Ha valami nagy gabaszt tud csinálni és rohadt nehéz rájönni, hogy mi van, akkor az az elektromos hiba egy autóban. A megoldás sokszor véletlenül találódik meg (de szépen megmagyartam), és később, amikor megint előjön a probléma, a legtöbbször nem működik.
A tegnapi nap több szempontból is sikeresnek minősül. Egyrészt sikerült reanimálni a két napja döglött tizennyolcaskát (hogy meddig, azt nem tudjuk), másrészt a Szergej újra lát és ez se volt egyszerű menet.
Említettem, ugye, hogy kiment a tompított. Benzinszint visszajelzés nélkül lehet élni, de fényszóró nélkül nem, muszáj volt megcsinálni. Kicsi Greenie gondolta, megoldja öt perc alatt egy izzócserével... ehelyett egy óra tömény szívás lett a móka vége, mivel egyrészt kétszer kellett föl-le megjárnom a harmadik emeletet (nem volt lent kés és műszerész fogó a kocsiban), másrészt úgy szétkorhadt a vezeték és olyan rohadt kemény lett a burkolata, hogy nem lehetett megplankolni, toldani kellett. Még jó, hogy volt drótom... A sarut kivadászni a csatlakozó csokiból külön harc volt (ehhez kellett a műszerész fogó, ilyenkor örülök, hogy a makettezés miatt tartok ilyesmit itthon), esküszöm, körbeugráltam az autót, amikor végre lett világosság.
Van ilyen. Én legalább normálisan hozzáférek, de aki próbált már izzót cserélni Yarison, azt tudja, mekkora szopás tud lenni még egy ilyen egyszerű művelet is. Pro és kontra.
A fentiekből pedig gondolom mindenki számára világos, miért fázom leszedni a műszerfalat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése