Pokolian régóta vásárolok használt ruhákat, de csak nagyjából másfél-két éve kezdtem el korosabb ruhák után kutatni a neten. A történet, ugye, a Puchságossal kezdődött, majd igazából a Goodwood Revivallel folytatódott és azóta is tart, bár idén a felsőruházat létszáma már (még) nem bővült.
Ha valaki szeretne visszaugrani a múlt század közepére öltözködés szempontjából, három út áll előtte:
- antikvitások, használt ruha boltok, charity shopok és az etsy kínálatából eredeti ruhákat szerez be
- repro ruhákat vásárol
- megveszi az eredeti ruha szabásmintáját és megvarrja
A harmadik opciót a legtöbben azonnal kihúzzák, mert kell hozzá varrógép, anyag és egy kis gyakorlat sem árt. Hozzáteszem, az egyik legkedvesebb, sokat hordott len szoknyámat úgy készítettem el, hogy soha életemben azelőtt nem varrtam párnahuzatnál bonyolultabb dolgot, de valahogy sikeresen össze tudtam eszkábálni egy melltartót és egy '40-es évek beli bugyogót is, szóval nem ördöngösség. A melltartó amúgy baromi kényelmes, sokkal kényelmesebb, mint a készen vásárolható konfekcióáru, szóval ha valaki nem akar sok pénzt kiadni, érdemes belevágni a varrogatásba. Ha sikerül Lottén beállítanom végre a felső szál feszességét és helyre tenni a kézi kart (lustasáááááág), akkor készre varrom a nagyibugyit és tervben van pár egyéb ruhadarab is.
A második opció azért érdekes, mert a szabás nagyjából szokott stimmelni, főleg a Seamstress of Bloomsbury, House of Foxy, vagy a Vecona Vintage esetén, de ezek a prémium kategóriát képviselik - nemcsak a minőség, de sajnos az árak is.
A Collectif és hasonló márkák, például a Belsira, vagy a Vixen, Hell Bunny ruháit inkább a pin-up irányzatot követőknek tudnám ajánalni és még valami: ezek a márkák sokszor kínai üzemekben készülnek, kínai minőségben, kínai anyagokból.
Legjobb példa erre a cseresznyevirágos ruhám, amit az azóta megboldogult Próbafülkében vettünk, és pofámleszakad minőségben sikerült az anyagrészeket összeilleszteni Kínában. Értsd, minden darunak hiányzott a feje és egy darab virág nem volt a felső részén. Vissza is lett adva, kaptam helyette egy másikat...
A repro ruhák másik érdekessége, hogy modern fehérneműhöz készülnek, nem pedig a negyvenes, ötvenes években hordott csúcsos melltartókhoz.
Az anyagok csak a drágább márkák esetén korhűek és biztosítanak kellemes érzetet, amúgy belepusztulszműanyag majdnem az összes.
Plusz, sokszor a repro ruhák drágábbak, vagy ugyanannyiba kerülnek, mint az eredetiek.
 |
| Foltoska, a kockás és a spanyol |
A legjobb megoldás (szerintem) mindenképpen az eredeti ruhák beszerzése.
Ezeknek a legnagyobb hátránya, hogy mivel az anyaguk hetven-nyolcvan-kilencven éves, előfordulhat, hogy időnként javításra szorulnak. A többségük amúgy klasszikus fazon, fel se fog tűnni, hogy valójában egy véncsontról van szó. Vannak persze kirívó példányok, mint például az én kis "foltoskám", aki a fodrai miatt nem túl jó rejtőzködésben.
Öt darab nyári ruhám van ebből a korszakból, a legidősebb a kockás, ő valószínűleg még a harmincas éveket képviseli. Ennyien már tudnak úgy forogni, hogy nagyjából egy hónapban egyszer kell őket mosni, ha egyáltalán. Az ujjatlanok túl is vannak az egy hónapon, a szürke jelenleg szabin van, mert meg kell oldanom a hátán lévő anyagfoszlást, az elsőként vásárolt lenruha volt az egyetlen, aki ki lett egyszer mosva júniusban, az ötödiket, akit egy granadai használt ruha boltban találtam, idén még csak egyszer vettem fel. Ő egyébként szerintem a legcsinosabb szabású és bár egyértelműen házi készítésű, a varrás minősége alapján az eredeti tulajdonos hivatásos varrónő lehetett.
És nem, nem autóval járok, hanem biciklivel. Mindegyikük járt már tesztúton is, szóval kemények az öreglányok. Négyen az ötből ráadásul házi készítésűek, ez látszik a szegésekből, egyikük igen nagy kedvenc lehetett, mert még egy korhű javítás is van rajta. Ő volt az, akit nagyon olcsóért vettem, mert a helytelen tárolás következtében szegény penészfoltos lett. Nos, a foltoska foltjainak már nyoma sincs, a ruha pedig boldogan éli világát.
Mosni meg azért nem nagyon kell őket, mert az anyaguk miatt egy jó alapos szellőztetés többnyire elég nekik, hogy viselhetők legyenek egy héten többször is.
Disclaimer: ha egy régi női ruha vállban, derékban, meg amúgy mindenhogyan passzol, csak mellben buggyos kicsit, akkor valószínűleg nem korhű fehérnemű van alatta. Saját tapasztalat. A fekete koktélruhám valahogy mellben elállt, aztán felvettem egy korhű melltartóval és hopp, máris nem állt el.
A fentiekből látszik, hogy miért éri meg befektetni eredeti ruhákba, ha valaki szeretne kicsit máshogyan, kicsit talán elegánsabban, mégis nagyon kényelmesen öltözködni. A minőség miatt.
Akkoriban még nem a mennyiség volt a lényeg. Az átlag emberek nem birtokoltak sok ruhát, ami volt, azt megbecsülték, ha kellett, javították, vagy javíttatták.
Minden egyes, túlélő példány egyedi darab, és ha az ember nem valami törékeny, gyűjtői darabot szemel ki magának, akkor még sok évig tudnak szolgálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése