Theodor rugója

 

Az eladó időben elvitte az önkiszolgáló posta boxba. A posta bszott kivenni belőle 5 napon keresztül. 

Újabb egy hetet készítették elő a nemzetközi szállításra. Ne kérdezze senki, hogy mi a rézfarkú baglyot kellett még előkészíteni rajta... (Azt mégse írhatták oda, hogy karácsony van bm, nekünk meg nincs kapacitásunk.)

Jelenleg ott tartunk, hogy átlépte az országhatárt... A hollandot. 

15 napja várjuk - Theodor és én - a rugót, meg a kofferfület. Mindezt 15 eurós postaköltségért... Na, bravo!

Valószínűleg Theodor idén már nem kapja meg a várva-várt, új rugóját és marad a 15 másodpercenkénti kurblizás. Marhára örülünk mindannyian...   

   

Lotte régi-új otthona - második rész

A fafelület előkészítése után jöhetett a beeresztés és a lakkozás, természetesen sellakkal, mert az illik hozzá. A sérült furnért nem javítottam ki, mert: 

1. a régi furnér leszedése, az új beszerzése és felrakása túl sok időt és energiát - meg pénzt - igényelt volna.
2. nem célom a tökéletesség, mert nem eladásra, vagy múzeumi darabnak készül. Szerkezetileg kell épnek lennie, és az sem hátrány, ha illik az aljhoz, minden más ráadás. 
3. egy 120 éves holminak története van, semmi szüksége arra, hogy úgy nézzen ki, mint ami most jött az asztalosműhelyből.

Csiszolás után

Egy réteg, AQUA CLOU Goldteak (arany teak) folyadék és egy réteg sellak után úgy döntöttem, ez így jó is lesz. Megkapja a viaszolást, és kész. 

A CLOU termékeit jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki fafelületek felújítását tervezi. Bőséges színválaszték és kitűnő minőség, a beeresztők szinte mind vízoldékonyak.  

Csiszolás után, beeresztés előtt

Többször át kellett csiszolni, kikaparni a díszítésből a régi festéket, a festékmaró maradványait. Minél tisztább a kiindulási állapot, annál szebb lesz a végeredmény.

Ilyen lett

Fontos: régi, festett felületeknél mindenképpen végezzünk ólomtesztet! Sokkal gyakoribb, mint gondolnánk és ha valaki megörökli például a dédszülők után a házat, ami mondjuk még a huszadik század elején, ne adj isten, korábban épült, könnyen belefuthat akár a nyílászárókon, de még a falon is ólmos festékbe. Az ólmos festéket kizárólag kémiai úton távolítsuk el és összegyűjtve vigyük el a hulladékudvarba, ahol veszélyes hulladékot is átvesznek. (Grazban a havonta járó Giftmüll Express tökéletes választás.) 

Jelenleg a fogók és a fém szerelvények megtisztítása, polírozása zajlik. Addig is, Örzse megkapja a fedelet, mert Lotte ismét Budapestre utazik a bőröndben. 

Boldog karácsonyt mindenkinek!  

Rekord Dressierspritze

Rekord az 1950-es, 1960-as évekből

Egy "garázsvásáron" találtam, az eladó szerint használható állapotban, amit én marha elhittem. Nos, a dobozt valószínűleg a hölgy évtizedek óta nem nyitotta ki, máskülönben láthatta volna, hogy a dekoráló minden, csak éppen használható nem. 

A gumi dugattyú maradványai

A hibalista legsúlyosabb eleme a dugattyú gumi részének teljes megsemmisülése volt, ami nem egyszerűen szétporladt (bárcsak...), hanem belekötött a csőbe. Ezt szétgyilkolni nem kevés időt és energiát emésztett fel, emiatt aztán a cucc - szétszedve - már vagy két éve kallódott a javítanivalók ládában. 

Szerencsére ki lehetett takarítani

A gumimaradványokat a Citristrip gyakorlatilag feloldotta, így nem volt nehéz eltávolítani. Ahol viszont sérült volt a bevonat, ott a rozsda megkezdte. Rozsdát eltávolítani nem nehéz, a visszajövetelét szinte lehetetlen bevonatolás nélkül, amihez nekem - egyelőre - nincs eszközöm. Fizetni ilyesmiért nem fogok egy ilyen vacak esetén, maradt tehát az olajozás élelmiszeripari Balistol olajjal. A kapott 9 fejből 6 használható, 3 nem, ez utóbbiakat eltettem emlékbe. 

Nem túl szép munka, de működik

5mm vastag, élelmiszeripari szilikont találtam olcsóért az Amazonon, amit aztán többé-kevésbé szépen beszabtam a csőbe. A díszítő így már használható állapotban van, az egyetlen, amire oda kell figyelni, hogy mielőtt betölti az ember, gondosan el kell mosni és az esetlegesen újra kiütő, felületi rozsdát el kell távolítani. 

Új zsírpapír, tiszta, használható

Ugyanez vonatkozik egyébként a tekerős, kézi habverőmre, azt is mindig alaposan át kell nézni használat előtt, de ettől függetlenül tökéletesen használható. Ezek legalább  hatvan-hetven éves eszközök, természetes, hogy már itt-ott van rajtuk tennivaló. 

Eggyel kevesebb a javítanivalók listáján. 

KÖZLEMÉNY

 Kedves olvasók!

Igyekszem rendszeresen posztolni, ezentúl minden héten kedden és csütörtökön kerül majd fel új bejegyzés. 

Greenie

Lotte régi-új otthona - első rész

 Lotte fedél nélkül került hozzám, ami még egy varrógépnek sem túl kellemes állapot. Az öreglány ráadásul kisebb az átlagos Singer varrógépeknél, tehát a normál méretű, könnyen fellelhető fedelek nem jók hozzá. Szerencsére találtam az ebay-en egyet, ami mind korban, mind méretben megfelelt, időm azonban nem volt megcsinálni. 

Innen indultunk:

Fellelési állapot, n+1 réteg festék

Jól látszik, hogy több réteg festéket sikerült begyűjtenie az elmúlt évszázad során. Onnan tudjuk, hogy legalább egy évszázad, mert egy több mint száz éves varrógépé volt eredetileg. 

Az ólomteszt negatív lett, ettől függetlenül semmi kedvem nem volt nekiesni csiszolóval az isten tudja, hány réteg festéknek, úgyhogy jött az oldószer. 

Figyelem, ezt a fost senki se vegye meg! Azon kívül, hogy rászáradt és az istenért nem volt hajlandó lejönni, egy fikarcnyit se hozott le a festékből. 

Szarra se jó festékoldó

Végül a jó öreg Dilunett húzott ki a pácból fedelestől. Nagyon szeretem, mert nem mérgező és vízoldékony, így óriási dzsuva árán, de sikerült szépen lemosni a fedelet többször is a kiskádban. 

Jól látszik, hogy egyetlen, vékony réteg is milyen jó munkát végzett. 

 A fedélről már az első lemosás után az eredeti shellakig levitte a festéket.

Alakul a molekula, akarom mondani, a fedél

Egy évvel ezelőtt itt hagytam abba, mert bejött egy igen stresszes projekt, és nem volt se időm, se kedvem folytatni a melót. Lotte azóta is Örzse bőröndjében csövezik, Örzse meg a dohányzó asztalon üldögél letakarva. 

Mivel azonban a kirúgás miatt hirtelen időmilliomos lettem, gondoltam, ideje ezt a projektet is befejezni. 

A fém szerelvények jelenleg Citristripben áznak, a doboz pedig átesett a durva csiszoláson, megszabadulva ezáltal az utolsó festék és lakkmaradványoktól is. 

Hátra van még a finom csiszolás - finom acélgyapottal - és utána készen áll a beeresztésre és a lakkozásra. 

(Jó is, hogy átnéztem a felvételeket, mert teljesen elfelejtettem, hogy még a füleg is hátra vannak. Most már csak meg kell találnom őket...) 

 Folyt. köv.

Amit malacka gondolt

 ...avagy Theodor szivat. 

Megfogadtam, hogy a következő húsz évben én bizony ki nem nyitom újra a rugóházat, de úgy tűnik, hogy erről Theodornak más a véleménye.

A helyzet a következő: bár lemezzel a hátán, plusz egy tepsifon+kártyatartó+Morrison's szett terheléssel is képes viszonylag decensen tartani a tempót, a tű súrlódása már komoly kihívás elé állítja és csak egy bizonyos rugóelőfeszítés esetén tudja normálisan lejátszani a felvételeket. 

Mivel kíváncsi voltam, hogy mit is jelent ez számokban, fogtam magam és lemértem. 

Theodor 53-55 tekerés után éri el a maximális előfeszítést, ez kicsivel kevesebb, mint az elvileg szükséges hatvan. 

4:40 képes tartani a 78 rpm-et, de kb 4 percnél már hallatszik az első "thump" a rugó felől. 

76 rpm alá először 5:10 után esik be, de még képes visszatérni a konstans 78-hoz, ekkorra már egyre sűrűbbek a "thump"-ok. 5:44 után a fordulat már 73 alá megy, majd pedig 6:11-nél beesik 70 alá. 

45rpm 6:52-nél, míg a teljes leállás 7:37 után következik be. 

Mivel a rugó tiszta és frissen lett zsírozva, ez egyetlen dolgot jelent: meggyengült, cserére szorul. 

A jó hír az, hogy az EU-n belül, Hollandiából lehet hozzá rugót szerezni. Ráadásul árulnak hozzá táskafület is, így azt is ki tudom cserélni. 

A rossz hír, hogy megint szét kell szedni a rugóházat, nem beszélve az új rugó jelentette kockázatról. (Irtózatos energia tárolódik ezekben az eszközökben, amikor fel vannak tekerve és a rugókat többnyire így szállítják. Tehát, amikor leveszi róla a biztosítást az ember, nagyon észnél kell lenni, mert igen súlyos sérülést is képesek okozni.)  

Lehet-e addig is használni? Igen, lehet, de egyrészt a lemezeket patikatisztára kell pucolni, hogy minél kisebb legyen a súrlódás, másrészt egy meghatározott energiaszinten kell tartani a rugót, ami folyamatos újrakurblizást jelent. 

Hozzáteszem, ettől még igen jópofa, de hangos jószág még a vékony, 1.1mm-es tűvel és pulóverrel letakarva is. Amikor pedig véletlenül egy vastagabbat tettem a fejbe, azt hittem, menten jönnek a szomszédok a kisbaltával... 

HMV 101

 ... avagy az eddigi legmegterhelőbb, ám sikeres helyreállítás a konyhaműhely bugyrából. És igen, egyszer tényleg földhöz vágtam azt a qva rugót. 

Theodor a dobozban, mögötte a Puchságos

Szóval, az úgy történt, hogy megláttam a neten egy Columbia gramofont, majd pedig szinte a semmiből felbukkant még egy, egy HMV, igen jó áron. Az eladó kissé fogalmatlan, ugyanakkor rendkívül egyenes volt, így áron alul sikerült rátennem a praclimat egy His Master's Voice táskagramofonra. A jószág fülét ugyanis megette az idő vasfoga és ezt az eladó csak a csomagolás során vette észre. Szerintem akkor maradt a kezében, ahogy anno a Puchságos kereke is a próbaút előtt durrant szét még az eladónál. 

A képek alapján sejthető volt, hogy egy 101-esről van szó, ami a szétszedéskor be is bizonyosodott. Valamikor 1925 és 1931 között készülhetett Nagy Britanniában, az első tulajdonos egy holland kereskedésben vásárolta, majd pedig valahogyan Németországba keveredett. (Őszintén remélem, hogy nem hadizsákmányként...) 

Nemcsak a kép rossz minőségű, de ennyire ocsmány is volt belül

Theodor személyében egy korai No.59 motorral* szerelt, alapvetően kitűnő egészségnek örvendő példány érkezett hozzám, és mivel jelenleg időmilliomos vagyok, gondoltam, a karácsonyi ajándékomat - a gramofont szüleim fizették - jó lenne karácsonyra használható állapotra hozni.  

*: A motor teljesen mechanikus, az energiát egy combos rugó szolgáltatja, ezt feszítjük elő a kurblival, majd pedig fogaskerekeken keresztül alakítjuk forgási energiává. Semmiféle elektromosságra nincs szükség a működtetéséhez, ezért is volt annyira népszerű. Fogták, betették a piknikkosár mellé az automobil csomatartójába és máris volt zene a partihoz. 

Az egyértelmű volt, hogy rugótörés nincsen, mivel felkurblizás után szép, egyenletes sebességgel forgatta a platnit, sőt még a nehéz shellak lemezt is elbírta, tehát nem volt annyire bekövedve, mint a neten látott videók elrettentő példái. A probléma akkor jelentkezett, amikor megpróbáltam lejátszani rajta egy lemezt és a tű keltette surlódást már nem tudta legyőzni a motor. A gramofon általános állapotával összhangban ez egyértelművé tette, hogy a cucc belül is koszos, tehát teljesen szét kell szedni és ki kell ganyézni. 

No.59 rugója a házban

Egyszerűnek hangzik... de, hogy a következő húsz évben nem nyitom ki azt a szájbavágott rugózházat, azt is biztos. (Kivéve a rugótörést, mert akkor kénytelene leszek.)

És ide ne hozza nekem senki a gramofonját, hogy te Greenie, te csináltál már ilyet, nézd már meg nekem, miért nem bírja el a lemezt, mert megdobálom plüssállattal! Vagy fogóval. 
Kivenni a motort pár perc volt, a szívás ezután következett. A kurbli fogaskereke ugyanis nem jött ki, az egyik csavar berohadt, így kénytelen voltam motorblokk tisztítóval, WD40-nel és fogászati segédeszközökkel lekaparni róla a rákövedt zsírt. A röpsúlyos szabályozó szerencsére jól hozzáférhető volt, így azt is bontás nélkül meg tudtam tisztítani. Ami miatt több napos szívássá változott a meló, az a rugóház volt. Először nem tudtam szétszedni, a fedelet lefogó biztosító rugó ugyanis nem jött ki. Hosszas küzdelemben - több óráról beszélünk - végül alulmaradt, így meg tudtam szépen pucolni magát a rugót. Mivel a grafitos vazelin még folyékony halmazállapotú volt, gyaníthatóan legalább egyszer szervizelték az élete során ezt a kedves jószágot. Az igazi jackass túra ezután következett, mert visszapattintani azt a szájbakúrt biztosítógyűrűt nehezebb volt, mint kipattintani. Végül legalább öt óra, iszonyatosan frusztráló közelharcot követően visszament a helyére és ezzel megkezdődhetett az összerakás.  

Tiszta, illatos

A 78 per perces fordulatot is be tudtam állítani, szépen tartja, és egy valag tűt is kaptam hozzá gratis, méghozzá eredeti, vintage dobozkákban. (Egy ilyen doboz 20-40 euró között mozog üresen.) Az egyetlen prébléma, ami valójában nem probléma, hanem a gramofonok működési elvéből ered, hogy még a legvékonyabb, extra fine tűvel is baromi hangos, tehát nagyon oda kell figyelnem, mikor indítom be. Theodor ugyanis nem rendelkezik hangerő szabályozóval, ahogyan egyetlen gramofon sem, a hangerő a tű vastagságával változik. Minél vastagabb a tű, annál hangosabb a zene. Szintén fontos tudni, hogy a gramofonok kizárólag 78 fordulatos shellak lemezzel használhatóak, tehát bakelitet senki se próbáljon meg lejátszani, mert a lemeznek annyi! Minél közelebb van a lemez a gramofon gyártási évéhez, annál nagyobb biztonságban van. Theodor tehát a legkisebb kárt a 20-as, 30-as évek felvételeiben tudja okozni, valószínűleg nem eszi meg a 40-es években készült lemezeket sem, de ennél későbbivel már lehet, hogy nem szerencsés kísérletezni.   

Fun fact: egy tű, egy oldal. A lemez érdekében... Szerencsére tűt egyszerűen lehet szerezni, mivel ezek az eszközök jelenleg is nagy népszerűségnek örvendenek és igen sok a túlélő. 

Íme, Theodor és egy régi, szovjet felvétel. Keringő a Hattyúk tavából, egyenesen a Bolsojból:

A vágásnál olyan, mintha lelassulna, de ha valaki figyel, láthatja, hogy a fénycsíkok egyenletes sebességgel mozognak tovább, tehát a hiba a felvételben van, nem a lejátszóban. Engem is megijesztett. Igen, természetesen először idegen, mert nem ehhez vagyunk szokva. Theodor, akárcsak a többiek, egy rég letűnt világ követe.    

Figyelem, a piac tele van hamisítványokkal, ún. crapofonokkal! Ezek főleg tipikus, asztali gramofonok, a szépséges és látványos tölcsérrel. Egy eredeti, restaurált HMV, vagy Columbia 500-600 eurónál kezdődik, a crapofonok többnyire indiai kendácsok fele ennyiér. Többnyire jól felismerhetőek a feltűnően csicsás tölcsérjükről, ami sokszor igen trehány eresztékekkel készült és "vintage style" gramofonként hirdetik őket. Ezekben az eszközökben táskagramofonokból kikukázott motorok és vevőfejek vannak, isten tudja, milyen állapotban, ne vegyük meg őket! Egy decens táskagramofon, enyhe szervízigénnyel 100-150 euró körül mozog, míg a restaurált példányokért legfeljebb 200-300 eurót kérnek általában, kivéve, ha ritka példányról van szó.  

His Master's Voice 101 táskagramofon - befejezve. Ez volt eddig a legnagyobb kihívást jelentő projekt. 

Következik a Singer varrógépfedél.    

Morrison's szett - befejező rész

 Jelentem, megérkezett a küldemény a Pendragonstól, így a tollat be tudtam fejezni. A tollszár és a kupak alapos belső tisztításon esett át, főleg a kupak volt koszos. A méretre vágott tintazsák felrakása hagyományos ragasztóval - sellakkal - történt, majd néhány óra száradás után a toll késznek nyilváníttatott. 

Összerakás előtt, helyén a zsák

Morrison's battleship grey fountain pen

Kellemes fogású toll, szépen is ír, bár a tollhegyen majd állítani kell, mert szemmel láthatóan az egyik fél feljebb van, mint a másik.  

Írásminta

A mechanikus ceruza sokkal több fejfájást okozott, legfőképpen azért, mert fogalmam sem volt, hogyan működik egy ilyen korú ceruza és majdnem sikerült is kinyírni. Volt már a kezemben Rotring, és klasszikus töltőceruza is, ilyennel azonban, mint a készletbeli, még soha sem találkoztam. 

Nyomorult ceruzát húztam, vontam, fogóval ráncigáltam, de nem engedett - szerencsére. Merthogy ez a szerencsétlen elöltöltős, akárcsak az EVERSHARP. A mechanizmus más, mivel egy forgó mechanizmus fogja meg és tolja előre a hegyet, de az elv nagyon hasonló. Megoldódott tehát a rejtély és mivel a ceruza a tollal együtt fel lett polírozva, a készlet így elkészült. 

Még jó, hogy nem dobtam ki az eredeti hegyeket, mert így méretre tudom majd törni az utánpótlást - ha kapok, mert az 1mm túl vékony, a 2mm túl vastag. Úgy néz ki, ezt is a netről kell majd rendelnem, de először megkérdezem a művészellátóban, hátha van nekik olyan hegy, ami jó...

Felkészül a gramofon. 

Morrison's szett - második rész

 Megjött a Novus polírozó készlet, úgyhogy a Dienstfreistellungom első napján neki tudtam állni a toll és a ceruza külsejének. A zsák és a tollszár belsejének alapos tisztításához elengedhetetlen, apró kefecsomag még úton van Angliából, de a külső munkát el tudtam végezni. 

A Novus kifejezetten műanyagok polírozására szolgál, és három fázisú, ami azt jelenti, hogy van egy durva polírozó, egy finom polírozó és egy végső, fényt adó folyadék a csomagban. Mivel az írószer szett alig használt állapotban volt, ennél komolyabb beavatkozásra nem került sor, tehát nem kellett különböző finomságú csiszolópapírral megdolgozni a felületet. A folyadék önmagában is tökéletes munkát végzett.
Az utolsó lépés, a tollhegy eltávolítása bizonyult a legkeményebb diónak, mivel a beszáradt tinta összeragasztotta az alkatrészeket. Ez teljesen normális ebben a korcsoportban. A tixós módszer nekem nem jött be, meg se tudtam mozdítani így a heget. A gumilapos módszer ellenben igen. Gumilap? Na, az nem volt itthon, de gumiszalag (terraband) igen. 

Finoman szólva retkes

     

Mosás és polírozás után, immár összerakva

Itt tartunk most, a tintazsák a Pendragons oldalról már úton van és remélhetőleg hamarosan megérkezik. Tintát a Kasparban vettem, és nagyon várom, hogy kipróbálhassam ezt az öreg tollat. 

Folyt. köv.