Morrison's szett - befejező rész

 Jelentem, megérkezett a küldemény a Pendragonstól, így a tollat be tudtam fejezni. A tollszár és a kupak alapos belső tisztításon esett át, főleg a kupak volt koszos. A méretre vágott tintazsák felrakása hagyományos ragasztóval - sellakkal - történt, majd néhány óra száradás után a toll késznek nyilváníttatott. 

Összerakás előtt, helyén a zsák

Morrison's battleship grey fountain pen

Kellemes fogású toll, szépen is ír, bár a tollhegyen majd állítani kell, mert szemmel láthatóan az egyik fél feljebb van, mint a másik.  

Írásminta

A mechanikus ceruza sokkal több fejfájást okozott, legfőképpen azért, mert fogalmam sem volt, hogyan működik egy ilyen korú ceruza és majdnem sikerült is kinyírni. Volt már a kezemben Rotring, és klasszikus töltőceruza is, ilyennel azonban, mint a készletbeli, még soha sem találkoztam. 

Nyomorult ceruzát húztam, vontam, fogóval ráncigáltam, de nem engedett - szerencsére. Merthogy ez a szerencsétlen elöltöltős, akárcsak az EVERSHARP. A mechanizmus más, mivel egy forgó mechanizmus fogja meg és tolja előre a hegyet, de az elv nagyon hasonló. Megoldódott tehát a rejtély és mivel a ceruza a tollal együtt fel lett polírozva, a készlet így elkészült. 

Még jó, hogy nem dobtam ki az eredeti hegyeket, mert így méretre tudom majd törni az utánpótlást - ha kapok, mert az 1mm túl vékony, a 2mm túl vastag. Úgy néz ki, ezt is a netről kell majd rendelnem, de először megkérdezem a művészellátóban, hátha van nekik olyan hegy, ami jó...

Felkészül a gramofon. 

Morrison's szett - második rész

 Megjött a Novus polírozó készlet, úgyhogy a Dienstfreistellungom első napján neki tudtam állni a toll és a ceruza külsejének. A zsák és a tollszár belsejének alapos tisztításához elengedhetetlen, apró kefecsomag még úton van Angliából, de a külső munkát el tudtam végezni. 

A Novus kifejezetten műanyagok polírozására szolgál, és három fázisú, ami azt jelenti, hogy van egy durva polírozó, egy finom polírozó és egy végső, fényt adó folyadék a csomagban. Mivel az írószer szett alig használt állapotban volt, ennél komolyabb beavatkozásra nem került sor, tehát nem kellett különböző finomságú csiszolópapírral megdolgozni a felületet. A folyadék önmagában is tökéletes munkát végzett.
Az utolsó lépés, a tollhegy eltávolítása bizonyult a legkeményebb diónak, mivel a beszáradt tinta összeragasztotta az alkatrészeket. Ez teljesen normális ebben a korcsoportban. A tixós módszer nekem nem jött be, meg se tudtam mozdítani így a heget. A gumilapos módszer ellenben igen. Gumilap? Na, az nem volt itthon, de gumiszalag (terraband) igen. 

Finoman szólva retkes

     

Mosás és polírozás után, immár összerakva

Itt tartunk most, a tintazsák a Pendragons oldalról már úton van és remélhetőleg hamarosan megérkezik. Tintát a Kasparban vettem, és nagyon várom, hogy kipróbálhassam ezt az öreg tollat. 

Folyt. köv.