Itt, nálunk nem követelt életet a tegnapi, elképesztő erejű vihar, ami jött, látott és romokat hagyott maga után. Az ORF parkot is izlésesen átrandezte a szél, és ezek itt csak az apraja. A legnagyobbat, egy közel húsz kilós ágat le se fotóztam.
Az egyik kint lévő nyurmóca is lebucizott egy jókorta fadarabot, a sofőr mondta, hogy úgy kb nyolcvannál találták el a kar-, és lábvastagságú ágak. Szerencsére egyik se a szélvédőre ment, így a kemény kobakú jármű karcolás nélkül megúszta a nem várt találkozást a természettel. Mégiscsak egy munkagép, azért meglepődtem volna, ha pukli nő a kobakjára.
Volt, aki nem azonban volt ilyen szerencsés, nekik becsókolt a szélvédőn a faág, de a három utas szerencsére sérülésmentesen szállt ki a járműből.
A Graztól északra lévő területeket nagyon eltrafálta a vihar, ott még mindig vannak háztartások áram nélkül és a vonatközlekedés is szünetel. Nálunk konkrétan - tőlem nem messze, talán 2km-re - meg egy éppen elhaladó menetrendszerinti buszra hajított rá egy fél épületet. Nem vicc, szó szerint letépte a Billáról a tetőszintet és rászórta az útra.
Szerencsére senki sem sérült meg, egy úr viszont sokkot kapott, őt el kellett látniuk a mentőknek. Egész késő estig szirénáztak a tűzoltók, minden tisztelet nekik, nagyon sok dolguk lehetett.
Ilyen mészárszéket utoljára évekkel ezelőtt láttam, akkor sajnos volt áldozat is. A Stadtparkot hosszú hónapokra lezárták, mert mint kiderült, a fák többségénél elmulasztották az ellenőrzést és ápolást, így történhetett meg, hogy néhány rossz állapotú egyszerűen kidőlt.
Bolhafing vagyunk, feleim, a természettel szemben. Ahogy tegnap elfeketedett az ég és bömbölve megérkezett a szél... az az őserő, egyszerűen lenyűgöző volt. Néhány perc alatt sötét lett, mintha eljött volna a világvége, tépett-rombolt, aztán hopp... vége is. Csendes eső, és napfény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése