Singer 15k felújítás - első rész

 Az ebayről vásárolt Singer 15k felújítását már korábban elkezdtem, számtalan alkatrész leszerelésre és tisztításra is került, csak aztán jöttek a tesztutak, meg a különböző, kisebb felújítás projektek és a szegény, öreg masina valahogy magára maradt a csomagolásban. Most azonban, hogy a kávédarálót is befejeztem - apropó, ki is próbáltam ám és most azon agyalok, hova tudnám felszerelni, mivel vétek lenne eltenni -, arra gondoltam, hogy ideje nekiállni újra a varrógépnek. 

Ezek a masinák a maguk egyszerű bonyolultságával lenyűgözőek, és jó érzés látni, amikor az olajos áztatást követően megmozdulnak a kulisszák és lélegezni kezd az addig halottnak tűnő szerkezet. Szerencsére ez a gép nem volt igazán rossz körülmények között, ami nem mondható el sajnos a kézikar donorról, akit ugyan még nem vettem ki a dobozból, de a fényképeken látszott, hogy igen kemény éveken, évtizedeken van túl. 

Örzse, a varrógép 1909-ben született, Skóciában. Ezt a sorozatszám alaján nem nehéz kideríteni egy Singerről. Kivételt képez a C-széria - nagymamám pedálos Singer 15 varrógépe például -, amelyről csak annyi tudható biztosan, hogy Németországban készült és a második világháború előtt. A wittenbergei gyár dokumentációja ugyanis megsemmisült a gyár elfoglalásakor, így ezeknek a gépeknek nem tudjuk megmondani a pontos korát, ha nem áll rendelkezésre egyéb információ. 

Örzse szerencsére leginkább csak koszos, amit a sok évi nemhasználat okozott, de ez egyben azt is jelenti, hogy komolyabb bontásokra is szükség lesz ahhoz, hogy a létfontosságú mechanizmusokat meg lehessen szabadítani a dzsuvától. 

Fontos:

• a bontáskor minden elemcsoportot érdemes külön zacsikba, dobozokba tenni, így nem keverednek össze a csavarok és könnyebb lesz újra összeépíteni a gépet
• egy száz plusszos varrógép fényezése már nem a legmasszívabb, ezért sose használjunk a tisztításhoz vegyszereket. Örzse valószínűleg a részletmintái egy részét úgy veszítette el, hogy valaki nekiment valami aggresszív szarral és lesúrolta róla. 
• a varrógépek legjobb barátja a varrógépolaj, aminek a tisztító hatása sem elhanyagolható. Ez az egész felületen bátran alkalmazható, nem fogja bántani a kényes részleteket. 
• a paraffinolaj remekül oldja a megkövedt olajsarat
• ha nem veszel védőkesztyűt, a csavarhúzó biztosan beleáll a kezedbe...

Rozsda leginkább azokon a gépeken jellemző, akik hosszabb időt töltöttek pincében, esetleg padláson, illetve a sérült krómozás alól szokott felületi formában megjelenni. A legtöbbször a rozsdának látszó dolog egyszerű koszfolt, amit a friss varrógépolaj, illetve a paraffin szépen leold. 

A talpleszorítás és a tűrúd oldalnézetből, mellette a lendkerék

Kivéve az orsóház

Ami engem igazán lenyűgöz ezekben az öreg varrógépekben, hogy a megfelelő varrótalppal és kiegészítőkkel gyakorlatilag mindent tudnak, ami komolyabb varró-projektek megvalósítására is alkalmassá teszi őket. A ritkább talpak azonban igencsak borsos áron cserélnek gazdát, egy fodrozó például postaköltség nélkül is 80-90 euró.     

Rugók, rudak, karok mindenhol, csavarkötések tömkelege. Robosztus, színtiszta mechanika, ami szinte elpusztíthatatlan. Ha valakinek a birtokában van egy ilyen masina, becsülje meg! Kis anyagi ráfordítással és némi olajozással egy igazán hűséges varrógéptársat lelhet benne. 

Folyt.köv., most visszamentem suvickolni.

OFF

Tudom, hogy manapság már nem divat varrni, illetve megjavítani a kis hibás ruházati cikkeket, ami szerintem valahol szomorú. Túlságosan sok cucc végzi a szemétben akkor is, ha még bőségesen lenne benne idő, csak éppen meg kéne foltozni, vagy feljebb kellene varrni a sérült szegést. A nagyi, dédi varrógépe pedig jobb esetben csak dísz, rosszabb esetben szemét lesz, mert a telefont baszkodni, Netflixet bambulni van idő, de megtanulni összefércelni két darab anyagot nincs...