, minden más ráadás. 
3. egy 120 éves holminak története van, semmi szüksége arra, hogy úgy nézzen ki, mint ami most jött az asztalosműhelyből.

Csiszolás után

Egy réteg, AQUA CLOU Goldteak (arany teak) folyadék és egy réteg sellak után úgy döntöttem, ez így jó is lesz. Megkapja a viaszolást, és kész. 

A CLOU termékeit jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki fafelületek felújítását tervezi. Bőséges színválaszték és kitűnő minőség, a beeresztők szinte mind vízoldékonyak.  

Csiszolás után, beeresztés előtt

Többször át kellett csiszolni, kikaparni a díszítésből a régi festéket, a festékmaró maradványait. Minél tisztább a kiindulási állapot, annál szebb lesz a végeredmény.

Ilyen lett

Fontos: régi, festett felületeknél mindenképpen végezzünk ólomtesztet! Sokkal gyakoribb, mint gondolnánk és ha valaki megörökli például a dédszülők után a házat, ami mondjuk még a huszadik század elején, ne adj isten, korábban épült, könnyen belefuthat akár a nyílászárókon, de még a falon is ólmos festékbe. Az ólmos festéket kizárólag kémiai úton távolítsuk el és összegyűjtve vigyük el a hulladékudvarba, ahol veszélyes hulladékot is átvesznek. (Grazban a havonta járó Giftmüll Express tökéletes választás.) 

Jelenleg a fogók és a fém szerelvények megtisztítása, polírozása zajlik. Addig is, Örzse megkapja a fedelet, mert Lotte ismét Budapestre utazik a bőröndben. 

Boldog karácsonyt mindenkinek!  

Rekord Dressierspritze

Rekord az 1950-es, 1960-as évekből

Egy "garázsvásáron" találtam, az eladó szerint használható állapotban, amit én marha elhittem. Nos, a dobozt valószínűleg a hölgy évtizedek óta nem nyitotta ki, máskülönben láthatta volna, hogy a dekoráló minden, csak éppen használható nem. 

A gumi dugattyú maradványai

A hibalista legsúlyosabb eleme a dugattyú gumi részének teljes megsemmisülése volt, ami nem egyszerűen szétporladt (bárcsak...), hanem belekötött a csőbe. Ezt szétgyilkolni nem kevés időt és energiát emésztett fel, emiatt aztán a cucc - szétszedve - már vagy két éve kallódott a javítanivalók ládában. 

Szerencsére ki lehetett takarítani

A gumimaradványokat a Citristrip gyakorlatilag feloldotta, így nem volt nehéz eltávolítani. Ahol viszont sérült volt a bevonat, ott a rozsda megkezdte. Rozsdát eltávolítani nem nehéz, a visszajövetelét szinte lehetetlen bevonatolás nélkül, amihez nekem - egyelőre - nincs eszközöm. Fizetni ilyesmiért nem fogok egy ilyen vacak esetén, maradt tehát az olajozás élelmiszeripari Balistol olajjal. A kapott 9 fejből 6 használható, 3 nem, ez utóbbiakat eltettem emlékbe. 

Nem túl szép munka, de működik

5mm vastag, élelmiszeripari szilikont találtam olcsóért az Amazonon, amit aztán többé-kevésbé szépen beszabtam a csőbe. A díszítő így már használható állapotban van, az egyetlen, amire oda kell figyelni, hogy mielőtt betölti az ember, gondosan el kell mosni és az esetlegesen újra kiütő, felületi rozsdát el kell távolítani. 

Új zsírpapír, tiszta, használható

Ugyanez vonatkozik egyébként a tekerős, kézi habverőmre, azt is mindig alaposan át kell nézni használat előtt, de ettől függetlenül tökéletesen használható. Ezek legalább  hatvan-hetven éves eszközök, természetes, hogy már itt-ott van rajtuk tennivaló. 

Eggyel kevesebb a javítanivalók listáján. 

KÖZLEMÉNY

 Kedves olvasók!

Igyekszem rendszeresen posztolni, ezentúl minden héten kedden és csütörtökön kerül majd fel új bejegyzés. 

Greenie

Lotte régi-új otthona - első rész

 Lotte fedél nélkül került hozzám, ami még egy varrógépnek sem túl kellemes állapot. Az öreglány ráadásul kisebb az átlagos Singer varrógépeknél, tehát a normál méretű, könnyen fellelhető fedelek nem jók hozzá. Szerencsére találtam az ebay-en egyet, ami mind korban, mind méretben megfelelt, időm azonban nem volt megcsinálni. 

Innen indultunk:

Fellelési állapot, n+1 réteg festék

Jól látszik, hogy több réteg festéket sikerült begyűjtenie az elmúlt évszázad során. Onnan tudjuk, hogy legalább egy évszázad, mert egy több mint száz éves varrógépé volt eredetileg. 

Az ólomteszt negatív lett, ettől függetlenül semmi kedvem nem volt nekiesni csiszolóval az isten tudja, hány réteg festéknek, úgyhogy jött az oldószer. 

Figyelem, ezt a fost senki se vegye meg! Azon kívül, hogy rászáradt és az istenért nem volt hajlandó lejönni, egy fikarcnyit se hozott le a festékből. 

Szarra se jó festékoldó

Végül a jó öreg Dilunett húzott ki a pácból fedelestől. Nagyon szeretem, mert nem mérgező és vízoldékony, így óriási dzsuva árán, de sikerült szépen lemosni a fedelet többször is a kiskádban. 

Jól látszik, hogy egyetlen, vékony réteg is milyen jó munkát végzett. 

 A fedélről már az első lemosás után az eredeti shellakig levitte a festéket.

Alakul a molekula, akarom mondani, a fedél

Egy évvel ezelőtt itt hagytam abba, mert bejött egy igen stresszes projekt, és nem volt se időm, se kedvem folytatni a melót. Lotte azóta is Örzse bőröndjében csövezik, Örzse meg a dohányzó asztalon üldögél letakarva. 

Mivel azonban a kirúgás miatt hirtelen időmilliomos lettem, gondoltam, ideje ezt a projektet is befejezni. 

A fém szerelvények jelenleg Citristripben áznak, a doboz pedig átesett a durva csiszoláson, megszabadulva ezáltal az utolsó festék és lakkmaradványoktól is. 

Hátra van még a finom csiszolás - finom acélgyapottal - és utána készen áll a beeresztésre és a lakkozásra. 

(Jó is, hogy átnéztem a felvételeket, mert teljesen elfelejtettem, hogy még a füleg is hátra vannak. Most már csak meg kell találnom őket...) 

 Folyt. köv.

Amit malacka gondolt

 ...avagy Theodor szivat. 

Megfogadtam, hogy a következő húsz évben én bizony ki nem nyitom újra a rugóházat, de úgy tűnik, hogy erről Theodornak más a véleménye.

A helyzet a következő: bár lemezzel a hátán, plusz egy tepsifon+kártyatartó+Morrison's szett terheléssel is képes viszonylag decensen tartani a tempót, a tű súrlódása már komoly kihívás elé állítja és csak egy bizonyos rugóelőfeszítés esetén tudja normálisan lejátszani a felvételeket. 

Mivel kíváncsi voltam, hogy mit is jelent ez számokban, fogtam magam és lemértem. 

Theodor 53-55 tekerés után éri el a maximális előfeszítést, ez kicsivel kevesebb, mint az elvileg szükséges hatvan. 

4:40 képes tartani a 78 rpm-et, de kb 4 percnél már hallatszik az első "thump" a rugó felől. 

76 rpm alá először 5:10 után esik be, de még képes visszatérni a konstans 78-hoz, ekkorra már egyre sűrűbbek a "thump"-ok. 5:44 után a fordulat már 73 alá megy, majd pedig 6:11-nél beesik 70 alá. 

45rpm 6:52-nél, míg a teljes leállás 7:37 után következik be. 

Mivel a rugó tiszta és frissen lett zsírozva, ez egyetlen dolgot jelent: meggyengült, cserére szorul. 

A jó hír az, hogy az EU-n belül, Hollandiából lehet hozzá rugót szerezni. Ráadásul árulnak hozzá táskafület is, így azt is ki tudom cserélni. 

A rossz hír, hogy megint szét kell szedni a rugóházat, nem beszélve az új rugó jelentette kockázatról. (Irtózatos energia tárolódik ezekben az eszközökben, amikor fel vannak tekerve és a rugókat többnyire így szállítják. Tehát, amikor leveszi róla a biztosítást az ember, nagyon észnél kell lenni, mert igen súlyos sérülést is képesek okozni.)  

Lehet-e addig is használni? Igen, lehet, de egyrészt a lemezeket patikatisztára kell pucolni, hogy minél kisebb legyen a súrlódás, másrészt egy meghatározott energiaszinten kell tartani a rugót, ami folyamatos újrakurblizást jelent. 

Hozzáteszem, ettől még igen jópofa, de hangos jószág még a vékony, 1.1mm-es tűvel és pulóverrel letakarva is. Amikor pedig véletlenül egy vastagabbat tettem a fejbe, azt hittem, menten jönnek a szomszédok a kisbaltával... 

HMV 101

 ... avagy az eddigi legmegterhelőbb, ám sikeres helyreállítás a konyhaműhely bugyrából. És igen, egyszer tényleg földhöz vágtam azt a qva rugót. 

Theodor a dobozban, mögötte a Puchságos

Szóval, az úgy történt, hogy megláttam a neten egy Columbia gramofont, majd pedig szinte a semmiből felbukkant még egy, egy HMV, igen jó áron. Az eladó kissé fogalmatlan, ugyanakkor rendkívül egyenes volt, így áron alul sikerült rátennem a praclimat egy His Master's Voice táskagramofonra. A jószág fülét ugyanis megette az idő vasfoga és ezt az eladó csak a csomagolás során vette észre. Szerintem akkor maradt a kezében, ahogy anno a Puchságos kereke is a próbaút előtt durrant szét még az eladónál. 

A képek alapján sejthető volt, hogy egy 101-esről van szó, ami a szétszedéskor be is bizonyosodott. Valamikor 1925 és 1931 között készülhetett Nagy Britanniában, az első tulajdonos egy holland kereskedésben vásárolta, majd pedig valahogyan Németországba keveredett. (Őszintén remélem, hogy nem hadizsákmányként...) 

Nemcsak a kép rossz minőségű, de ennyire ocsmány is volt belül

Theodor személyében egy korai No.59 motorral* szerelt, alapvetően kitűnő egészségnek örvendő példány érkezett hozzám, és mivel jelenleg időmilliomos vagyok, gondoltam, a karácsonyi ajándékomat - a gramofont szüleim fizették - jó lenne karácsonyra használható állapotra hozni.  

*: A motor teljesen mechanikus, az energiát egy combos rugó szolgáltatja, ezt feszítjük elő a kurblival, majd pedig fogaskerekeken keresztül alakítjuk forgási energiává. Semmiféle elektromosságra nincs szükség a működtetéséhez, ezért is volt annyira népszerű. Fogták, betették a piknikkosár mellé az automobil csomatartójába és máris volt zene a partihoz. 

Az egyértelmű volt, hogy rugótörés nincsen, mivel felkurblizás után szép, egyenletes sebességgel forgatta a platnit, sőt még a nehéz shellak lemezt is elbírta, tehát nem volt annyire bekövedve, mint a neten látott videók elrettentő példái. A probléma akkor jelentkezett, amikor megpróbáltam lejátszani rajta egy lemezt és a tű keltette surlódást már nem tudta legyőzni a motor. A gramofon általános állapotával összhangban ez egyértelművé tette, hogy a cucc belül is koszos, tehát teljesen szét kell szedni és ki kell ganyézni. 

No.59 rugója a házban

Egyszerűnek hangzik... de, hogy a következő húsz évben nem nyitom ki azt a szájbavágott rugózházat, azt is biztos. (Kivéve a rugótörést, mert akkor kénytelene leszek.)

És ide ne hozza nekem senki a gramofonját, hogy te Greenie, te csináltál már ilyet, nézd már meg nekem, miért nem bírja el a lemezt, mert megdobálom plüssállattal! Vagy fogóval. 
Kivenni a motort pár perc volt, a szívás ezután következett. A kurbli fogaskereke ugyanis nem jött ki, az egyik csavar berohadt, így kénytelen voltam motorblokk tisztítóval, WD40-nel és fogászati segédeszközökkel lekaparni róla a rákövedt zsírt. A röpsúlyos szabályozó szerencsére jól hozzáférhető volt, így azt is bontás nélkül meg tudtam tisztítani. Ami miatt több napos szívássá változott a meló, az a rugóház volt. Először nem tudtam szétszedni, a fedelet lefogó biztosító rugó ugyanis nem jött ki. Hosszas küzdelemben - több óráról beszélünk - végül alulmaradt, így meg tudtam szépen pucolni magát a rugót. Mivel a grafitos vazelin még folyékony halmazállapotú volt, gyaníthatóan legalább egyszer szervizelték az élete során ezt a kedves jószágot. Az igazi jackass túra ezután következett, mert visszapattintani azt a szájbakúrt biztosítógyűrűt nehezebb volt, mint kipattintani. Végül legalább öt óra, iszonyatosan frusztráló közelharcot követően visszament a helyére és ezzel megkezdődhetett az összerakás.  

Tiszta, illatos

A 78 per perces fordulatot is be tudtam állítani, szépen tartja, és egy valag tűt is kaptam hozzá gratis, méghozzá eredeti, vintage dobozkákban. (Egy ilyen doboz 20-40 euró között mozog üresen.) Az egyetlen prébléma, ami valójában nem probléma, hanem a gramofonok működési elvéből ered, hogy még a legvékonyabb, extra fine tűvel is baromi hangos, tehát nagyon oda kell figyelnem, mikor indítom be. Theodor ugyanis nem rendelkezik hangerő szabályozóval, ahogyan egyetlen gramofon sem, a hangerő a tű vastagságával változik. Minél vastagabb a tű, annál hangosabb a zene. Szintén fontos tudni, hogy a gramofonok kizárólag 78 fordulatos shellak lemezzel használhatóak, tehát bakelitet senki se próbáljon meg lejátszani, mert a lemeznek annyi! Minél közelebb van a lemez a gramofon gyártási évéhez, annál nagyobb biztonságban van. Theodor tehát a legkisebb kárt a 20-as, 30-as évek felvételeiben tudja okozni, valószínűleg nem eszi meg a 40-es években készült lemezeket sem, de ennél későbbivel már lehet, hogy nem szerencsés kísérletezni.   

Fun fact: egy tű, egy oldal. A lemez érdekében... Szerencsére tűt egyszerűen lehet szerezni, mivel ezek az eszközök jelenleg is nagy népszerűségnek örvendenek és igen sok a túlélő. 

Íme, Theodor és egy régi, szovjet felvétel. Keringő a Hattyúk tavából, egyenesen a Bolsojból:

A vágásnál olyan, mintha lelassulna, de ha valaki figyel, láthatja, hogy a fénycsíkok egyenletes sebességgel mozognak tovább, tehát a hiba a felvételben van, nem a lejátszóban. Engem is megijesztett. Igen, természetesen először idegen, mert nem ehhez vagyunk szokva. Theodor, akárcsak a többiek, egy rég letűnt világ követe.    

Figyelem, a piac tele van hamisítványokkal, ún. crapofonokkal! Ezek főleg tipikus, asztali gramofonok, a szépséges és látványos tölcsérrel. Egy eredeti, restaurált HMV, vagy Columbia 500-600 eurónál kezdődik, a crapofonok többnyire indiai kendácsok fele ennyiér. Többnyire jól felismerhetőek a feltűnően csicsás tölcsérjükről, ami sokszor igen trehány eresztékekkel készült és "vintage style" gramofonként hirdetik őket. Ezekben az eszközökben táskagramofonokból kikukázott motorok és vevőfejek vannak, isten tudja, milyen állapotban, ne vegyük meg őket! Egy decens táskagramofon, enyhe szervízigénnyel 100-150 euró körül mozog, míg a restaurált példányokért legfeljebb 200-300 eurót kérnek általában, kivéve, ha ritka példányról van szó.  

His Master's Voice 101 táskagramofon - befejezve. Ez volt eddig a legnagyobb kihívást jelentő projekt. 

Következik a Singer varrógépfedél.    

Morrison's szett - befejező rész

 Jelentem, megérkezett a küldemény a Pendragonstól, így a tollat be tudtam fejezni. A tollszár és a kupak alapos belső tisztításon esett át, főleg a kupak volt koszos. A méretre vágott tintazsák felrakása hagyományos ragasztóval - sellakkal - történt, majd néhány óra száradás után a toll késznek nyilváníttatott. 

Összerakás előtt, helyén a zsák

Morrison's battleship grey fountain pen

Kellemes fogású toll, szépen is ír, bár a tollhegyen majd állítani kell, mert szemmel láthatóan az egyik fél feljebb van, mint a másik.  

Írásminta

A mechanikus ceruza sokkal több fejfájást okozott, legfőképpen azért, mert fogalmam sem volt, hogyan működik egy ilyen korú ceruza és majdnem sikerült is kinyírni. Volt már a kezemben Rotring, és klasszikus töltőceruza is, ilyennel azonban, mint a készletbeli, még soha sem találkoztam. 

Nyomorult ceruzát húztam, vontam, fogóval ráncigáltam, de nem engedett - szerencsére. Merthogy ez a szerencsétlen elöltöltős, akárcsak az EVERSHARP. A mechanizmus más, mivel egy forgó mechanizmus fogja meg és tolja előre a hegyet, de az elv nagyon hasonló. Megoldódott tehát a rejtély és mivel a ceruza a tollal együtt fel lett polírozva, a készlet így elkészült. 

Még jó, hogy nem dobtam ki az eredeti hegyeket, mert így méretre tudom majd törni az utánpótlást - ha kapok, mert az 1mm túl vékony, a 2mm túl vastag. Úgy néz ki, ezt is a netről kell majd rendelnem, de először megkérdezem a művészellátóban, hátha van nekik olyan hegy, ami jó...

Felkészül a gramofon. 

Morrison's szett - második rész

 Megjött a Novus polírozó készlet, úgyhogy a Dienstfreistellungom első napján neki tudtam állni a toll és a ceruza külsejének. A zsák és a tollszár belsejének alapos tisztításához elengedhetetlen, apró kefecsomag még úton van Angliából, de a külső munkát el tudtam végezni. 

A Novus kifejezetten műanyagok polírozására szolgál, és három fázisú, ami azt jelenti, hogy van egy durva polírozó, egy finom polírozó és egy végső, fényt adó folyadék a csomagban. Mivel az írószer szett alig használt állapotban volt, ennél komolyabb beavatkozásra nem került sor, tehát nem kellett különböző finomságú csiszolópapírral megdolgozni a felületet. A folyadék önmagában is tökéletes munkát végzett.
Az utolsó lépés, a tollhegy eltávolítása bizonyult a legkeményebb diónak, mivel a beszáradt tinta összeragasztotta az alkatrészeket. Ez teljesen normális ebben a korcsoportban. A tixós módszer nekem nem jött be, meg se tudtam mozdítani így a heget. A gumilapos módszer ellenben igen. Gumilap? Na, az nem volt itthon, de gumiszalag (terraband) igen. 

Finoman szólva retkes

     

Mosás és polírozás után, immár összerakva

Itt tartunk most, a tintazsák a Pendragons oldalról már úton van és remélhetőleg hamarosan megérkezik. Tintát a Kasparban vettem, és nagyon várom, hogy kipróbálhassam ezt az öreg tollat. 

Folyt. köv.

Fillérbaszás lvl 100000 (egy kis nosztalgia)

Nem teljesen fiktív beszélgetés az irodából, avagy egy kis mosolyognivaló a múltamból, mert a dízel mérnök az külön állatfajta.

  

- Te, nem tudod véletlenül, hogy hol van a 200-hoz múlt héten érkezett DOC és SDPF?

- A fikusz mellett a dobozban, amire az van írva, hogy uborka. 

- És a 110 tankja? 

- R. asztala alatt a negyediken.

 

- Gyerekek, látta valaki a 199 öregített kipufogó alkatrészeit?

- Aha, a fikusztól kettővel jobbra, közvetlenül a pletyka alatt a szatyorban. Ami nem fért oda, az a M. asztala mellett lakik a kukánál.  

- És a hűtőredőnyök aktuátora? 

- Az nálam, a szekrényben... de kitalálta már egyébként valaki, hogy hova a búsba tesszük a 200-ból kiszedett vasat?

- Nálatok van még egy szabad asztal, nem? 

Háttér: 

A projekt nem akart fizetni se logisztikust, se tárolási felületet a raktárban, így lett az irodából MÉH-telep. Az utolsó projektem teljes raktárkészlete is a tesztjármű csomagtartójában, a szállításhoz használt dobozban tanyázott, a kipufogó adaptert pedig egy évig kerülgettük. Egy másik kolléga meg nagyjából tíz darab, mid-size platóshoz tartozó, komplett légszűrőházat nevelgetett a szekrények tetején... 

Morrison's szett - első rész

 Elsős korunkban töltőtollal tanultunk meg írni. Az enyém egy patronos, műanyag, korallszínű toll volt és nagyon szerettem. Sokáig működött is, csak aztán folyni kezdett és így kiszorult a tolltartómból. 

Ezt a Morrison's készletet a neten találtam, Izraelből érkezett és körülbelül száz éves. "A gift of service", áll a tartó fedélen. Maga a készlet az ún. csatahajó szürke szériából való, a gyártó pedig a New York-i székhelyű Morrison's volt. Ez a cég a Parkerrel, Mont Blanc-nal és a Watermannel szemben a megfizethetőbb árkategóriát képviselte, és ők szállítottak például az USA fegyveres erőinek is írószert a második világhaború alatt. 

A toll működéskeptelen állapotban érkezett, az eladó szerint sosem használták, aminek ellentmond az a tény, hogy a toll csupa tinta, vagyis a tintazsákot legalább egyszer megtöltötték. 

A zsák természetesen száz év alatt megsemmisült, ez teljesen normális. A töltő mechanizmust éppen ezért senkinek se jusson eszébe a tollszár kitisztása előtt kipróbálni. A kiszáradt, darabokra törött zsák amúgy az esetek többségében egyszerűen kiönthető a tollból. 

Innen indultunk: 

   

Mi fog történni a tollal?

• szétszedés és tisztítás
• enyhe polírozás, ami főként a fém alkatrészeket érinti
• új tintazsák

És a mechanikus ceruzával?

• tisztítás 
• enyhe polírozás

Akik régóta követnek, azok tudják, hogy gyűlölöm halálra restaurálni a tárgyakat, mivel egy száz éves holminak nem dolga tökéletesen kinézni. 

A tartó éppen ezért egy alapos tisztításon kívül semmiféle feljavítási kísérletnek nem válik alanyává és az írószerek sem fognak úgy kinézni, mintha most jöttek volna le a gyártósorról.

Hamarosan jövök a további részletekkel! 

Az oszlop

Nagyon régen volt közlekedésbiztonság témájú bejegyzés a blogon, a mostani apropóját a hétvégi baleset adta, amelyben egy autó az M3 kivezetőn nagy sebességgel oszlopnak csapódott. 

Az eredmény: két halott. A hozzátartozók némelyike pedig megpróbálja rákenni a rendőrökre az ügyet, mondván, hogy ők kergették a halálba a "szerencsétlent". Mert megijedt az igazoltatástól, mert nem volt jogosítványa... Az alma nem esett messzire a fájától, mint az látható. Felelőtlen szülő, felelőtlen és most már halott gyerek.  

Kérdezem én, milyen elbaszott egy világ az, ahol a rendőrségnek kell szabadkoznia, amikor valaki 

• felszólításra nem áll meg a közúti ellenőrzésnél
• ehelyett nagy sebességgel, a megengedett többszörösével menekülni kezd
• teszi mindezt jogosítvány nélkül, eltiltás hatálya alatt
• valószínűleg tudatmódosító szer fogyasztása után (az alkohol is az)
• oszlopnak csapja a kocsit, benne több utassal. 

Az alábbi linken megtekinthető a police.hu eredeti posztja és a helyszínen készült felvételekből összeállított videó. 

Tisztázzunk valamit! Ezt az embert nem a rendőrök hajszolták a halálba, hanem ő maga hozott több, nagyon rossz döntést, amiért súlyos árat fizettek mindannyian, akik az autóban ültek. 

Először is, nem megállni a rendőrnek, sőt, beletaposni a gázba nem túl okos dolog. Ahogyan jogosítvány nélkül, plusz maybe ittasan vezetni sem. 

Szerencsére külső, ártatlan veszteség ezúttal nem volt. Lehetett volna? Természetesen. 

A megosztott térfigyelő kamera felvételén látszik, hogy a járművet végül megfogó, combos oszloptól nem messze egy buszmegálló van, ahol a baleset idején egy utas is várakozott.  

A jármű menekülés közben több, szabályosan közlekedőt is veszélyeztetett, például a Hősök terénél, ahol már közel volt a kandelláber, meg egy jobbra kis ívben beforduló autó is. 

Úgy tűnik, egyre többen keverik össze a való életet a GTA-val, csakhogy az utcán nincs reset, nincs még egy élet. 

Nagy sebességnél elveszíteni a jármű felett az uralmat nem éppen a hosszú, boldog élet titka. Főleg városi környezetben, ahol rengeteg az olyan akadály, amin fenn lehet akadni. 

Ennek a srácnak, akit semmiféle eltiltás nem akadályozott meg abban, hogy volán mögé üljön, végül jött a fekete zsák. Kegyetlenül hangzik, de ő már nem okoz több balesetet, viszont rajta kívül még rengeteg potenciális gyilkos furikázik a közúton és igazság szerint csak reménykedni lehet benne, hogy az ember nem találkozik össze eggyel se. 

Megoldás a csüccsön, illetve a hullazsákon kívül egyelőre nincs, mert el lehet(ne) venni ugyan az autót, de az ilyen szerez másikat és ott folytatja, ahol abbahagyta. Az ilyen leszarja, mit mondtak ki ellene jogerősen. A rendőrség a törvényalkotás nélkül tehetetlen, a törvényalkotóknak viszont fontosabb az óvodások keresztyénynemzethy értékrend szerint való neveléséről hadoválni, mint mondjuk hatékonyabb törvényekkel fellépni a közlekedésben tapasztalható anomáliák ellen.    

Kedves szülők! Ti, akiket még érdekel, hogy egyben hazakeveredik-e a gyermek a buliból. 

Üljetek le a csimotával és mutassátok meg neki ezt a felvételt! 

Mondjátok meg neki, hogy soha, semmilyen körülmények között ne fogyasszon alkoholt, ha vezetni készül, akkor se, ha egy pohár sör mondjuk megengedett (Ausztria nem 0,0% és bár a statisztikáink jobbak, az ittasan okozott balesetek száma továbbra is több a kelleténél). Tisztelje meg önmagát, a barátait és a többi közlekedőt azzal, hogy nem veszélyezteti senki életét, mert nincs két emberi szervezet, ami egyformán dolgozza fel az alkoholt és ami az egyiknek semmiség, az a másiknak már komoly probléma forrása lehet. 

Tanítsátok meg arra, hogy sose üljön be olyan autóba, amit olyan személy vezet, aki alkoholt, vagy egyéb szert fogyasztott! Adjatok neki pénzt taxira, buszra, mondjátok meg neki, hogy inkább érte mentek, de maradjon távol az ilyentől!   

Tanítsátok meg arra, hogy a tetteinknek, a döntéseinknek következménye van, amit akkor is viselnünk kell, ha csúnyán elqrtuk a dolgokat! 

Mert a fizika dolgozik, az oszlop nem viccel és túlságosan meg se hatódik, amikor valaki kilohatvannal lepattan a talpáról...   

UPDATE:

Az autó egyik utasa, aki szerencsésen megúszta az esetet, "nagyon okosan" beismerte, hogy a volán mögött ülő ittas volt. És nem, senkit sem tűntet fel jobb színben az, hogy még egy nálánál is piásabb személytől vette át nagylelkűen a kormánykereket... A megoldás az lett volna, hogy az autót otthagyják a pcsába és hazamennek busszal, vagy taxival, aztán másnap, józanul begyűjtik a jószágot.     

T -6d

Ennyi van hátra. 6 munkanap, mivel a hétfőket és a péntekeket ki kellett vennem a szabadnapok leépítése okán. És közben jönnek a hírek, nincs vége a fűnyírásnak, egyre több, kiváló kolléga kerül lapátra. Van, aki 58 évesen, négy évvel nyugdíjazás előtt... 

Időközben persze nem tétlenkedtem, elkezdtem egy hivatásos fotós tanfolyamot - négy év után indult el ismét, hét fővel, Bécsben -, amit a szüleimtől kaptam ajándékba. A mesterünk aktív, profi fényképész, aki valóban ebből él és egyébként több főiskolán is oktat. 

A fényképészet szabad vállalkozás Ausztriában, nem kell hozzá minősítő vizsga, viszont a BFI Wien ad Zertifikatot és a tanfolyam valódi portfólió elkészítésével, valamint mini kiállítással zárul, ezért ha úgy döntök, hogy vállalkozó leszek, akkor már nem a nulláról indulok. Lehet mondani, hogy minek, mert az MI így, meg úgy... Nem, az MI (mesterséges intelligencia) csak egy eszköz, ami bizonyos feladatokat valóban képes ellátni és nagyon meg tudja könnyíteni az ember életét, de tegye fel a kezét, aki MI generált képeket szeretne mondjuk az esküvőjéről, vagy a gyerekéről! Na, ugye!   

Ha pedig a munkakeresés során vastagabb lesz a pofáraesés mappa a sikernél, és nem találok munkát februárig, akkor megpróbálok bejutni az AMS vállalkozásfelkészítő alapjába, vagy pedig a FiT-be és továbbképződök. Miért ne tehetném le például az autószerelő szakvizsgát?    

Februártól egyébként is irány az Óbudai Egyetem és a szakirányú továbbképzések világa. A régi álmom, hogy egyszer majd veterán gépjármű szakműhelyt nyitok, most egy lépéssel közelebb kerülni látszik a megvalósításhoz. Okleveles gépészmérnök, veterán gépjármű restaurátor szakmérnök. Oh, man. 

Ehhez jön majd még az elektromos gépjármű szakmérnöki is, vagy Budapesten, vagy pedig Győrben, attól függ, hogy hol indul előbb.    

Every cloud has a silver lining.  

Topánkák tolják tovább

Ruha ki fog akadni. Míg ő továbbra is egy szatyorban várja sorsa jobbra fordulását, a jóval később érkezett topánok pörögnek, mint a búgócsiga. Oda se merem engedni őket Ruha közelébe, nehogy balhé legyen. Nem gondoltam volna, amikor megvettem őket, hogy ennyit fognak táncolni. Ma épp abszolváltak egy közel 3 órás charleston workshopot. November végén pedig ismét rophatják, ezúttal már Grazban egy két alkalmas solo jazz tanfolyamon, amit valószínű fellépés is követ decemberben. Topánék erre születtek, optimális sarokmagasság, elegáns, de stabil pántok, nem véletlenül másolják őket ma is. A stílus örök, csak a minőségnek ez a szintje már elképzelhetetlen. 

Az 1920-as évek trend sütije - Fordított ananásztorta

Fordított ananásztorta az 1920-as évekből

Az egész sztori úgy indult, hogy a Dole receptversenyt hirdetett, amikor piacra dobták az ananász konzervet. A nyertes recept aztán bejárta Amerikát, és száz év múltán az interneten számtalan verzióban elérhető. Amit én használtam az egy, az eredetire nagyon hasonlító recept, angolul itt érhető el. Mivel öntöttvas sütőedényem nincs és először ki akartam próbálni, hogy egyáltalán működik-e, lefeleztem a mennyiségeket és kerámia tepsiben sütöttem meg ezt a nagyon egyszerű süteményt. 

Amit itt írok, az a teljes mennyiség.  

Hozzávalók:

• 200g liszt (én kenyérlisztet használtam, az volt itthon)
• 2 tk sütőpor
• 3/4 tk só
• 2 nagy tojás, szétválasztva
• 113g vaj, legalább szobahőmérsékletű legyen
• 100g cukor* (az eredeti receptben ennek a duplája van, de az szerintem már ehetetlenül édes)
• 113g tej
• 1 kk vanília aroma (én vaníliás cukorral kevertem a fenti cukor mennyiséget)

A tetejére:

• ananász karika a sütőforma méretének megfelelő mennyiségben
• vaj a forma alapos kikenéséhez
• barna cukor a beszóráshoz, nagyjából 50g
• koktélcseresznye, vagy kandírozott cseresznye a díszítéshez

Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. 

A lisztet, a sütőport és a sót összekeverjük egy tálkában. A tojásokat szétválasztjuk, és külön-külön felverjük. 

A vajat a cukorral habosra keverjük, ebbe tesszük bele a tojás sárgáját, majd apránként, keverés közben a lisztes keveréket és a tejet. A legvégén hozzákeverjük a felvert fehérjét.

A kiválasztott sütőformát alaposan kivajazzuk, majd az alját vékony rétegben megszórjuk cukorral úgy, hogy mindenhol egyenletesen bevonja. Erre jön szépen elrendezve az ananász karika, majd pedig a tészta. 

Nagyjából 30-45perc sülésre van szüksége, az állagot tűpróbával ellenőzizzük. 

Ezután sütőpapírral letakart deszkára borítjuk, félbe vágott koktélcseresznyékkel díszítjük és hagyjuk kihűlni. Ha esetleg nem jönne ki minden, nyugodtan kaparjuk ki és tegyük a hiányzó részre, ott fog maradni. 

Nekem tökéletesen kijött a kerámiából és a csökkentett cukormennyiséggel is isteni finom. 

Nem véletlenül lett annyira népszerű száz évvel ezelőtt.  

Landek bányamúzeum,

 Ostrava és környéke tele van bányákkal, ezek közül több is múzeumként üzemel jelenleg, hiszen az aktív fejtést már évtizedekkel ezelőtt befejezték. Nem mintha nem lenne még szén odalent, csak éppen nem éri meg. 

A Landek Múzeum és Park Ostrava Koblov városrészében található, könnyen megközelíthető akár autóval, akár tömegközelekdéssel, illetve gyalogosan vagy éppen kerékpárral. A parkba nincs belépő, egy része nyaranta kepingként is üzemel, az egyetlen igazi látnivalója pedig maga a bánya.  

Bár nagyon klasszul hangzik, hogy idegen nyelven is van vezetés, ez sajnos abban merül ki, hogy vagy a telefonodon hallgatod végig az egyes állomásokkal kapcsolatos információt, vagy pedig a kezedbe nyomnak egy kütyüt, hogy tessék, enjoy. 

A valódi tárlatvezetés ugyanis kizárólag cseh nyelven folyik. Miért? Mert egykori bányászok kísérik a csoportokat, akik a személyes élményeiket, tudásukat osztják meg a közönséggel. Az én csoportomban hárman mosolyogtunk udvariasan egyetlen mukkot se értve, egy lengyel pár és én, a kíváncsi magyar. 

Szomorú és kicsit emiatt néha unalmas a séta, de ha valakit érdekel a bányászat, illetve a bányamentés története, ne hagyja ki a Landeket. 

A kombinált jegyben a bányamentők kiállítása, illetve a bánya egy részének megtekintése van benne. Elképesztő látni, milyen körülmények között dolgoztak ezek a férfiak és bizony, amíg nem létezett a szabályozás, számtalan nő és gyerek is.

A kisvonatért külön kell fizetni, az egykor bányagépek a parkban viszont ingyenesen megtekinthetők. 

Érdemes bekukkantani a különböző, nyitva lévő épületekbe is. Az egykori kantinban jelenleg is étterem üzemel, míg a zuhanyzó területén található a most is üzemelő, tökéletesen felújított WC. 

Ruhaszárítás az öltözőben

A jurassic park: 

És a kisvonatok, ami egykor a bányászokat szállították:

A jegyet online elővételben, vagy a helyszínen lehet megvásárolni. A shopban beszélnek angolul, az online jegyvásárlás csehül érhető el.  

NATO-Day Ostrava 2025

Régóta a listán volt, idén sikerült eljutni rá, mivel a szeptemberi jövök-megyekbe pont belefért és még maradt egy hetem, hogy kipihenjem a szabadságomat. Morzsavikingem is örült a dolognak, mert végre mehetett és nem a ház előtt gubbasztott, mint valami elmért varjú. 

Maga Ostrava a lengyel-cseh határ közelében fekszik és tipikus bányászváros. A látnivalók többsége is a bányászathoz kapcsolódik, erről majd írok egy külön posztot. 

A NATO Days, mint az a nevéből is sejthető, nem kifejezetten repülőnap, bár kísértetiesen hasonlít a híres-neves Kecskeméti Nemzetközi Replőnaphoz - mondjuk úgy, hogy mindenben. 

Nyugati gépek és vadkelet fíling, így tudnám leginkább jellemezni. 

Belépő - nincs. Mire eljutsz a parkolóig, idegerendszered se marad. A röpke harminc kilométert sikerült két és fél óra alatt abszolválni. Legalább anyázás nem volt, mindenki beletörődött, hogy ez van. És teljesen mindegy, hogy mivel mentél volna, mert az Ostravából induló busz is a dugóban állt, mert elkerülő utat, vagy előnyt nem biztosítottak neki. 

Azért, hogy az autód egy teljes napot a mezőn legelészhessen, fizetsz 10-15 eurót, parkolótól függ. Nem, nem egységáras. A térdig érő fű szerencsére a nagy hőingás miatt átázott, így egyetlen autó alatt sem gyulladt ki. 

Majd ezek után fizetsz a potyiért - ami cserébe legalább tiszta volt - és még a vízért is, mert a Sereg nem tudta megoldani, hogy lajtos kocsiból után lehessen tölteni a flaskákat. 

A szárazföldi bemutatót esélyed nincs rendesen megnézni - feltéve, hogy sikerült megtalálnod -, mert nem férsz oda a kerítéshez. 

A légibemutatót pedig olyan szerencsésen sikerült orientálni, hogy szinte végig szembe sütött a nap.  

Az mondjuk cuki volt, amikor a Leopard vasárnap letaposta a kerítést... Ezt ugyan már csak a neten láttam, mert a szombati káoszbingó után még egyszer eszem ágában nem volt a repülőtérnek a közelébe menni, de akkor is, cuki volt.   

A Luftwaffe egészen csodás kis imbissét meg nem engedték használni a látogatók számára. 

Ez a kis Müllberg pedig mindent vitt...

Kecsesen, egy kupacba - mondjuk, még mindig jobb, hogy kupacba és nem szanaszét, de akkor is! Sok mindent láttam már, de ilyet még nem. 

A szervezés kritikán aluli, de a Török Csillagok és a Red Arrows miatt megérte. Ebből egyszer elég is volt, köszönjük. 

A Török Csillagok nemcsak elképesztően szépen repültek, de még egészen csodálatos fényeket is kaptak hátterül. A kommentszekció természetesen fel volt háborodva, hogy ők kapták a legjobb bemutató díjét és nem a Red Arrows, de én személy szerint teljesen egyetértek a döntéssel. A törökök tényleg jobbak voltak. 

És igen, néha megéri előszedni a 600mm teleobjektívet. Helikopterfotózásra gyakorlatilag alkalmatlan, de vadászgépek esetében mindent visz. 

Bár azért ez egész jópofa lett...