2019. október 26., szombat

Kösz BM

Fészbuk a király. Nem elég konyult a bajuszkám amiatt, hogy Őfelsége még mindig nem egészséges, erre még ez a köcsög feldobja nekem az egy évvel ezelőtt a panoráma úton lőtt fotómat róla.
Kösz.
Rohanósban voltam a múlt hétvégén: szombat hajnalban haza az Artúrral (ő az ifjabbik háziállatunk, potom 11 éves), vadállat ködben egészen a magyar határig (ezt úgy tessék elképzelni, hogy a kamiont a tömege alapján csak sejteni lehetett, hogy ott van), aztán vasárnap délben vissza a Flixszel, mert az nyilvánvaló volt, hogy a Cárevicset kirángatni nincs értelme. Teljesen feleslegesen állna a ház előtt, és egy nem kifogástalan állapotú majdnem veteránnal nem megyek neki az őszi utaknak. Bátor vagyok, de nem hülye.
Az biztos, hogy a karbi javításra/tisztításra/cserére szorul, mert ugyan a városban elkocog gond nélkül, de a két torok közti váltás nem tökéletes és a gyorsító szivattyú se működik úgy, ahogy kéne neki. 27 éves, eredeti membránokkal, nincs min csodálkozni. A motortartó bakok is ki vannak teljesen verődve, leng az egész erőátvitel. Nem. Ez az év most már a kutyáké, és ha valaki tud megbízható Lada szervizt, akik vizsgáztatást is vállalnak, ne tartsa vissza az infót! Huszonöt év után váltanunk kell, mert a régi helyről kihalt az összes olyan szerelő, aki még értett az autókhoz (értsd, nem kell OBD ahhoz, hogy rájöjjön, mi baja), és az egész idei gebasz valószínűleg az ő mókolásukban gyökerezik (meg a mi hanyagságunkban, hogy nem lett a karterszellőző pucolva olajcserekor legalább minden második évben), amikor elállították a gyújtást. Senki se kérte, hogy nyúljanak hozzá, és fogalmunk sincs, mit tekerhettek még el akkor.
Ráadásul bejött egy olyan meló is, amit kb ezelőtt egy hónapja még csak nem is sejtettünk, hogy lesz, szóval tényleg nincs értelme egy három éven belül veterán korú autót kicipelni a nyirkosba.
A szívem vérzik, hogy nincs itt, hogy nem tudunk a gyönyörű, őszi napsütésben együtt kirándulni, de ezt most el kell engednem. Majd jövőre, addig megjavítom. Racionalitást pedig senki se keressen ebben, mert nincs. Nem kultautó (még), nem ritkaság (bár hogy hány Gen1 szedán maradt a világon, azt megtippelni se tudnám. A ruszkikat vagy átépítették, vagy szétrohadtak, szóval nem lehet nagy a létszám.), ettől függetlenül ő az én Cárevicsem. Felelős vagyok érte, és vár ránk a Goldeck meg a Großglockner.   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése