2023. szeptember 3., vasárnap

SIAF 2023

 
Fura egy lepke...
Azt hiszem, ez volt sorozatban a harmadik SIAF-om, csak a szálláshely változott - Pezinok helyett Stupava, szálloda helyett apartman. 
A Slovak International Air Fest legnagyobb előnye, hogy közel van és évről évre megrendezésre kerül, ráadásul mindig van valami érdekes látnivaló. 
Tavaly az USAF vadászgépe köszönt be, illetve elbúcsúzott a MiG-29.  
Az idei, kissé minimalista programot a US Army AH-64-ese, a RAF Falcons ejtőernyős bemutató csoport és az elköszönő Alien (a cseh Mi-35, kivonják) szereplése tette színesebbé, de szerintem nem távozott csalódottan az, aki végül ellátogatott erre a repülőnapra. 
Mivel idén pont előtte volt a Radom Air Show és vele egy időben az Athens Flying Week, alapvetően nem lehet csodálkozni, hogy nagy neveket nem találhatott az ember a résztvevők között. A statikus sor is igencsak aprócskára sikeredett, de a gerincét ezúttal a német Luftwaffe adta, ami ritkaság és jópofa módon még egy saját kis imbiss-t is hoztak magukkal, amit az A400-asuk alatt rendeztek be. 
A magyar légierőt egy H145 (statikus) és a 31-es oldalszámú Gripen képviselte, ez utóbbi természetesen hozta a tőle "elvárt" szintet, nagyszerű programot mutatott be. Veres Zoli pedig továbbra is óriási kedvenc. 

 A vadászgép mezőny idén nem volt túl erős, a prímet sokkal inkább a helikopterek vitték. A dinamikus menüről kicsit hiányoltam a statikus soron nézelődő, német NH-90-et, de panaszra így sem volt ok: UH-60, Mi-17, Mi-35, A-109, AH-64, valamint a Flying Bulls színeiben Bo-105 és AH-1. A Flying Bulls elhozta még a T-28 Trojant is.    

 Teljes mértékben hiányoztak a jet műrepülő kötelékek - halleluja -, volt azonban a horvát Krila Oluje, akiket én személy szerint jobban kedvelek. 
Újdonság volt a szlovák szárazföldi haderőnem részvétele és a veteményes rendezése Leopárd harckocsi által...        
Felix Baumgartner és a Bo-105

A vadászgép szekcióban cseh, magyar és német gépeket láthatott a nagyérdemű, a beígért két lengyel F-16 végül, szombaton nem érkezett meg. Ami üdítő látvány volt, hogy a német Eurofighter(ek) végre nem PC módon balról jobbra, majd jobbról balra röppentek kettőt, hanem egyikük még műrepült is egy szépet. 
A nagymalac kategóriát kizárólag szlovák gépek képviselték a levegőben. 


No, de ha se Frecce Tricolori, vagy Török Csillagok, meg SoloTurk, Dream Viper, akkor miért mondom azt, hogy megérte mégis elmenni és kifizetni a belépőt? 
Mert több, speciális bemutatóval is készültek a szerevezők: egy bambi bucket-es tűzoltás vízfelvétellel, gumimedencéből, helikopterekkel, UH-60 együttműködése speciális katonai alakulatokkal, rendőségi helikopter és SWAT együttműködése.  


Én szeretem figyelni és fotózni az ilyen abszolút csapatmunkát gép és ember között, sokkal jobban, mint a hatszázadik ugyanolyan képet lőni a Frecce Tricoloriról.


 Apropó, belépő: idén nem vettünk a tribünre jegyet, mert a leírásban az szerepelt, hogy 65 év felett kedvezmény jár, de az online felületen csak egyfajta jegyet lehetett kiválasztani. A helyszínen derült ki, hogy nincs is kedvezmény... Szóval, vettünk normál belépőt, szülőknek senior kedvezménnyel és szerencsénkre sikerült a flight line elé, pont a show center-be beülnünk a kempingszékekkel. Mindezt a töredékéért a tribün, illetve spotter jegyeknek. 

Mi nem tetszett?
Későn engedték be a népet és a kapunyitást előre nem közölték annyira. Emiatt igencsak felgyűlt a tömeg a kapuknál. Más kérdés, hogy pont így sikerült nagyon jó helyet fogni a kordonnál.

Mi volt rendben? 
A kifelé jövő parkolás zseniálisan jól irányított volt. Amennyire elcseszték a befelé menetet, annyira ügyesen sikerült kifelé. Fel voltunk készülve a brutális dugóra, ehelyett flottul hiphopp kint is voltunk a főúton. 
A hobó WC-k (potyifarm) is végig normális állapotban tudtak maradni és a szemét se röpült mindefelé. 
A kávé olcsóbb volt, mint Grazban. 
 
Fotók lesznek még a FB-n és az Instán, de lehet, hogy ide is teszek még fel. Csak le kell válogatnom...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése