Tegnap elkészült életem első, önálló kovászos kenyere.
A vírusmizéria alatt ugyanis a szükségesnél többször nem mentünk vásárolni és teljesen leszoktunk a bolti péksüteményről, ami azt is jelentette, hogy a megvett liszt nálunk az utolsó cseppig, mindig elfogyott és eleinte komoly gondot jelentett az élesztőhiány is.
Szorgosan etetett Tompink egy része aztán velem együtt jött Grazba és miután elfogyott az otthonról hozott koszt, neki kellett állnom kenyeret sütni... Ami nem is sikerült olyan rosszul, mint azt a képek tanúsítják.
Igen, teljesen élesztő mentes, nincs benne semmi adalékanyag.
Igaz, rohadt sok munka és idő egy kovászos kenyér elkészítése, de azt kell mondjam, simán megéri.
Mert tiszta, és finom. Liszt, víz, kovász és só, semmi más.
Kicsit féltem tőle, mert otthon folyton anyunak kellett kiszabadítania a tészta fogságából, a rohadt kis alien mindig a kezemre tapadt, de most semmi. Valószínűleg a liszt minősége a kulcs, mivel nekem éppen billás ja natürlich bio lisztem volt, ami biztosan nem egyenlő a sima Gyermelyi / Nagyi titka fehér liszttel.
A kovász egyébként olyan, mint valami kezdetleges házi állat. Nem bújik, ellenben folyton zabás, naponta etetni kell...
Jelenleg Tompi 1 és Tompi 2 foglalja a konyhapultot, mivel feltett szándékom továbbra sem vásárolni semmiféle pékárut a boltban és ha beüt a jó idő, kevésbé akarom majd beindítani a sütőt hosszú órákra, tehát most kell sütni, és eltenni a kész terméket a frigóba.
Abba a frigóba, amit el kell kezdeni kienni, mert tele van.
Ez pedig itt a kenyér, miután kijött a sütőből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése