Minden rozsdamentes, szépen felpolírozva, a kurbli feketítve, felszerelésre vár. Mivel volt némi tökölődés részemről azon, hogy most akkor festeni, vagy nem festeni, ezért nem készült el a mű ezen a hétvégén. A hiányzó alkatrészek problémája azonban megoldódott, néha érdemes közeli lejáratú vegán pudingot venni...
A tető, ahogy terveztem, egyszerű befőttes fedél, levegőn száradó gyurmával bevonva. Ennek azért még hagyok időt, nem szeretném, ha csiszolás közben szétmenne az egész. Feketére lesz festve, úgy döntöttem, ez harmonizál majd a kurblival. A daráló háza pedig fehér és kék színekben pompázik majd, ahogy eredetileg is kinézett, ezen nincs értelme változtatni. A bizonytalanságomat az okozza, hogy szerintem a nyers fém is brutál jól néz ki, lehet, hogy érdemes lenne megtartani így. Nem tudom.
Ami miatt a leginkább főtt a fejem, az a felfogó edény volt, mivel 30 euró alatt nem nagyon úsztam volna meg. A helyzet jelenlegi állása szerint ez az üvegedényke ritka, mint a fehét holló, ha van is, akkor drága. A pótlásra kétféle lehetőség kínálkozott: vagy fából gyártani egyet,vagy pedig műanyagból. A műanyag prototípus végül türelmetlenség miatt megbukott és már el is készítettem a fa példány terveit, amikor puding kanalazás közben jött a heuréka pillanat. A puding edénye ugyanis kis szabászkodást követően tökéletesen beillett az örlő alá! Méret, forma, minden klappol.
A daráló tehát pár napon belül elkészül, utána pedig szépen becsomagolva beköltözik egy dobozba, hogy ott várja ki, amíg lesz helyem felszerelni és kipróbálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése